Csak egy ártatlan kőmókus, lapos alatta a trónus, befelé néz, kifelé néz, aki mégis felismerné, bántón szemére ne vesse, hiányát a mókás kedvnek, egy kicsit édes, kicsit rút, hej, mögötte a hosszú út, ő egy gerebeni mókus, beton alatta a trónus. A szerző felvétele

Tessék mosolyogni! – áll a fényképész Vajdahunyad várának tövében, ott áll, s naponta százszor, kétszázszor is­métli: — Tessék mosolyogni! Maga is mosolyog persze, akár a légikisasszonyok, hisz tudja ő jól, búskomoran nem lehet senkit mosolygásra bírni. Meg is kérdez­tem tőle, miféle fényképészfogás, hogy a masina elkattintásakor mo­solyt követelnek… Ozefina — így hívják a Vajdahunyadra látogató […]

Ősz Ismerek egy jóságos tekintetű öregembert, akinek ráncait mo­solygós hunyorítások alakították. Mondhatnám így is: akinek ábrázatja maga a derűs őszi nap han­gulata. Ennek az öregembernek a szemében örökösen bujkál valami huncutság, persze olyan, ami csak arra való, hogy az unokáit fölvidít­sa. Előjön például a kertből, és azt kérdi: — Megkaptátok-e a levelem, fiúk?

Nemrég mutatták be az 1944. június 2. – Kolozsvár bombázása , Exit Kiadó, 2014 c. fotóalbumot, mely Szabó Dénes, a kolozsvári Fotofilm műhely tulajdonosa felvételeit tartalmazza, melyeket a város 1944. június 2-i kegyetlen bombázása után készített. A felvételek egy könyvtár mélyén rejtőztek, nem volt könnyű rájuk bukkanni. Mostani kadásuk vérbeli restitúció.

Forrás: http://kantin.arnolfini.hu/2020/04/hajdu-monika-az-elso-szulinapi-tortam/?fbclid=IwAR3aeLOkPh7fhC7wldHXOpBQmJ8CL33D0Fmhgs5gj9CK9HJiZf-nhpMigws

Tetők Ki tudja, hány szeptember álmosító esője verte e kopott te­tőket? Ki tudja, hány bagoly la­kója volt már e kéményeknek, ki tudná megmondani, hány verébfióka röppent ki annyi év alatt a kupáscserepek alól? És ki tudja, hányszor ropogtak e tetők szelek­től, nagy havaktól…?