„Elégia a másnapért”/2.
GERGELY Tamás kérdezi FEHÉR Illést a fordításában szerb nyelven megjelent Üresség című könyvről: TURCZI István lírai oratóriumáról (Turczi István Üresség – Ištvan Turci Praznin, Izdavač kiadó)
Második rész
A 4. tételt leszámítva olyan a szózuhatag, mintha egy zilált idegrendszerű ember öntené ki nekünk a fájdalmát. A verssorok egymásra futása is aláhúzza ezt. Úgy képzelte el a szerző, hogy egy színész mondja el oratórium formájában?
Fehér Illés: Egyszerűen is válaszolhatnék erre a kérdésre: magát a művet nem ismerem, csak lefordítottam. Pont. Nincs tovább. De túl komoly a kérdés ahhoz, hogy cinikusként válaszoljak.
Kezdem a kezdetekkel: először egy részletre bukkantam – a Negyedik tétel első részére.
Negyedik tétel:
con moto
A hajnalok vakok,
mint az újszülött macskák
Amit akarnak, azt tesznek velem
Bennük úgyis csak holnap kezdődöm el
Én, a sötét, a súlytalan életem, akárhány évem
És elfelejti majd e test, hogy test
Elfogy belőlem, megtelik velem
Csak a szél tart össze az ágylábak között
És az idő árnyéka: az álom
Árnyak vésődnek árnyra
Az agy elejti az arcokat,
mikor bevetésre indulnak démonaim
Gyémántszútrák és szentbeszédek vannak
a sötétségben eltemetve Meddig tart,
és miért nem enged Mintha suttogásban járnék
Gúnyoros jambusokat morzsol el a száj
Megtanulja és elfelejti Megtanít és elfelejt
Előre emlékezik, hisz álom
És lát Látva lát
Minél feketébb a sötét, annál erősebben
Negyedik tétel… mintha lenne még valami, amiről nem tudok, amit csak sejtek. Megérezésem ezúttal sem hagyott cserben. Rábukkantam a teljes alkotásra. És elhatároztam: ezt a művet megpróbálom lefordítani. Igen – megpróbálom, mert a kezdetek kezdetén is a pirossal jelzett sorok fordítása komoly gondot okozott. A miértbe nem akarok belegabalyodni – hosszú és unalmas lenne.
Tény: vállalkozásom sikerrel járt. De ezt inkább az olvasó döntse el.
Milyen maga a mű? Szózuhatag, zilált idegrendszerű ember önti ki fájdalmát – olvasom a kérdésben található összegezést.
Csak a szózuhataggal tudok egyetérteni, amennyiben értelmét pozitív előjellel fogadjuk.
Állításomat két szerző idézetével próbálom alátámasztani:
Kovácsné Kis Csilla Ürességről írt tanulmányában áll: Az Üresség című kötet az élet teljességét ragadja meg, az ellentétekkel és ellentmondásokkal. Elégia a csendünkről, a magányunkról, a fájdalmainkról, de ha letesszük ezt a „lírai zeneművet”, nem az „Ürességet” érezzük, hanem megtelünk érzésekkel, gondolatokkal, múlttal, jelennel és jövővel.
S. Béres Bernadett az Ürességről írt tanulmányában áll: Turczi több alkalommal is elmondta a könyv kapcsán, hogy rendkívül nagy gyötrődés volt számára a mű befejezése, mégsem szánja gyászkönyvnek. Nem tagadható el azonban, hogy bizonyos mértékig mégiscsak komoly gyászmunka eredménye a kötet („Hosszú lesz, tudom, amíg lépésenként / visszakerül a helyére minden bennem” – 23.), de nem vigasztalhatatlanságból, hanem valamiféle,,, ”mégiscsak” érzésből („maradt még bőven álmodnivaló” – 38.) keletkezett alkotás. Hiszen a mű kicsengése olyan bizakodó, várakozással teli csendes katarzis, mely visszamenőleg is felerősíti a versnek ezt a szólamát: „Reggel van Más nap / Szél csapkodja a lengőajtót a verandán / Valahol egy biciklicsengő / Madárfütty Rádió / Kotyog a kávé / Ez az én reggelem / Egyszerre nyílik ég és konzerv / A mozdulat fénnyé élezi a kontúrokat / Aki szeretni készül / keressen tágasabb csöndet a hallgatásnál / Aki szeretni készül, / hallgasson boldog zenét” (68.). Költészet ez a javából. Sűrítmény, s mint ilyen, cseppenként fogyasztandó.
Igen: Költészet ez a javából. Sűrítmény, s mint ilyen, cseppenként fogyasztandó.
(Folytatjuk. Itt olvasható az 1. rész: https://ujkafe.website/?p=99361#more-99361)
Pusztai Péter rajza
2022. január 11. 07:37
Köszönöm a figyelmet Turczi István nevében is.