DARDZSILING – Hát ön az? – hajolt közelebb feléje Campbell dr. és kíváncsian nézett körül a cellában. Földre teritett gyékény a sarokban, négy gyalulatlan szekrény a fal mellett, két láb magas, nyolc hüvelyk széles tekercsek bennük, szeszélyes összevisszaságban; ládák a bejárónál, európai könyvek, pecsételő ostyák, palatábla; az egyik láda tetején néhány ing, főzőedény, el nem […]

A SZENT ÉJSZAKA* Mikor ötéves voltam, nagy bánat ért. Nem is hiszem, hogy volt azóta nagyobb bánatom. Úgy történt, hogy meghalt a nagyanyám. Azelőtt mindennap ott üldögélt a sarokdiványon és mesélt nekünk. Úgy emlékszem, mintha nagyanya mindig csak ott ült volna és mindig csak mesélt volna, reggeltől estig, mi gyermekek pedig körülötte ültünk és úgy […]

SZOMORÚ FRISS ISTVÁN Egy Rippl Rónai-kép alá Öreg szemek. Magyar tájra néznek, Melyen némán szállanak az évek, Melyen ősz van, magyar bánat ősze, Szivem néki régi ösmerőse. Jól ösmerem kendet is, vén szittyám, Szomorú Friss István.

VÁLASZ ADY ENDRÉNEK A Pimodán Hotelben Koccintsunk, cimbora, Hadd részegítse lelkem Dalaid színbora A Pimodán Hotelben.

PETŐFI-KÉP Az én lelkemben így él a te képed: Nagy garaboncás, a széllel dacolva Űzöd a jövőt és a messzeséget, Belésírván a lelked a dalodba.

Gályarabok A tenger a hazánk, S kezünk bilincsbe verve. Üdvözlégy, álmodás És vágyak végtelenje!

KÉPZELT UTAZÁSOK Most, hogy száll az alkonyóra, És kitágul a szoba, S ködbe vész a falu tornya, S jön az árnyak nagy sora;

A tegnapot most váltja föl a holnap. Sötéten silbakolnak még a fák. Az út köves, házszegte pusztaság. Utolsó fénye húny a csillagoknak.

ÉJSZAKA Kéken Dereng a hold a néptelen vidéken. A tar hegyek, mint álmodó vadak, Mint ázott barmok, úgy párállanak, Süttetvén sovány hátukat a holddal. Hullámzik, szuszog, lüktet a hegyoldal.

KÖLTŐK Vannak poéták, akik sosem írnak, Csak a szivükben élnek költemények, Valami nagy búbánat érte őket, S azóta lettek költőkké szegények.

A PANORÁMÁS Tessék, urak, hölgyek, folyvást lehet, A legjobb alkalom csekély belépti- Díj mellett nézni a világ csodáit.

ARANY NYOMÁBAN A nagykőrösi magyar éjszakában így bandukoltál akkor, mint ma én, Rossz csillagok jártak szegény hazádra, S te voltál itt a biztos, méla fény.

Későn (Lenau után, – Szalay Gizellának) Már elnyit a tavasz, varázsa széled, Szép álma eltünt, el van zengve dalja, Üde virágát nyári hő aszalja, – Munkára int, küzdésre hí az élet.

Az orvos a faluban Vörhenyjárvány van. Járom a falut, mely, mig a világ fejlődött, aludt. Hova az ember kutatón benéz, trágyalé minden, piszok és penész.

Kulipintyós, somogyi költő Jaj, mennyi költő rohan ezen a nap-vert országúton, a porban és csöndben, a kék mezőn, melyre ráborul a zöld ég. Akár a mezei patkányok szaladnak riadt szemmel, ismeretlen célok felé. Mióta itt vagyok, néggyel-öttel volt találkozásom. Mind háború-viselt rokkantak, szegény iparosok, parasztok, kik alkalmatlanná váltak a munkára. A többi költő lelkében, ki […]

Elkaphat a legelső szél (Ne úgy magyarázd versemet, mert nem szivbéli ősz,. amiről most énekelek.)

ÚJSÁGÍRÁS ÉS IRODALOM Az ujságírás, azt mondják, nem irodalom, mert pusztán mulandó napi igényeket elégít ki, hiányzik belőle a maradandóság kritériuma, eleve lemond a halhatatlanságról, nem tarthat tehát arra sem igényt, hogy az irodalomtörténész, az irodalmi halhatatlanság ügyvivője, számontartsa és a jövendő részére konzerválja.

Ezerarcú szeretőm Az én szeretőm oly szeszélyes, ő minden pillanatban más, de úgy megváltozik az arca, nincs rajta ismerős vonás.

Fut a nyúl Fut a nyúl, a vadász    áll, de fut a golyó, csöpög a piros vér,    s betemeti a hó.

Kosztolányi Erdélyben Nincs ma olyan betűt ismerő erdélyi magyar, akinek szerény megemlékezésünk alkalmával külön el kellene mondanunk, hogy mit jelent a modern magyar irodalom számára Kosztolányi Dezső. Ki ne ismerné az ő lírájának ötvösművészetét, mely a Szegény kisgyermek panaszainak finoman csipkézett miniatűrjeitől a Meztelenül szabadverseinek darabos domborművéig a formai és tartalmi lehetőségek minden fokozatát és […]

ÉJSZAKA Éjjel az ágy megfordul. A szűk szoba tömve sötéttel, utca felől a fejed most, ablak alatt, a sarokban s nem fordítva, ahogy lefeküdtél. Misztikus óra. Vakság ül szemeden. Tapogatsz. Hűlt a helye falnak.

EMLÉK Egy kis alföldi faluban egy kis család. Két kisgyerek, még a szülők. Alig merek gondolni rá, oly messze van.

DÍSZELNÖKÖK (Piripócsi kép) Megalakult hát Piripócson az irodalmi társaság. Hogy a világba kirikoltson: Piripócs Parnasszusra hág! Hat elnöke van máris, lám csak, ennek a tisztes társaságnak,

El ne feledd a mesterségedet El ne feledd a mesterségedet! Kutya voníts! Csattog a nyurga pálca, kemény testét mindjárt húsodba vájja. Vicsorogj! Szűkölj! Most, amíg lehet!

Sirató ének In memoriam Jékely Zoltán Körülvettek a cintermek fejfái Téged s a halál siralmai engemet Rólad szól most e sirató ének hogy onnan többé ki nem eresztenek