Játék a vétellel

Valamelyik korábbi jelenetben jólöltözött úriaszony vonul be egy férfi társaságában, aki két hatalmas bőröndöt cipel.

KRISTÓF
elébükszalad az ajtóig, egy eltűnt világ túlzó udvariasságával kezet csókol. Kezeit csókolom, nagyságos asszony! Milyen fessnek tetszik lenni! Miben lehetek a szolgálatára?
ÚRIASSZONY
Schrempf úr! Kipakoltam otthon a szekrényeket, és amit kinőttek a gyerekek. meg amit már nem hordunk, azt mind beraktam ezekbe a bőröndökbe… És akkor beállított a barátnőm, és azt kérdezte, mit akarok csinálni ezzel a sok limlommal. Én abszolút tanácstalan voltam. A barátnőm ekkor azt mondta, vidd el a Schrempf úrhoz, ő egy keresztény úriember, becsületes, megveszi tőled, és te a kapott árból kiegészítheted a ruhatárad…
KRISTÓF Nagyságos asszonyom, megtisztel a bizalmával, de – nézzen körül! – most nem alkalmas a helyzet a lebonyolításra. Ha megkérhetném, hogy este, zárás után jöjjön vissza, és elrendezzük.

Este. A két fölnyitott bőrönd a pulton, Kristóf emelgeti ki sorban a ruhaneműket. Tucatnyi ing élesre vasalva, fehérneműk ragyogóra kékítve, apró-cseprő gyermekruhák, kosztümök, női ruhák… Kristóf gondterhelt arccal kupacokba rakja a holmit a pulton, csinál egy nagy halmot meg egy egészen aprót, közben hümmög, homlokát ráncolja, fejét vakarja, tanácstalankodik. Helinával néma jelbeszédet folytat: Most mit csináljak? További hümmögések és fejvakarások közepette, bűnbánó mozdulatokkal elkezd visszapakolni a bőröndökbe.
ÚRIASSZONY
Valami probléma van, Schrempf úr?
KRISTÓF
Megáll a pakolással, röstelkedve kezdi, aztán belejön, egyre meggyőzőbbé válik. Látta a nagysasszony, hogy milyen emberek járnak ide! A legszegényebb, legrongyosabb prolik. Olcsó ruha kell nekik munkára, trágyahordásra, az állatok mellé… Olcsó és tartós holmit keresnek, mert nagy a szegénység. Ezek nem követik a divatot, illetve, akik követik, azok nem nálam kuncsaftok. Túl szép az ön holmija ide, nem tudnám eladni...
ÚRIASSZONY
Mégis mennyit gondolt érte?
KRISTÓF
Nem tudok összeget mondani. Tisztában vagyok azzal, hogy mennyiért vették annakidején ezeket a darabokat… Én úrigyerek vagyok, csak a kinézetem parasztos kissé…
Helina, segíts már, ügyetlen a kezem, nem tudom olyan szépen visszarakni, ahogyan volt! Helina akkurátus mozdulatokkal rakja vissza a bőröndbe a ruhákat, arca mint egy szfinkszé, de mozdulataiban gőg és lenézés. Ő nem úriasszony, de az ő világa győz éppen a lakkozottkörműekén.
ÚRIASSZONY
Ne gondolja, hogy én túl sokra tartom azt, amit idehoztam… otthon csak megtölti a szekrényt, föl már biztos nem vesszük. A Schrempf úr mond egy korrekt összeget, egy reális árat…
KRISTÓF
Egy reális árat! Bevezethetném önt a raktáramba, és láthatná, hogy hegyekben áll az eladhatatlan bóvli. Megszorult ismerősök, szomszédok, rokonok, amikor kifogy a kosztpénz, csak kiakasztanak valamit a szekrényből, és elhozzák a Schrempf Kristófhoz, az a jó marha megvesz mindent, és rögtön pénz van belőle. És a rokonok, szomszédok, tanító nénik, nagykutyák, elvtársak mind tudják, hogy én jó viszonyra törekszem mindenkivel. És gyűlik a szar… pardon! … az eladhatatlan raktárkészlet. A feleségem folyton veszekszik velem, hogy már be se lehet menni a raktárba… Elnézést, ha valamivel is megsértettem volna a nagysasszonyt, ne vegye magára az indulatomat, de nekem se könnyű! Higgye el! Belevágtam ebbe az üzletbe, el kell tartanom a családomat, és egy nagy ráfizetés az egész! Isten engem úgy segéljen, jövő hónap elsején bezárok! Rakok egy nagy tüzet az udvaron, és elégetem a sok rongyot! Beállítok még két bikát az istállóba, és nyugodtan fogok aludni.
ÚRIASSZONY
Csak nem fogom szégyenszemre hazacipelni a rongyot! Schrempf úr, mondjon egy akármilyen árat! Én nem fogok megsértődni.
KRISTÓF
Nyúl a visszapakolt bőröndök felé tanácstalanul…
HELINA
Kristóf, ne csinálj bolondságot!
KRISTÓF
Két tűz közé szorulva, mindkét felet meggyőzni akarva, s magát mindjobban belelovalva, ismét megcsinálja a két kupacot, most már dobálja, hajítja a darabokat, közben egyet-egyet fölemel. Báliruha! Lakkcipő! Kiskosztüm! Add el a cigányasszonyoknak, napszámosnéknak! Ki fognak röhögni! Ne lássam többé a családomat, ha ebből valamit el lehet adni! Puplining! Kikeményítve, kivasalva! Egy falusi asszony ki se tudja mosni! Nem kurrens! Apró gyermekholmit dobál egyenként Semmi, bóvli, tinef, vacak…
