Szeretjük halott felmenőinket. Napjában többször is megsimogatjuk tekintetünkkel ismert arcvonásaikat a képkeretekben. Kalaplevéve emlékezünk rájuk egy sirkő előtt, melyen az ő nevük aranylik .Mégis hideg verejték üt ki rajtunk a gondolatra, hogy maholnap mi is felmenők leszünk.

Lábemelés Vidéken mostanság voltak a sorozások. Egyik városkában, vizsgáíat közben, az orvos katonásan rákiabál a tanyasi legényre: — Emelje föl a lábát. A legény „vigyázz”-ba vágja magát, az orvosra bámul s ezt megkérdezi: -Mind a kettőt? — Ha tudja — felel az orvos nyugodtan. (Pesti Hírlap, 1932. november 23., szerda.)

Hülyülök! Tényleg és igazán. Szomorú újraolvasni az utolsó szövegemet. [Kocsmai miniatűrök, 139] Csupa zűrzavar: ezek a beszélgetések még Aliz pultossága idején zajlottak (zajlódhattak). A megidézett számok közül, lehet, még meg sem születtek, amikor Tarai Miklós elköszönt a Vallontól, sőt Heves megyétől is. Azóta kétszer találkoztunk egy-egy félórára, s gondolhatják, hogy nem ez volt a fő […]

Csontváz Fényes délben, hatalmas bérház előtt megáll egy gépkocsi. Fiatal férfi száll ki belőle, kiemel valami lepedőbe burkolt alakot, s míg erszényéből pénzt vesz elő és fizet, a gyalogjáróra állítja. Most a lepedő lecsúszik, a járókelők közül néhányan fölsikoltanak.

Félingyen Az utcán menet minduntalan megüti fülünket a következő mondás: – Te, én abban a boltban rettentő olcsón kapok mindent. Félingyen. Ha kell valami, csak szólj nekem. Ezt olyan gyakran halljuk, hogy azt kell hinnünk, Budapesten mindenki csak rettentő olcsón, félingyen kap. Titok, hogy kik azok, akik rendes áron vásárolnak. Talán nincsenek is ilyenek. (Pesti […]

Előbb csak a füttye némult el az alagútban. Aztán valaki betörte az ablakait s a huzat mindent kisodort a töltésekre: a kávéspoharakat, az ebédtől megmaradt hagymahéjat és a cigarettafüstöt. Amikor késő délután felébredt a szunyókálásból ,már holtvágányon rostokolt. Egy vadonatúj intercity  épp akkor robogott el mellette.  

Biznisz A segédházmester tizenkét éves fiacskája a csillogó belvárosi bolt előtt ácsorog. – Gábor, gyere csak ide — szól ki kecsegtető hangon a boltból a pénztáros kisasszony. – Nagy üzlet. A gyerek figyel.

Összeütközés A Belvárosban délben, az egyetem táján nagy az utcai forgalom. Fiatal diklány andalog a kocsiúton. Kócos, fekete haján félrecsapott kacér sipka illeg, hóna alatt irattáska, egyik kezével gépiesen sodrókát pörget. Egyik mellékutcából hatalmas gépkocsi kanyarodik be. Hiába tülköl a kocsis, a leány nem veszi észre, s egyenesen feléje tart.

Másnap, kicsivel később (úgy öt óra tájban) összejött a csapat és tényleg Zsuzsa várt minket. A kötelező formaságok lebonyolítása után, emlékeztetve a tegnapi beszélgetésre Őri Jani kezdett énekelni (operaénekes szeretett volna lenni, de a meósságig jutott, s különben is, ő már érkezésünk előtt régen itt volt): „Sört ide, bort ide, te szép barna lány, az […]

Biztos állás Szűk mellékutcában sötét bérház kapuján ezt a kézzel írott hirdetést olvassuk: „Harmadik emeleti, egyablakos, konyhából nyíló, udvari szoba kiadó. Csakis egészen biztos állású úriembernek.”

Mire elérte volna a partot, rájött: neki már semmit sem kell bizonyítania. Ezért eloldozta a hatalmas csontvázat .Legyen mint elsüllyedt hajó, menedék a jövő halainak.

Szellőzés Az elhagyott, üres lakás erkélyének keresztfájára a házfelügyelő kiakasztotta molyosodó kék kabátját szellőztetni. Az őszi szélben úgy leng ez a kabát, mint valami akasztott ember. Aki fölnéz rá, összeborzong. Csak aztán mosolyodik el… (Pesti Hírlap, 1932. október 11., kedd)

Megállt az órám. Van ilyen: belefáradt a folytonos ketyegésbe és faképnél hagyta az időt .Ha lelke lenne, most azt gondolnám, hogy valahol a túlvilágon csörög a feltámadóknak.

