Éjszakánként fel-felsajdulnak a vén sereg ízületei,porckopott, öreg katonákhullnak a frontvonalon,add meg magad, ripacskomédiások performansza él,csepűrágók ropják a táncot,elvéreznek a pipacsmezők.

1.egyre súlyosabbnak érzema szavakatnem merem kimondani mindami bennem azt hiszem igy vagyunk sokanőrizzük lovainkat

kis Jézusha most születnéllenne aki beengedne

Olvad bennem a háttér, habár az árnyékén magam vagyok. A napfény másholfehérlik jéghidegen –hűsége éget. Forrás: szerző FB-oldala

Czegő Teréz művésznőnek négy szó mi kimaradtegyik előző versemből gondoltam el ne vesszenekmegírom őket újrahogy kiteljesedjenek

észrevettétek?a fész egy sarkaelhülyülve nyalogatjasebeit

versemmel erről íroknem kell kitaláljammit súgnak a széllapokkiterül előttem onlájn

(…)Manapság ugyancsak nem meglepő széthulló, jobbik esetben széttartó, egymástól térben távol kerülő családokkal találkozni, az életükben beállt veszteségeket, torzulásokat, hiányokat konstatálni. Akik benne élnek egy ilyen szakadozott családi hálóban, a saját bőrükön tapasztalták, mit jelent a személyiségfejlődésben fölfedezni és újra bogozni a rokoni kapcsolatokat. Minden egyes fel- és megismert rokon látványosan képes kedvezően befolyásolni a […]