Kivette a kukából a zsákot

 

Ebédszünetben nem tartott a többiekkel, azt mondta, másnapos hányingerrel küszködik, ránézni sem bír az ételre, csak a vizet nyakalta látványosan egész nap. Nagyjából kiismerte a labor különböző helyiségeinek funkcióit, beazonosította azt a termet, ahol átlátszó műanyag védő burokban sok száz, netán ezer üvegcse, kémcső, lombik pihent, különböző méretű és színű tálcákon. Észrevette, hogy az egyik helyiség, ahol püspöklila színnel nevesített lények dolgoztak, adott pillanatban kiürült. Ott látta korábban a legtöbb gyanús tárgyat. Sajnos, a különböző színű folyadékot tartalmazó tárgyakra számokat és betűket írtak, különböző színnel, neki ez nem mondott semmit. Gyorsan lefényképezett mindent, hátha fontos a sorrend. Talált kék öntapadós háromszögecskéket, amin miniatűr denevér rajzolata volt, néhányat zsebbe csúsztatott. Ugyanilyen jelzésű kémcsöveket, mindegyik színből többet is, ott felhalmozott műanyag dobozkába helyezett. A sarokban álló kukához indult, amikor vissza érkezett egy selymes hangú hölgy, s megkérdezte, mit keres. Alig volt ideje, hogy háta mögé rejtse a dobozkát. Közben rádöbbent, a mozdulatot a szobát felügyelő kamera rögzíthette. Valamit kell tennie, hogy elkerülje a lebukást. Bevált trükk, megkockáztatja: megbotlott, nekiesett a falnak úgy, hogy megnyomhatta, mintegy véletlenül a minden helyiségben szemet szúróan elhelyezett vészjelző gombját. Ráesett a kukára, kiborítva azt. A lopott dobozkát a nylonzacskóba gyűjtött szeméttel eltakarta. A selymes hangú hozzá sietett, hátha baja esett, kikapcsolta a rettenetes sivalkodást. Mire az őrök berohantak, feltápászkodott, rendbe rakta a kukát, előadta a berúgás meséjét, és hogy kicsit sajnos még mindig szédül, borzasztóan sajnálja, hogy bajt okozott. Az esetről jegyzőkönyvet kell felvenni. Menjen velük. Kivette a kukából a zsákot, a száját bekötötte, újat tett a helyébe a bevett úzus szerint, s vitte magával szerzeményét. Azt hitte könnyen megússza, tévedett. Kikeresték a videófelvételt, összevetették az ő vallomásával. Meghallgatták a selymes hangút, rögzítették az ő változatát is. Amíg előre-hátra tekerték a felvételt, amit ő nem láthatott, azon törte a fejét, mit hazudjon, ha a kamera meglátta, mi van a kezében. Valószínű, a fehér ruha, fehér kesztyű és az átlátszó dobozka egybeolvadt a képen. Eszébe jutott, hogy rövidesen érkezik a szemeteskocsi, jelezte, hogy neki perceken belül máshol kell lennie, ott is jegyzőkönyvezni kell, az ő aláírása szükséges. Máskor igyál kevesebbet, vagy lapátra kerülsz – eresztette útjára az őrség vezetője. Fellélegzett.

Egy háromnegyedig teli tartályba dobta a zsákot. A konténer két alig észrevehető szögletébe felragasztotta a háromszögecskéket, úgy állva, hogy a szobába felszerelt kamera látószögét saját teste eltakarja. Ellenőrizte, melyik konténer telt meg, lezárta, lepecsételte. Megnézte a jegyzőkönyv másolatokban alteregója aláírását. Gyakorolni nem volt idő. Megérkezett a szállító. Megkérdezte a sofőrt, nem viszi-e el egy darabon? Másnapos, a műszak után nagyon elfáradt, a folyón túl lakik. A sofőr nem volt szívtelen, ő megérti, mindenki kerülhet szar helyzetbe, de neki szigorúan tilos felvenni bárkit, kiszállnia sem szabad útközben, csak a közlekedési lámpáknál állhat meg, szoros időhatáron belül el kell érnie a lerakót. Követik, kiszámíthatatlanul ellenőrzik, megbízhatóságát vizsgálják. Sajnálja.

Míg visszatért az albérletébe, azért szurkolt, hogy a selymes-hangú ne észlelje a hiányt a következő munkanapon. A nyilvántartás pontosságának mértékéről semmilyen információval nem rendelkezett, egyáltalán a munkafolyamat fázisairól halvány lila gőze sem volt. Abban reménykedett, hogy a szemre több száz, talán ezer egyforma tárgyból a hiányzó tíz-tizenötöt csak alapos, időigényes vizsgálódás nyomán szűrhetik ki. Az sem ártana, ha nem dobnának valami súlyos tárgyat a konténerbe pakolt, vékony falú nejlon dobozkákba rejtett üvegcséket tartalmazó zacskóra. És persze a legfontosabb, hogy amit elcsent, bizonyíték erejével bírjon. Abban biztos volt, hogy a konténer másnap megtelik és elszállítják, mert az előírás szerint csak akkor lehetett új konténert felnyitni, ha az előző megtelt. Sőt a lezárás időpontját is fel kellett jegyezni, feltehetően egy esetleges visszakeresés megkönnyítése végett.

