Cseke Gábor – 80!
Egy Cseke Gábort ünneplõ korábbi bejegyzéshez szólt hozzá Onagy Zoltán, alább olvasható a szövege. Andrassew Ivánt emlegeti õ is, meg válaszában Cseke. Innen az ötlet, hogy egy régebbi interjúm elõvegyem, hogy a mai olvasó számára nyilvánvalóvá váljon, mirõl is van szó. Minthogy az interjú nagy része az azóta elhunyt Andrassewrõl szól, kiemltem a Cseke Gáborról szóló részeket. G.T.
- csekegabi:
2021. július 18. 10:28 editKöszönöm, szívből. Örvendek, hogy Ivánt is emlegetted… csg
Gergely Tamás: Andrassew a webről és a webguru-létről
1. A Milos Könyvétől az e-book-ig
Ön igen nagylelkű: honoldalának – http://www.andrassew.hu – legalább a kétharmada barátainak van fenntartva. Legújabb vendégének, Cseke Gábornak Milos könyve című naplója íródik ott folyamatosan, de szerepelt már a Bukarestben élő költő a budapesti honoldalon többek között a Mircea Florin Sandruval közös Színes kenguruval, kézenfekvő a kérdés: miért Cseke Gábor?
– Egyszer a Népszavánál azt a megbízást kaptam, hogy készítsek egy interjút Markó Bélával. De ne a politikáról, hanem a legújabb verseskötetéről. Kerestem a könyvesboltokban. Persze sehol nem találtam. De ha már beszéltem az eladókkal, megkérdeztem, milyen más erdélyi költőket tartanak. Kiderült, hogy jóformán semmit, senkit. Akkor írtam Cseke Gábornak, hogy nem jól van ez így, tegyünk valamit, hogy az emberek megismerhessék az erdélyi költészetet. Elkezdtünk együtt dolgozni, építgetni egy nagy virtuális antológiát. Aztán egyszer találkoztunk is. Megszerettem. Az a ritka emberfajta, aki szembe tud nézni a múlttal. A Milos könyvét is azért szeretem, mert – ha valaki figyelmesen olvasgatja, észreveszi, ahogy Gábor életének finom kis szálai fölfeslenek. (Véletlenül napra pontosan tíz évvel előttem született, véletlenül ő is kitanulta a méhészmesterséget, véletlenül ugyanazon a Kolozsváron, ugyanazon a környéken nőtt föl, ahol én a nyarakat töltöttem a nagyanyámnál.)
Miért jó az egy naplónak, ha a világhálón bárki olvashatja „még melegen”. Nem tartozik a napló a szemérmes műfajok közé?
– Valamikor biztosan szemérmes volt, de ez most itt a világháló, amelyiken olyan dolgok lettek, amikre azelőtt nem is gondolhattunk. Ez is egy kísérlet.
Van egy közös versgyűjteményük, amelyben erdélyi és csángó költőket mutatnak be. Cseke szerkeszti, Andrassew gondozza, miért teszik?
– Erre lehet azt mondani, hogy „mert ott van”. Ott van a hatalmas és elképesztően gyönyörű erdélyi költészet. És mi is költők vagyunk, és tartozunk valamivel a többieknek.
Román költők antológiáját is készítik, mire jó az?
– Bár igazán elkészíthetnénk! Sajnos erre kevés idő és energia jut. Azt gondoljuk, hogy eleget pofáztunk a népek közötti megbékélésről. Tenni kell valamit. Konkrétan. Mi ennyit tudunk adni a két nép közeledése érdekében. Aki olvasgatja a román költők verseit, talán eszébe jut, hogy miképpen is utálhatna ilyen embereket.
A Milos könyve olyan, mint egy lefotózott könyv: kép meg vers meg próza, a versgyűjtemény pedig versek egymásutánja. Napló meg napló és antológia az Ön által gondozott internet oldalakon, vagyis irodalom a weben. Kérdésem: mikor készít-gondoz „webirodalmat”, amin olyan multimédiaterméket értek, ami papírkönyvre vissza nem fordítható?
– Nem biztos, hogy erre lesz időm. Technikai értelemben már öt éve kész voltam arra, hogy egy gömbregényt építsek, de látom mások próbálkozásait, és nem vagyok benne biztos, hogy megéri. Irgalmatlanul nagy munka, ám kicsi az érdeklődés.
Honoldalán megadja e-book-jai listáját – mi az e-book?
