Megmagyarázhatatlan Miért olvasom újra s újra, már-már megszállottan Székely János verseit? Hiszen valamikor, ahányszor fitymáló szerkesztői válaszait elolvastam ifjúkori klapanciáimra, örök bosszút esküdtem ellene. Költői játékaimtól eltéríteni nem tudott, s végül a bosszúból sem lett semmi. Ő megtagadta a költészetet, én megszerettem a verseit. A „miért” az, ami megmagyarázhatatlan. Ahhoz Székely Jánost kell olvasni…

A hadvezetés humora Kuncogva olvasom a monarchia hadügyminisztériumának 1914. szeptember 4-i közleményét: alig kezdődött meg a nagy háború (Fel Belgrádra!), de máris elfogytak a hősöknek kijáró plecsnik.

Adventi illatok Élen jár a savanyított káposzta csípős, penetráns illata. Majd a szikkadó-száradó fenyőlombok gyantaszagát érezni, jól nyakon öntve univerzális benzinbűzzel, és amikor jó nagy a köd, a dögletes csatornaszag is beleszól az adventi illatárba.

Koppintás (2) „A nemzet nem sír, úgy látszik ez már tömeglélektani törvény és gyanus nekem az is, aki egy nemzetért nyilvánosan könnyezik. A nemzetért, minden közösségért csak tenni lehet valamit, közben akár fütyölhetsz is, sőt még jobb, ha fütyülsz, nem száll meg a gőg.” Sajnos, ezt is csak Illyés Gyula tudta leírni. Nekem már csak […]

Azt írtad, György úr, hogy a Vadmalac-félperceseim a kedvenceid, nos, most csokorba összeszedve olvashatsz 33-at közülük a zEtna oldalán. A zselnice ideje a kis gyûjtemény címe, internet-címe: http://www.zetna.org/zek/konyvek/142/index.html szerkesztőjük Beszédes István. / Gergely/

Koppintás „Nemcsak a gyilkos, úgy látszik az áldozat is érez valami honvágyat a tett helye iránt; meg lehet, csak valami reményt érez, hátha nem is talál ott semmit, nagy semmi tátong azon a helyen, álom volt az egész.”

„Kedvencek” Barátom, aki tudja, hogy rajongok a fotográfiáért, egyre unszol: mutatnám be neki kedves fotóim csokrát.

Féllábbal A féllábú férfi évek óta ott ül a lottóáruda kirakata alatt, egy kövön. Nem kér semmit, nem is tartja a tenyerét. Kalapja, sapkája se hever a földön. Szajkó, papagáj, majom sem ugrándozik körülötte.

Ki tehet róla? Nem tehetek róla, hogy tehetetlen vagyok – szabadkozott a tett elkövetője.

/Vadmalac-félperces/ Mariónak Vizsgálja Vadmalac, min is tapicskolnak. Komája is kérdi: „mi az?” Felismeri benne fiatalkori reménységét, használná talán nagy „R”-rel. Amit elveszettnek hitt, s most itt, így viszontlátja. Vajon ő taposta le, vagy az évek? „Diffúz” – mondja a komája. Vadmalac nem érti, mit zagyvál össze a másik, válaszolni pedig, ha értené, sem tudna.

A vaddisznófej átváltozása A kirakat kellős közepén, ahol a tegnap még egy jókora, kipreparált, szőrös vaddisznófej vicsorított az arra járókra, ma kék köpenyes, tűzről pattant, copfos leányzó feszülő, formás feneke mosolyog felénk.

A szimbólumokról – A szimbólumok értelmet és tartást adnak a tetteinkhez – magyarázza barátom, hallván, hogy személy szerint nem lelkesedek értük.

Mire jó az öreg székely? Sok-sok éve benépesített szoborparkban már csak egy fából faragott bálvány: Dózsa-bajszú öreg székely áll a térség közepén.

