Ahhoz képest, hogy Petőfi egy izgága, hülye barom volt, mégiscsak Arany legjobb barátja lett – mondom, a lyányom meg felröhög. Ebből a kacagásból azt olvasom ki, mekkora levegőt kell még mindig venni, hogy a költőket annak nézzük, amik: embereknek. A magyar oktatás, mely (most tudom meg Nyáry Krisztiántól) úgy alakult, hogy az egyházi iskolákban a […]

A végrendelet A főuri kör diszépületén Zászló bejelent nagy gyászt feketén: Hogy sírhat a nemzet, mert ime holt, Ki köztük a jobbak egyike volt.

nyelvem országa csak le ne vitézledjél valami módon Budapest, 2016. IX. 29.

Jön az új postás, megáll a kapunk előtt és azt mondja: – Maga itt lakik, hogy öntözi a rózsákat, vagy meg van fogadva? Mondom, itt lakom. Épp öntözöm a rózsáimat. Szereti a rózsákat? – És mondja, maga meg van győződve arról, hogy a saját rózsáit öntözi, nem pedig a más rózsáit öntözi?

Járjunk még avarban, rozsdában, aranyban, öltsünk magunkra őszt mint sorsot,

Detektív novella, Andersen nyomán 4. rész: HOGYAN EMÉSZTIK MEG? Következtetése az volt, hogy látta a szüleinek tudott rucapár, hogy az egyik tojás nagyobb a többinél. Mindketten tapasztalták. Lehet a gácsér szórakozott, vagy csak ímmel-ámmal költ, de fel kellett tűnjön neki is. Detektívünk kérdése viszont ezek után: hogy mire gondoltak?

Székedi Ferenc: Változatok az együttélésre Botár László, a IV. Hargita Szalon kurátora, még a nyár elején az Együttélés címszóban jelölte meg a Hargita megyében élő, innen elszármazó, vagy a megyével rokonszenvező képzőművészeknek az idei kiállításra bezsűrizhető alkotásainak az alaptémáját. Elgondolkodtam, mi történt volna akkor, ha a felkérés 1989 előtt történik. Akkor ugyanis a fogalmat kizárólag […]

Édesanyámnak A drótháló két kegyetlen oldalán forrottak össze ujjlenyomataink –rozsdás kötődések – ott álltunk, mint aszott kopjafák, kapaszkodtunk, mint a gyökerek.

Pillangókisasszony (Zene: Giacomo Puccini, szöveg: John Luther elbeszélése nyomán) Cso-cso-szán, akivel Pinkerton szórakozni vágy, az amerikai immoralitása és a saját családja merevsége között a semmiben marad. Vagyis saját lelkével, mely nagyon semmi tud lenni ilyen esetekben. A szerelem nevetséges fényűzés a hagyományban, valami büntetés azért, hogy nem hallgattál a nagybátyádra, aki dörög, mint egy protestáns […]

áthallatszik hogy boldog a szomszéd asszony és elgondolom

Vadász Levente vénülő fejjel levelezte le az egyetemet. Nem tette hiába: pályája innentől felfelé ívelt. Vállalkozó lett: volt vér a rucájában, s benne is. Kockáztatott és nyert.

Híres leszek én is végül, Szobromról is szobor készül. Ráismersz az alakomra Kinagyított képem ott van.

Az irányt már tudom, a végső úton egyenes az út, már látom. Visszafele is látok már, tudom, melyik útra nem kellett volna térnem. Mint városi utak térképe bomlik ki bennem az életem útjainak ingoványos talaja, az utak igézete, hite, hogy végtelen hűségből csak be az ingoványba, süppedőbe, csak egy lépés kellett volna, de ez az […]

Szabó Lőrinc: Meglepetések I. Gyanútlan vers október 15-én Szájon csókol a pillanat, másik kést üt a szivedig, a harmadik halk telehold,

Még a történelmet sem lehet, mint elszundított kiskutyát gyanútlanul megsimogatni,

Nő a holdon Amit férfi nem tesz soha, seprűnyélen száll a holdra a nő, és ott

Faust (Zene: Charles Gounod, szöveg: Goethe színműve nyomán) Az ember egyik örök ábrándja, hogy túljárhat az ördög eszén. Ez azonban ábránd a köbön, hiszen az ördög azt tart be, amit akar, míg az ember kénytelen-kelletlen ragaszkodik a szerződéshez, és minden szerződés dacára halál vár reá mindenképpen, bármilyen szépen énekeljen. Van szép leány és hős katona, a leghátborzongatóbb […]

majd jönnek a gesztenyések fekete pelerinben színházból kölcsönzik