– Elektronikus könyv. Vagyis olyan, amit apró kis számítógépen (pocket pc, tenyérgép) lehet olvasni. Ez nagyon fontos, mert ma mindent e-booknak neveznek. Én pedig ragaszkodom ahhoz, hogy az egy eszköz, és csak az az elektronikus könyv, ami ezeken olvasható.
Kinek milyen minőségében készíti az e-book-ot?
– Először az eol.hu szerkesztőjeként készítettem ilyeneket. Nagyon nagy sikerrel. Ma a Hewlett-Packard számára a My.hu-val közösen építünk elektronikus könyveket. Elképesztően sokat töltenek le. Eddig havonta egy jelent meg, de a nagy sikerre való tekintettel karácsonyra öt kötetet hozunk ki, januártól pedig havonta kettő jelenhet meg.
Hogyan fogadta a magyar olvasóközönség a magyar e-book-ot?
– Például, amikor most elkezdtük a http://www.hpebook.hu oldal építését, azt ígértem a HP-nak, hogy az első héten lesz 6-800 letöltés. Magam is meglepődtem: 3200 volt. Ez persze összefügg azzal, hogy a letöltés ingyenes. Vagyis az előállítás költségeit és a szerző honoráriumát a Hewlett-Packard állja. Ez azt mutatja, hogy az interneten igen nagy az érdeklődés az irodalom iránt. Az emberek nem tudják megvenni az igen drága, nagyon kicsi példányszámban megjelenő papírkönyveket, ezért a virtuális könyvespolcokon gyűjtögetnek.
2. „és vettem egy pagodát”
Egyszercsak elkezdte közölni a novelláit a weben…Miért? Nem közölték az irodalmi lapok?
– Eleinte csak a megjelenés után közöltem az írásaimat. Én soha ne tudtam annyit írni, mint amennyit közölnének a lapok. Más kérdés, hogy nem is akarok. Nagyon keveset írok.
Rájött, hogy van kereslet a hírleveleire…Kik és hol várják azokat?
– Hétszáz ember. Természetesen fogalmam sincs, hogy kicsodák. De azért nagyon sokan írnak rendszeresen levelet, ők lassan kedves ismerőseimmé lettek.
Büszkén írta, hogy pénzt hoz internetes hírlevele. Aranyat lelt volna a „webaranyásó”?!
– Azt vettem észre, hogy az interneten ingyen közölt írások a befektetés sokszorosát hozzák. Nem csak azért, mert például idegen nyelvekre fordítják a novelláimat (most például szerbre), hanem azért is, mert állandóan meghívnak a rádiókba, televíziókba, különféle fölső szintű iskolákba tanítani.
Ha jól sejtem, fizetést mégis egy internetes cégtől kap… Mennyi a hobby abból, amit az interneten végez?
– Valóban kapok pénzt internetes cégeken keresztül, hiszen közösen vállalunk el, például tartalomfejlesztő munkákat. Ezen kívül a Népszavánál dolgozom. Én semmit nem végzek hobby gyanánt. Legföljebb a csillagvizsgálást.
Vásárolt egy pagodát? Mi is lenne a pagoda…? Mi a fraktál? Mivel traktál Ön bennünket?
– A pagoda egy növény – a képe benne van a naplómban. A fraktál pedig: „minden olyan görbe vagy felszín fraktál, amely a felbontástól függetlenül többé-kevésbé ugyanúgy fest. Ez a tulajdonság (az önhasonlóság) azt jelenti, hogy a görbe bármely részét felnagyítva az eredetivel azonos görbét kapunk. Így az egyik felbontásról a másikra való átmenetet egy iterációs eljárással is jellemezhetjük.” Oldalakon át magyarázhatnám, ha értenék hozzá. Egyszerűbb, ha adok egy linket: http://www.kfki.hu/chemonet/hun/olvaso/fraktal/fraktal.html
Azt, hogy Ön pagodát vásárolt, meg hogy az egy háromdimenziós fraktál, a naplójából tudom. Miért, kinek írja azokat a naplólapokat?
– Magamnak, a családomnak, és annak a 3-400 embernek, akik hetente benéznek és olvasgatják. Azt hiszem, nagy dolog, ha fél év alatt tizenötezerszer tisztelnek meg egy-egy kattintással az olvasóim.
Nem volt alkalmam kezdettől figyelni az Ön webpályájának az alakulását, valószínűleg az interjúolvasók nagy része is csak annyit tud Önről, hogy a magyar internet pionírjai közé tartozik, kérem, vázolja a pályát, amit befutott!