Nem kaptak parancsot Könyvet dobtak össze a román titkosszolgálat – a szeku – volt tisztjei a 24 évvel ezelőtti temesvári eseményekről. S állítják benne, hogy ők mossák kezeiket,

UFO (8) Aggódtam. Mit akarhatnak még tőlem a földön kívüliek? Kamrámat kiürítették. Éjszakáimat megzavarták. Biztonságomat megrendítették. Olyan lettem, mint akit éjjel-nappal figyelnek. Mint akinek nincs egyetlen nyugodt pillanata sem. Mit tegyek? Bujdokoljak el hazulról? De hiszen a föld feneke alól is előkerítenek, ha szükségük van rám! De vajon tényleg én kellek nekik, vagy valami miatt […]

UFO (7) Megérkezett Xavér, a szolgálatos európai orkán, javában rázta a szakállát. Rázhatta: mi idebent a televízió esti híradóját néztük, az egér pedig bennünket. Hogy miként került a harmadik emeletre, hófúvás idején, ráadásul a divány alá, azt nem tudom, de esküdni mernék, hogy kapcsolatban áll a korábbi UFO-jelenségekkel.

A csempekályha és a fatároló fémkalitka mellé egy talapzatra Feri (Feri bácsi, Sztaskó F.) egy hetven centi körüli műmikulást helyezett, amely fokozatosan egyenesedett fel, ahogy több lett benne a levegő. Már-már tele volt, amikor félrebillent. Pereszlei Laci (akit a Malomárokból is, a Vallonból is) ismertem, felrikkantott: „Mi a francnak iszik ez is annyit?” A nevetés […]

Beszélek, írok itt hülyeségeket, hisz tudjuk jól, soha senkit nem ismerünk meg, hát még ki teljesen. Erről is beszélgettünk testvérével, amikor szóba került a gnóthi szeauton (ismerd meg önmagad), problémája. „Ez teljesíthetetlen” – mondta Marika s én teljesen egyetértettem vele. Ennyi, azt hiszem, elég fel- vagy bevezetésnek.

UFO (6) Este, úgy éjfél után megroppant az idő, s neki havazni. Na, gondoltam, ezek a más világiak is ülhetnek a kályhasutban. Legalább is én nem mászkálnék egy hóviharban… Rosszul számítottam. Négy körül beállítottak. (Menetrendjük volna?) Most már ketten. Ugyanolyan reflektorszeműek. Duplán elvakítottak.

/Vadmalac-félpercesek/ Nosztalgiával gondol gyerekkorára, amikor homokvárakat épített. Péterrel, a Fekete-tenger partján. Fáradhatatlanok voltak, alig jutott idő a vízre, legalábbis délelőtt. Délutánra a nap kiszívta a várból a vizet, a szél szétfújta, meg az emberek is – ráléptek, szétrugdosták.

UFO (5) Sehol semmi. Szélcsend. (Vihar előtti?!) Kiszámíthatatlanok… Igazából mit akarhatnának tőlem? Csóró kis célpont lehetek a világmindenségben. Vagy mégsem?

— Mi az, hogy „vállóperes tárgyalás”? — Miket olvasol te?… — Vicclapot. — … — Azt hittem: „válloperációs”… (A karikatúra ragtapaszos férfit és nőt ábrázolt. Elképzeltem, hogy szóba került a vállműtét is.) Budapest, 2013. XI. 29.

A fatolvaj Elfogták az első fenyőtolvajt – írja lelkesen az újság. De vajon honnan tudja az újságíró, hogy éppen az első fatolvajról van szó? Nem inkább csak az elsőről, akit nyakon csíptek? (Amúgy mindenkit jobban érdekelne, hogy mikor fogják már el – az utolsót…)

UFO (4) Ma éjszaka – úgy 4 óra lehetett (igazi szellemek órája, brrr!) – aztán eljött. Egyedül volt. Arra ébredtem, hogy ül, velem szemben, a fotelben. És rám néz. De úgy, mintha két reflektort eresztett volna a pofámba. Így aztán én nem láttam semmit. Hunyorogtam.

Én is láttam ufót, istenuccse. Egy őszi éjszakán. A kertünk végében, a kerítésen túl. Ez sem világított, de picike volt és mindene zöld.