Volt egyszer, hol nem volt,
ha nem lett volna, nem is mesélték volna,
volt egyszer egy égdarab, amely a vizekből szállt fel,
ahol a fény egyazon mértékben oszlott fel
a szerelem és a gyűlölet között.
A szép és a csúnya, a jó és a rossz
szintén ott élt az égdarabka két felében,
a tenger habja mosta őket,
éjjel a csillagok fénye világította meg,
és nappal a két nap.

Amikor az az égdarabka hirtelen süllyedni kezdett,
megvilágosodtak a gondolataim, és megláttam apát,
amint a beretváját élezi a nadrágszíján.
Beretválkozni akart!
Azon a vasárnap reggelen
az eső verte az ablakot, éppen, mint most, drága anyám,
amikor a cellám ablakának rácsai között
az égnek arra a darabkájára nézek,
ahogy elmerül a lelkedben.

Ui: Amikor felkelsz, édesanyám,
ne feledd, hogy gyapjúharisnyát húzz,
mert Mária napja után már hűvösek a hajnalok.

Románból fordította: Demény Péter

Forrás: Gazsi András Havonta egy levelezőlap / Câte o carte poştală pe lună (Riport Kiadó, 2019)* A kötet előszavát itt olvashatjuk