– 1996-ban léptem először az Internetre. Szinte azonnal a Magyar Elektronikus Könyvtár és az Internetto munkatársa lettem. Elsősorban azzal töltöttem az időmet, hogy – afféle segédportásként – az írókat terelgettem: meggyőztem őket az internetre kerülés fontosságáról. Több száz író és költő műveit juttattam a könyvtárba. Közben lapokban internetről kritikákat, ismertetőket írtam. Elindítottam a hírlevelemet, elkezdtem közölni a saját írásaimat. Később más írókét is, sőt képzőművész barátaimnak is kiállításokat rendeztem az Elender támogatásával. Később egy internettel és számítástechnikával foglalkozó rádióműsort szerkesztettem, majd az Internetto főszerkesztője lettem. Miután lemondtam, az Elender majd a Webigen Eol című internetes újságjának főszerkesztő-helyettese, majd főszerkesztője voltam. Kitaláltam a NetStampot, az internetes bélyeget, amivel még postai szaklap is fogalakozott, amire nagyon büszke vagyok. Az első magyarországi e-bookok szerkesztője lehettem. Először a Webigennel, majd a Hewlett-Packarddal illetve a My-hu-val hoztam létre olyan e-book portált, amelyekről több könyvet töltöttek le, mint az összes elektronikus könyvkiadó oldalairól együttvéve. Barátaimmal létrehoztam a Magyar Virtuális Karikatúra Múzeumot – http://www.kartonarts.hu . Most éppen a nepszava.hu internetes oldalain különleges fórumokat szervezek: ezeken csak olyan emberek vehetnek részt, akik vállalják a nevüket. Már elindult ez EU-fórum, ahol az unióban élő magyaroktól kapunk segítséget a csatlakozás előtti fölkészüléshez, és egy fiatal hírlapírók bemutatkozására szánt fórum. Tanítom is az internetes újságírást: a JATE Budapesti Médiaintézetében – a jövő félévben pedig a MÚOSZ Bálint György Újságíró Iskoláján. Amire még büszke vagyok: állítólag én találtam ki, hogy a @ jelet kukacnak hívjuk Magyarországon. (Most más nem jut eszembe fényes karrieremről.)
Milyen a harmónia a webszakember meg az író-Adrassew Iván között?
– Nem vagyok webszakember. Pontosan annyit értek az internethez, mint bárki, aki hat éve használja. Az más kérdés, hogy kitüntetett helyzetben – mindig jó pillanatban jó helyen – voltam. A sok médiaszereplés következtében elgurusodtam. Író meg olyan vagyok, aki csak a saját szórakoztatására ír, és megtiszteltetésnek veszi, ha ezzel mások érdeklődését is fölkelti. Én mindig kis író leszek, második vagy harmadik vonalbeli, nem túl sok, de éppen elég olvasóval. Mivel nincsenek görcseim, az összes elfoglaltságom jól megfér egymással. Bár az is igaz, hogy csak olyasmivel foglalkozom, amiben kedvemet lelem – leszámítva azt a néhány különleges pillanatot, amikor feltétlenül pénzt kell keresnem.
Az Élet és Irodalomban közöl meg a Hócipőben, hagyományos kötete jelent meg a közelmúltban – mennyiben különböznek azok az írások az interneten hozzáférhető szövegektől?
– Semmiben. Ugyanaz jelenik meg a hálón, mint a lapokban. Sőt néha a Budapest Rádióban is fölolvastam a naplómból.
3. Hányadik köztársaság?
Ön belülről jobban látja: hányadik web-köztárságát éli a magyar internetezés?
– Ez nem köztársaság. Akkor lesz az, ha szabad emberek szabadon, de önmagukat, a saját arcukat vállalva beszélgetnek például a fórumokon. Ha a legegyszerűbb ember is ki tudja fizetni a számítógépet és az internetezéssel kapcsolatos számlákat. Akkor lesz köztársaság, ha annyira megerősödik, hogy képes lesz leépíteni a mai otromba, setét és minden jószándék mellett is brutális államokat.
Lehetne – hogy Önt idézzem: – „webben” is?
– Nem lehetne. Ez egy magyaros sunyisággal épülő vadkapitalista világ, amiben kegyetlenül fizetni kell mindenért. A hatalom már fölismerte, hogy az internet olyan, mint a vasút: a közjó érdekében segíteni kell a terjedését. De ez egy szegény kis állam. Ha segít, akkor is csak nehézkesen, a maga kicsit butuska bürokratikus rendjében. Magunkra vagyunk utalva, de így van ez rendjén.
