Kérjük meg a viccet, hogy álljon vigyázzba, ritmusra ugatva, pompásan iázva, ne sértsen meg senkit, viselkedjen szépen, eltartott kisujjal, ahogy illik, kérem.

Mondják (s talán igaz) nem korszerű műfaj manapság a példabeszéd a fenyőről szeretnék mégis szólani az egyszeriről tudjátok amelyről írva vagyon hogy nem döntheti ki semmi vihar

vasárnaponta kiülnek a verebek a drótszálakra és ficsegnek és fecsegnek mint akiknek nincsen más dolga mit tudjátok mit mondanak a madár is viszi a hírt ha úgy adódik meg is hozza csőrére hull valahol kint

reluxa mögül a reggel bekopogott mint egy idegen épp aludni készültem volna most kávét iszom hidegen Budapest, 2021. V. 8. …

Ma apanap van. Én apa vagyok, bár ezt nehéz belátnom. Az az igazság, hogy igazságtalannak találom.

Fekete madarak zárják le hermetikusan az udvar légterét – minden év- napszakban ott köröznek. Nélkülük nem lenne elmezavar,

bárhová mész bárhol leszel a gondolataiddal azonosulva létezel

egérrel képernyővel egérrel képernyővel az érintésen kívül minden elérhető emlék és utazás te meg én nyilvános és titkos jó és kevésbé jó

Papp Tibornak Csak a hó ragyog szemedben. A hosszú út hajszálai elporladtak kabátodon. Fehér könyv a fejed alatt, kacagó óra. Nem sírni, nem nevetni. Havazik az élet. Foga van. Forrás: parnasszus.hu

Az Isten diktál van aki jegyez más csak úgy tesz mintha jegyezne az első padban jegyezni kell Isten szeme előtt

Akár egy fantasztikus regényben, állunk sarki hidegben, sarki fényben, diót majszolunk, két pofára, erőt gyűjtve az éjszakára, sandán lesve egy könnyű felhőt, mely fejünk fölött tornyosan felnőtt

a pillanat eltörött a szilánk kipattant valahol megkereshetném végre értelmet adok a napoknak

ln-nek tó vagy és ruhád szárazföld elmerülnék benned nyakad és mosolyod tesz fölöttesemmé bélyegnagyságúról tenyérnyivé nagyítlak lusta vándormadárként szállok tekintetedbe Budapest, 2021. V. 6. …

átölel a hold füstszínű tengerén az égnek csillag lettem átölel a hold s titkokat súgunk egymás fülébe

délkörökkel jutottunk közelebb a hallgatáshoz a levegő párátlan tiszta papírfehér égbolt ide is követett a táborom ?

izzó penge az ég rázkódástól a napgolyó dominó-ötös formában ég a retinámba fekete alapon zöld dominó-ötös Budapest, 2021. V. 5.

Úgy látok, mint a vak — megérzem a guruló labda auráját. Egyetlen érzékszervem sincs, tájékozódásom a gránát- repesz vagy a szélmalom receptje — magát az iránytűt fel sem ismerem.

Kifulladtak a dolgok amíg ideértek e ragyogásba s holdfényben-napfényben most csatarendbe állnak

Ott függött a festmény, ahogy mondani szokták : emberemlékezet óta, melyben az ember én voltam,

Kegyes volt hozzánk az ősz és sok lett a dió. Leverve mind egy szálig. Ott szikkad a padláson. Macska ügyel, hogy egér meg ne rágja, idő meg ne tépje, tolvaj meg ne járja. Éjjelente lépte zörög, a macska-járőr éjfélkor feldübörög.

repül a szó a szárnytalan bevésődik az agyadba azt sem tudod merre fordulj

A gyermeksebészet aurája Tavasz. Sebészet. A tó melletti kórház. altatószaga. Budapest, 2021. IV. 30.

dióverés szemmel verés falhoz verés gyerekverés asszonyverés törökverés

Szegény Attilának már senki és semmi, Bandi pedig mindenkit kitagad, csak az a vérbő, üldözött szív lázadozik, mint eszement.

Dörzsasztalok körül dörzstagok,