Nagyon rég nem írt nekem Gergely Tamás, egyik „előfizetőm”, akinek az utóbbi években elküldtem minden versemet, minden szösszenetemet. Két dologtól tartottam: 1.) hogy az utóbbi időkben gyenge, szóra se érdemes verseket írtam; 2.) hogy Tamás megbetegedett vagy Isten tudja… Nagy volt az örömöm, amikor ma reggel telefonos üzenetet kaptam tőle. Nem, nem verseket kért […]

  búskomorság fiatalon   nincs injekció mitől elfeledhetne téged az ember   Budapest, 2024. IV. 12.     meztelen álom   ha felébreszt a zavaros álombeli meztelen futás   konok tilalmak zavaros világába pottyansz hírtelen   vár rád a reggel úgy tűnik választhatnál melyik világon   élj vagy vegetálj szíved óhaja szerint a megfogható   […]

      Robban a magány rajtlövése, de csak másnapra süketít.     Budapest, 2024. VII. 9.

    Mindenki tudja, mindenki lépi. Virágot hoznak járgánnyal. Megjegyezném a járgány rendszámát, de reménytelen. Nem fér ceruza a gyászruhába. A gyászruha hibátlan és magasról tesz arra, hogy napló.     Budapest, 2024. VII. 9.

    észrevétlen magányomat halasbicskával körbe karcolja a gyász ma egész nap szoktattam magam hozzá de félek a holnapi ébredéstől becenévvé törpít egy egyszerű hiány egy hatalmas hiány törpít becenévvé     Budapest, 2024. VI. 24.

  megérkezve paraszti tájra     kövekre lépdelve átszeltük a csermelyt meginogtunk a víz fölött parasztház következik paraszti fiúval hátán metilin kék pettyek sorvasztják a kiütéseket sebsorvasztó oldattól kéklik a paraszti hát     Budapest, 2024. IV. 8—9.     Kosz és magány     Írnék verset. Címe Kosz és magány lenne. Így hangzana: „magány és […]

    Egy vedernyi pattogatott kukoricával vendégeltek meg. Szétpattant langyos magvak koratavaszi ropogása. Valami izgalom, valami sebészet, amint kulcscsontom szétpattan.     Budapest, 2024. IV. 4.

    C. I. Parhon portréja a váróteremben. „Csiparhon” — olvasom rövidnadrágban.   Budapest, 2024. IV. 4.   Cselényi Béla a Káféban  

a tél púder illata ahogy belibben elillan olyan volt jöveteled és elmeneteled   de nem is jöttél nem is távoztál csak a havazás sugallotta hogy létezel valahol     Budapest, 2024. II. 28.  

  1944. V. 5.–2024. VII. 20.     Belém vésődött a diáklány, akinek kilopták válltáskájából a Miki egerét*, ma meg nyolcvan éves a rózsaszín kondenzcsíkok fölött.     Budapest, 2024. V. 5. ____________________________________________ * Visszalopta.

  a zöld posztóval bevont íróasztalon ágaskodott az üveges fenyőfa eszembe jut egy cím A BOLDOGSÁG MŰVÉSZETE s egy angyalarcú krampusz mondja rá AZ ÍRÓASZTAL KICSÚCSOSODÁSA   felmentést adok a fának tudom hogy tömény giccs de titokban ezüstöt dugott bírói palástom fekete zsebébe így másképp bátorkodom vélekedni tán szebb így a világ talán hamisabb   […]

    ahogy bélelt cipőmbe betolakodott a latyak nyomban megfájult a torkom unoka voltam a hideg fényben     Budapest, 2024. II. 28.

  a gyűrött szennyes ruhák akár a falrepedések szeszélyes formákat mutatnak időről időre tekintetem rásiklik a gyűrődések rajzolataira mint a felhőjáték olyan elringató az ingek-gatyák formavilága márványminták játékaként átvezet egy másik valóságba bumfordi bohócok gyermeki állatkák gyűrődnek elő a formai csendből lépnek elő furcsa figurákká és csak gyűl a szennyes mesés halmaza nézem álmosan mint […]

    karácsony jegyében vittek az elektrába nem voltam kilenc éves és a színtelen film mintha sárga-barna hiteles ókoriság lett volna   pár évezred múlva bekapcsolom a számítógépet leveszem a képet halkítok csak a képernyő világít fehéren s ha nagyon fülelek belém hatol az igaz görögség mai dialektusa   jöttünk ki [volt] a moziból láttuk […]

  felírom ruháim keltezését boldogabb vagyok tőle nem tudom bár visszakereshető hogy milyen zokni s gatya volt rajtam antall józsef halálakor vagy máskor bármikor   mindez időigényes és amíg körmölök elrohan fölöttem a világ szerelvénye   ilyen a naplóm mint egy textilpoéma s csak ragrím lenne benne bármely feleség     Budapest, 2024. II. 25.

    kiugrott az akváriumból a hímfarkú vörös xipho rá a rovaroknak kitett fehér porra   nem ütötte meg magát puhára esett     Budapest, 2024. II. 1.

    zsebkávéreklám álmos diáklánnyal elemista korom mézesmadzagjaként most is eszembe jut ahogy kibontom és máig hatóan belém itatódik   hozta emese a folyóiratot benne a márkanév magyarul zsebkávé s most újra olvasom emese feltámad nem írom angolul mert az már márkanév     Budapest, 2024. II. 5.

    Nyári virrasztás. Hajnalban a mákfejek szürkés-lilásak.     Budapest, 2024. I. 31.

    T. születésnapja van. Már rég elfelejtettem volna, de annak idején az apja vette fel a kagylót a fenti kérdő mondattal.   „Bélám, hát érdemes?” Hát érdemes volt, mert nem megy ki a fejemből évtizedek óta, hogy félszegségemet tolakodással vádolták.   Ez csak egy vers és nincsen csattanója. Érdemes volt-e megírni, Bélám?     […]

    most felidézem azt a gyenge huzatot úgy szellőztetek     Budapest, 2024. I. 20.

a délutánosok     átvágtak rézsút a parkon hazajövet visszhangzott minden    Budapest, 2024. I. 5.     hathat az íz     réteslapok közt feszül az ízletes krém hathat gyönyöre    Budapest, 2024. I. 6.     didergés     kopott rejtvénykönyv rejti karácsonyomat szakadtan kopott télikabátom takarja a hátamat hideg ellen véd óvja […]

    fűrészpor szagú bizsergő várakozás boldogít este     Budapest, 2024. I. 4.

    építőkockák rádiós rovatzene megunt kártyajáték tavaszi hideg kifarolás a karácsonyból a leendő békebeliség verőfényes megteremtése széken kuporgás háttal a csempekályhának úttörőnyakkendő magamon felejtése befordul a sarkon a nyerítő kacaj     Budapest, 2024. I. 3.

  kompótgyümölcsök bólészigetek karikában örvénylenek nagy szoknyás narancsok kimagolt meggyek ütköznek átlátszó ólomkristály hegynek     Budapest, 2024, I. 2.

    jobbra srégen wstettecske wstettecske balra srégen wstettecske wstettecske     Budapest, 2024. I. 1.