3. 19.

Esős reggel, 18 fok. Tegnapelőtt 28 volt. Február 12-i érkezésem óta hol 20 fok van, hol 30. A ház körül ismeretlen madárhangok és érthetetlen emberi szavak. Öt hét után az idegenség már otthonos.

 

 

Tegnap rájöttem, hogy visszautazásomkor nem ugyanarról a sanghaji repülőtérről indul a gépem Frankfurtba, ahova Tajpejből megérkezem majd. A két repülőtér között 60 km a távolság. Vagyis nem tudom elkerülni, hogy belépjek Kína területére és ott másfél órát utazzak. Ez nyugtalanít. Kiutazom a tengerre, nincs senki, szeles az idő.

Olvasom a Taipei Times-ban, hogy Tuvalu szigetország kiáll Tajvan függetlensége mellett. Egy tizenegyezerkétszáz lelket számláló nemzetről van szó, amely elutasítja a kínai politikai rendszert. Ez a kicsiség nagysága.

Közben egy diktátor valahol fenyegető ballisztikus rakétákat lő most ki nem is olyan messze, csak ezer mérföldnyire. Nem megyek be a vízbe, nagyok a hullámok. Pedig ezen a tájon csak az óceán csendes.

  3. 31.

Tajvanban nincs nyári óraátállítás. Vagyis mától egy órával közelebb kerültem a világ többi részéhez. Európa is közelebb jött hozzám egy órával. Ma van itt tartózkodásom félideje és most kezdem érezni, hogy ha más időzónákban élőkkel levelezek, megosztom velük a sajátomat. Önkéntelenül szolidarizálok az ő idejükkel, visszafele kezdem megélni a napot és ez fáraszt. Úgy érzem öt-hat-hét órával frissebb kellene lennem. Két levelezőtársam hasonló érzésekről panaszkodik. A román – magyar – brit egy plusz egy órás különbség nem elég ennek a megéléséhez. De a fél nappalnyi időeltolódás felszámol valamit a kortárs létből: nem ugyanakkor vagyunk.

A közvetlen környezetemmel egyidejűségben élek, velük viszont nincs kapcsolatom, csak interakcióm. Köszönök nekik kínaiul. Ők üdvözölnek angolul. Én nem vagyok kínai, ők nem angolok. Én nem tudok kínaiul, ők alig tudnak angolul. Egyszerre élünk, de nem együtt.

A kortárslét itt a napisajtóban van. Népek vezetői ígérnek szolidaritást egymásnak más népek vezetőitől félve. Az újságban egyszerre van jelen az összes időzóna.

 

(Folytatjuk.)

(Szilágyi-Gál Mihály útirajza megjelent a Transtelexen.)

 

Szilágyi-Gál Mihály (1971, dr. habil.) docens, ELTE Művészetelméleti és Médiakutatási Intézet, Budapest. Válogatott publikációk: „Apoliticism”. Philosophy and Global Affairs Review Vol. 3. Issue 1., 2023; A félreértés esélyei. Filozófiai, politikaelméleti és retorikai írások. Budapest: Gondolat Kiadó, 2018; Hannah Arendt and Friedrich Schiller on Kant’s Aesthetics. The Public Character of the Beautiful. Frankfurt am Main: Peter Lang Edition, 2017

Mihály Szilágyi-Gál (1971, Kolozsvár), associate professor, ELTE University of Sciences, Institute of Art Theory and Media Studies, Budapest. Selected publications: „Apoliticism”. Philosophy and Global Affairs Review Vol. 3. Issue 1., 2023; A félreértés esélyei. Filozófiai, politikaelméleti és retorikai írások. Budapest: Gondolat Kiadó, 2018; Hannah Arendt and Friedrich Schiller on Kant’s Aesthetics. The Public Character of the Beautiful. Frankfurt am Main: Peter Lang Edition, 201

 

Elsõ rész

Második rész

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