ÚRIASSZONY
Schrempf úr, mondjon egy árat!
KRISTÓF
Helina, valamit nagyon ugat a kutya, nem néznéd meg?! Helina elmegy. Nézze nagysasszony, ez az, amit át tudok venni mutat az aránytalanul kicsi halomra. Ezt talán el tudom adni, a többit talán tessék elajándékozni. Valami sokgyermekes szegényember talán fölássa érte a kertet, vagy összevágja a tűzifát. Én nem tudok ezzel semmit kezdeni.
ÚRIASSZONY
És ezekért mennyit gondolt?
KRISTÓF
Ezer forintot.
HELINA
Érkezik vissza, belecsöppen az új helyzetbe, fojtott hangú párbeszéd. Kristóf, bist du krank?
KRISTÓF
Helina, bleib ruih!
HELINA
Mein Gott! Hast du Geld? Konnst du verkaufen?
KRISTÓF
Gé wek! Amit mondtam, megmondtam, ezért tudok adni ezer forintot, de ha kevesellné, akkor még jobb, már megbántam azt is, hogy kimondtam…
ÚRIASSZONY
Azért nem táncol vissza, ugye? Mit szólna ahhoz, ha azt mondanám, hogy az egészért ad kétezer forintot – és meg vagyunk egyezve! Én sokkal nagyobb értéknek gondoltam ezeket a dolgokat, ha belegondolok, akkor egyetlen kosztümöm többe van, de megértem az ön gondjait is. Van egy mosóném, rosszul mondom, szóval van egy asszonyság, aki hetenként egy napon nálunk dolgozik napszámban. Ilyenkor van a nagytakarítás meg a nagymosás… Nehogy azt gondolja, hogy cselédet tartok! Szóval ez az asszonyság is csak a kialkudott pénzért hajlandó dolgozni. Nem mondom elfogad egy kis ezt azt, de csak a munkabér fölött. Az én tapasztalataim egybevágnak a Schrempf úréval. A proli, bocsánat, a munkásosztály másfajta ruhákat hord, mint a magunkfajta…
KRISTÓF
Nagysasszony…
HELINA
Tompán Zwei tausend!
KRISTÓF
Nagysasszony, ezekért a nagyobb halomra mutat én fizetek, csak ne hagyja itt. Kétezer forint az hatalmas pénz. Nem hoz ennyit az üzlet egy hónapban, miközben a tőkém eladhatatlan áruban fekszik…
ÚRIASSZONY
Mennyi az az összeg, amit megad az egészért?
KRISTÓF
Ezerötszáz forint. Helinához Na ne nézz már úgy! Nem fogtok éhenhalni! Vasvilla van a szemében ilyenkor. Mintha a gyerekei szájából lopnám ki a falatot!
ÚRIASZONY
Legyen ezerötszáz! Hirtelen ötlettel Ha ezt a két bőröndöt, valódi bőr mindkettő, hozzácsapnánk, úgy ad kétezret?
KRISTÓF
Egye fene, legyen kétezer! Kassza, kifizetés kétezer! Helina az ismert körülményes módon nyitja és zárja a páncélszekrényt, kiszámolja a húsz százast. A nagysasszony férjét mostanában ritkábban látom. Azelőtt minden reggel itt ment aktatáskával a vonathoz.
ÚRIASSZONY
Végetért az a fejezet. Most minden reggel autó jön érte, megbecsülik a szaktudását. Mondtam is neki, fiam, ha korábban belépsz a pártba, előbb csináltál volna karriert. De amíg élt az anyja, addig vasárnap templom, gyónás, esténként a kommunisták szidása, olyan volt a baráti kör is, hogy nem léphetett be. Anyósom halála után meghánytuk-vetettük a dolgot, nem adtuk föl az elveinket, a gyerekek például meg vannak keresztelve, nem cipelheti az ember a származását, Miklóskám belépett, az életünkben semmi nem változott, csak azóta elismerik, megfizetik, mindenki jobban jár. Én azért csendesen kifizetem az egyházi adót, de templomba nem járunk… Na, én csak feltartom magukat… biztos lenne más dolguk is. Viszontlátásra, jó éjszakát.
KRISTÓF
Kezeit csókolom. És üdvözlöm a kedves férjét. Udvariasan az ajtóig kíséri, az ajtóból visszajövet már ragyog, kezét dörzsöli, összenevetnek Helinával, most nagyon értik egymást. A liba! Kirámolta otthon a szekrényt, mert kinézett valami új ruhát magának! Nézd Helina, a kisebbik kupacra mutat ebből kiáruljuk a kétezret, a többi tiszta haszon! Vedd úgy, hogy ingyen adta!
HELINA
Pakolja el a vásárolt holmit. Ki ennek a férje?
KRISTÓF
A Vincze Miklós, ott laknak a Mária utca sarkán. Az apuka jólmenő ügyvéd, szőlőbirtok, bérházak, vadászat, politika, az öreg nem akárki volt abban az időben. A gyereket mérnöknek taníttatták…
HELINA
A fajtája most is a talpára esik…

(Folytatjuk)
Korábbi részek:

Első játék
Második játék