Munch képére Szétfeszíti a szájadat, passzírozza a levegőt, összerántja a gyomrodat, a rémületnek ad erőt, gyáva vagy önmagad előtt,

Dömös Konstantin fáradtan üldögélt az íróasztala mögött. Aznap már sínre tett két regényt és egy verseskötetet, de a munkaidejéből így is hátra volt még egy fél óra, irodája előtt pedig több írópalánta is várakozott. Ők abban a reményben jöttek, a „Tranzit Újdanászok” Nemzeti Tehetséggondozó Alapítványhoz (TÚNTA), hogy az majd támogatja őket és kiadja munkáikat.

Légy enyém, rózsaszínű hold! Ami lesz, az még sose volt. Ahogy lesz, csupa áradat, fényben énekelt fáklyadal.

Györkös Mányi Albert képeire Vörös tehén egy hófehér világban, egymás melletti széki sikolyok. Bábszínházaznak az állatok, össze a lányok egy nagy kerek táncban.

Nagy István képei alá A fájdalom az arcokon, a mitől-is-kevés-az ember, a nem-bírom-de-tart-nagyon, szemben a saját életemmel,

Nagy István: Erdélyi tájkép-éhez Ez itt Erdély. Sem több, sem kevesebb. Egymásra néző, sötétbüszke fák. Egy szűkszavú és hiteles világ emberek nélkül ébren szendereg.

Gyarmathy János szobrára Az ember megy, csak tapossa a létet, és lépteiből soha nem elég, beintene ennek a nem elégnek, ha nem forogna mindig a kerék,