Hol helyezkedik el Magyarország a többi kelet-európai IT-kisállam között?
– Teljesen mindegy, mert a többiek sem helyezkednek el sehol. Ez nem számok, statisztikák kérdése. Akkor leszek elégedett, ha ugyanolyan alapszolgáltatás lesz, mint a víz vagy a villany, és annyi számítógép lesz a háztartásokban, ahány televízió most van.
Mennyire ismeri a kisebbségi magyar internetezést? Honnan szerzi be például az erdélyi híreket: a Népszavából vagy a romániai magyar internet-portálokból?
– Például minden nap megkapom a Romániai Magyar Szó teljes szövegét levélben. És persze hetente-havonta bebarangolom a nekem kedves „idegenbe szakadt” portálokat és portákat.
Mondana pozitív példát, megnevezne olyan honoldalakat egyéb vállalkozásokat, amelyeket különös rokonszenvvel figyel?
– Mondhatnék, de nem mondok, mert biztosan kihagynék néhányat. Nekem kicsit kényes a helyzetem, túl sok embert ismerek és kedvelek, nem jó, ha gondatlanságból megbántom őket.
Személy szerint Ön igen sokat tett az erdélyi kultúra internetre telepítéséért, mégis az lenne a természetes, ha egyszer leállna azzal: vagyis hogy végül az erdélyiek tudják elvégezni a munkát. Ön szerint arra mikor kerül sor?
– Amikor kedvük támad erre. Mi – Cseke Gáborral – úgy láttunk munkához, hogy eszünkbe se jutott külső segítséget kérni. Sőt, amikor egyszer fölvetődött bennem, hogy szerzek egy kis pénzt, Gábor majdnem meg is sértődött. Hogy mit képzelek róla? Pedig csak arra gondoltam, hogy miért ne fedezné egy alapítvány a költségeit. De szinte a legjobbkor kérdezett, mert pár napja telefonált Moldován István a Magyar Elektronikus Könyvtár egyik vezetője, hogy mit szólnék ahhoz, ha az erdélyi gyűjteményünkre építve Erdélyben digitalizált kötetek jelennének meg a hálón. Erre vágytam évek óta. Remélem, nyernek valamilyen pályázaton, és végre elindul a nagyüzem, megszületik egy, az erdélyi irodalomhoz méltó könyvtár. Mi ott a vendégkönyvben már csak lábjegyzetek leszünk. És így van ez rendjén.
Ki tehetne azért, hogy az erdélyi, egyéb kisebbségi magyar internetezés megközelítse a magyarországi szintet? Csak nem a Magyarok Világszövetsége…?
– Az erdélyi és egyéb kisebbségi magyarok. Aki arra vár, hogy majd a magyar kormány vagy a világszövetség segít, az internet nélkül élheti le az életét. Nem mondom, hogy ezektől nem lehet szerezni valami támogatást. De nem szabad várni, nem szabad – akár csak lelkileg is – kiszolgáltatni magunkat kampány- vagy egyéb politikai érdekeknek.
Létrejött a Magyar Online és a Magyar Világrádió és lesz Magyar Világweb, úgy tűnik, mintha a több darabra tépett nemzetek lennének az internet nyertesei, mi erről a véleménye Önnek?
– Sose voltam egy vészhazafiaskodó típus, de ma már biztosan tudom: a magyar szórványokat az internet menti majd meg a kipusztulástól. Itt sok szó esett arról, hogy 15 millió magyar… Ez egy szép szám, de csak akkor igaz, ha ennyi magyarul csakugyan beszélni, írni, olvasni tudó emberről beszélgetünk. Most kaptunk egy lehetőséget. Az utolsót. Ha nem élünk vele, szépen, csöndesen, nem túl nagy fájdalmak közepette kipusztulnak azok, akik elutaztak innen. Utódaik jó svédek, jó amerikaiak, jó brazilok lesznek. Ez semmiféle traumát nem okoz a világban, csak mi leszünk szegényebbek.
Kérdezett: Gergely Tamás
Pusztai Péter rajza
2021. július 18. 10:10 editKedves Gábor!
Jó gondolni az Ivánnal töltött “erdélyi irodalom és egyebek” című időtökre. Néha máig visszajutok, megnézek valamit a versgyűjteményben.
Nyolcvan év sok. Kellemes, fájdalommentes születésnapokat kívánok. Ha van még erő, inspiráció, munkakedvet, amennyi szükséges.
Üdvözöl: OZ