Felötlött a minap, mi történne, ha ilyenkor ősszel egy madarat pont vándorlás közben érne a vég. Mi sem egyszerűbb? Lepottyanna a földre. Arról azonban sohasem hallottam , hogy munkába, piacra siető embernek madár hullott volna a fejére. Van némi tapintat még a természetben.

Ló Egy ló elcsúszott a síkos, aszfaltozott kocsiúton. Elesett. Kilehelte páráját. Az is lehetséges, hogy öngyilkos lett. Újabban az állat-lélekbúvárok tudnak ilyesmiről. Unta az életét. Nehéz volt a szekér, melyet húznia kellett. Eső is esett. Aztán a ló már nem is volt fiatal. Meg a kocsis se bánt vele valami szeretettel. Sokszor gorombán szólt hozzá, […]

Szerecsen Egyik belvárosi bolt bejáratához, hírverés céljából, mosolygó mozgó gép-szerecsent állítottak. Egy úr be akar lépni a boltba, s véletlenül meglöki a bábut. Az kissé megbillen, az úr pedig zavarában lekapja kalapját, és bocsánatkérő szavakat hebeg. A szerecsen udvariasan mosolyog, a szórakozott úr pedig csak akkor veszi észre, hogy ki előtt hajlong, amikor az utca […]

Kikészitem a reggeli kávét, hozzá két szem cukrot és a kiskanalat, aztán a piros dossziét, a gémkapcsokat, két tankönyvet, almát tizóraira, buszjegyet, szemüveget, telefont és persze a kulcsköteget. Számbaveszem az útvonalakat, időpontokat, találkozókat, szüneteket és fontos tudnivalókat. A gond csak ott van, hogyan fér majd el mindez egy versben.

Arany betéve Egyik ismert szavalószínészünk beállít a látszerészhez. Szemüveget akar vásárolni. Egy idő óta olvasás közben összefolynak előtte a betűk, hamar fárad a szeme, hát elhatározta, hogy ő is beáll azok sorába, akik fölteszik orruk nyergébe az öregedés jelképét, a pápaszemet. A látszerész, hogy kipróbálja a szem gyöngülésének fokát, próbaolvasást végeztet vele, üveg nélkül. Apró […]

Egész életében gyűjtötte a mérgeket. (Ez volt a hobbyja.)  Szájpadlásán, nyelve alatt, ajkain rétegekben tárolta a ritkábbnál ritkább mintákat .Öregségére már nyelni sem tudott tőlük. De hogy ne menjen kárba a gyűjtemény, megcsókolta a férjét.

Előbb az ő kalapján koppant , aztán az én orromon folyt alá az esőcsepp. Felnéztünk a tetőre és bölcsen mosolyogtunk, mint akiket már semmi sem lephet meg. Aztán az időjárásról kezdtünk beszélgetni.

Fohász tűzoltókért – A katonák rosszak – mondogatták a gyermeknek. – Csak a tűzoltók a jók, a tűzoltók a szépek és hasznosak, csak a tűzoltókat szabad szeretni. Egy délelőtt, amikor katonazene csinnadrattázott a ház előtt, a bezárt szobában így sóhajtott föl a gyermek: – Bárcsak kigyulladna a ház, hogy legalább a tűzoltókat láthatnám, ha már […]

Egy, a Navracsics Tibor brüsszeli meghallgatásáról szóló cikkben találtam az atv.hu weboldalon: ”putyinokratikus rezsim”. A magyar kormányról volt szó. /gergely

Eső és uszoda Az uszoda medencéje telisteli van fürdőzőkkel. Hirtelen vihar kerekedik, csöpörögni kezd az eső. Mindenki fut, amerre lát. A medence egyszerre kiürül. Valaki azonban – honnan, honnan nem – szerzett egy esernyőt, beállt a víz kellős közepére, s ernyőjét feje fölé tartva, vígan lubickolt tovább a vízben. A sok-sok köbméter víz, mely a […]

— Szia! — Klassz a rucid! — Mi ez az új német mosoly? Budapest, 2014. X. 1.

Tabán Alkonyatkor öreg, pödrött bajszú magyar odatámasztja létráját a gázlámpához, tempósan fölmászik, megtisztítja az üvegeket, meggyújtja a lámpást. Valahonnan, az egyik kacskaringós utcácskából szénával rakott, vendégoldalas szekér döcög eló, majd hintó robog és előz. A fekete, fényes szőrű lovak prüszkölnek, ágaskodnak.