Albert Csilla: „Majd jövünk még!”
március 9th, 2016
…A vágást nézte nagyanyám halott nagyapám kezén, és emlékezett rá, mennyire szerette ezt a férfit, amint átvérzett kötéssel a csuklóján eregette gyanúsan fénylő szemmel a füstöt. „Igen, ez ő” – nézett le a sebre, amely fehéren hirdette, hogy nem mindent mos el az idő… Hogy siratta-e és mennyire, meddig, nem tudom. Bizonyosan siratta, hiányzott neki, […]
Albert Csilla: Vonatozás
március 7th, 2016
Nagyapám egy januári napon halt meg. Ebéd utáni sétája – inkább toporgása – közben eldőlt, mint egy fa, ami sokáig áll a kiszáradás után is még, aztán amikor minden rostja elenged, leroskad abból a magasból, amiben már régen nem volt otthon. A furcsa puffanásra kiszaladt nagyanyám, és csak akkor kezdett el sírni, amikor rájött, hogy […]