Alter egója édesdeden aludt. Felhívta a feleséget, hogy megnyugtassa: egy aggódó asszony nagy grimbuszt okozhat akaratlanul is. Nem vette fel a telefont. A házigazda még sehol. Fáradt volt, idegileg kikészült. Az androidján híreket olvasva elszunnyadt. Rosszat álmodott, leizzadva ébredt. Nagy hendikepnek érezte, hogy az álmait még egy tökéletesen kiképzett ügynök sem képes szabályozni. Újból próbálkozott a feleséggel, végre otthon találta. A nő mentegetőzött, ilyet a férje sosem tett, örökre hálás Linek, hogy megmentette a helyzetet. Az őrnagy megígérte, mindent bevet, hogy magához térítse az aluszékony férjet. Tud-e valamit a házigazdáról? Úgy hallotta az asszony, hogy a piacon razzia volt, állítólag fertőzött egyedeket találtak, megint felmerült az élő állatok szerepe, ez az oka a felhajtásnak. Lehet kellemetlensége támadt neki is, de nem kell félteni, vannak kapcsolatai a rendőrségen, eddig mindig talpra esett. Lit a hír felizgatta: miért hallgatta el rendőrségi kötődését a főbérlő? Talán nem is olyan ártatlan és hiszékeny, mint amilyennek mutatta magát? Fel kell ébresztenie alteregóját, elmagyarázni, mi történt, hogy másnap helyt tudjon állni, ha a laborban történtekre rákérdeznének. Kiment a városba, vacsorát vásárolt elvitelre a már kipróbált vendéglőben. Mire hazaért, a házigazda otthon tett-vett. Morcos volt, a hozott vacsora láttán megenyhült. Minden tobzoskáját, cibetmacskáját és repülő kutyáját elkobozták. Még szerencse, hogy a privát cibetmacska-tenyészetét nem bántották, mint a SARS vírus idején. Egyelőre nem viheti piacra, feketén kell értékesítenie, ami kockázatos. Mégis, mi lehetett a razzia oka? Furcsa dolog történt – mesélte kelletlenül a házigazda. Egy fehér nő, cibetmacskát vásárolt tőle, saját ketrecet hozott. Ő a szokásos technikával, a két ajtót egymásra nyitva akarta áttessékelni az állatot, ám a hölgy saját kezűleg akarta a ketrecbe dugni. Mielőtt beeresztette volna, megpuszilta, vagy inkább megcsókolta az állat orrát. Később egy fiatalember repülő kutyát vásárolt, ő is puszilózott az állattal. Egy harmadik vásárló tobzoskával járt el ugyanúgy. Feltűnt, hogy valami közös van bennük, a puszilózáson kívül. A harmadik vásárlásnál döbbent rá, stilizált denevér ábráját viselték a pólójukon. Déltájban tüntetésről értesült. Nem hagyta el kis pavilonját, nem szokása a szájtátás. Később a rendőröktől megtudta, állatvédő csoport randalírozott. Turistának álcázva érkeztek az USA-ból és más nyugati országokból. Azt skandálták, hogy az állatok nem bűnözők. Piaci rendészek körbevették őket, értesítették a rendőrséget. A tüntetőket elszállították, a piacot lezárták. Az élő állatokat elkobozták, állítólag azért, hogy megállapítsák fertőzöttek-e, átadhatták-e a vírust a puszilózós állatvédőknek.

Li észrevétlenül már a történet elején bekapcsolta a hangrögzítőjét. Megkérte a házigazdát, főzzön jó erős kávét, ő nekifog feltámasztani a rokont. Negyedórás kínlódást követően a fickó alvajáróként kitámolygott a konyhába. Belediktálták a kávét, rövidesen teljesen feléledt. Amikor megtudta, mennyit aludt, el akart rohanni, alig bírták visszatartani. Nehezen fogta fel, hogy Li helyettesítette, nincs semmi baj, ez meg ez történt, ha másnap megkérdezik, vagy szóba kerül az ügy, tudja miről van szó. Amikor végre elfogadta a helyzetet, Li többször elismételtette vele a bent történteket. Elég jó diáknak tűnt, a félelem előnyösen hatott a tanulásra. Megvacsoráztak, hazavitték a szerencsétlent, megígértették vele és a feleségével is, hogy a cseréről senkinek semmit, a saját érdekükben.

Hazamenet a házigazda gyanúsan érdeklődött, hogy fedezett-e fel Li szabálytalanságot a laborban. Nem. Különben, ha tapasztalt volna valami gyanúsat, arról hallgatnia kell. Tudja – mondta bizalmaskodva a házigazdának –, mi ügynökök titokzatos fickók vagyunk, de szerethetők. A házigazda óvatosan helyeselt, nem reagált a kétértelmű célzásra. Látszólag a laborban minden rendben – folytatta rendületlenül Li. Ő személy szerint biztos benne, hisz a tudósok hazafias kötelességtudatában, de a parancs az parancs, kötelessége kételkedni. A következő feladata személyes kapcsolatba kerülni kutatókkal, ám ennek kivitelezéséről elképzelése sincs. Nincs-e valamilyen ötlete a házigazdának? Nem volt, ő csak egyszerű állatkereskedő, honnan lennének neki egy központi ügynök számára használható elképzelései – magyarázkodott serényen. Robert Li megkérdezte, nem vehetné-e kölcsön a házigazda kisteherautóját küldetése kivitelezéséhez, rendesen megfizeti. Arról szó sem lehet, neki szüksége van rá a napi munkájához, különösen most, hogy feketén kell kereskednie. Nem szívóskodott, megoldja másképp. Már elindulása előtt informálódott, számára a legelőnyösebb a központi pályaudvar melletti kölcsönző. De egy helybeli, átlagos rendszámú jármű kevésbé lett volna feltűnő.

A negyedik napon első dolga volt az autókölcsönzés.

 

(Folytatása következik: Cherchez la femme Kínában is.)

Az elsõ rész

A második rész

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