Ezúttal a Káfé alkotó barátait kérem, válaszoljanak egy rövid kérdésre: éppen mit ”alkotsz”/”alkot” – mit ír, szerkeszt, komponál? Az ankét válaszait folyamatosan közöljük a Káfé Főnixben: kafe.hhrf.org . Jöhet rövid válasz, de lehet fűzni egy címhez magyarázatot. Képzőművészek mellékelhetnek képanyagot, lehetõleg JPG-fájl formájában. A válaszokat folyamatosan közreadjuk.

Gergely Tamás

Eddig válaszoltak:  Keszthelyi György, Hegedűs Zsolt, Ádám Gyula, Cseke Gábor, Demény Péter, Cselényi Béla, Zsehránszky István, Petrozsényi Nagy Pál, Somorčík Sz. Rozália, Berniczky Éva és Balla D. Károly, Kibédi Varga Sándor, Bölöni Domokos, Komán János, Gyárfás András, Deák-Sárosi László, Balázs Imre József, Ilyés András-Zsolt, Hajdú Mónika, Szuhay-Havas Marianna, Kántor Lajos, Eva Agnel, Kerekes Tamás, Damó István, Krebsz János, Pusztai Péter, Bogdán Tibor, Szele Tamás, Botár László

Keszthelyi György költő

Szörnyű válasz: mindent javítok, kiegészítek, szőrszálat hasogatok.

Hegedűs Zsolt vegyész, fotográfus, író

Köszönöm a kérdést, éppen illusztrátort (grafikust) keresek a „Svéd történelem… kivéve az unalmas részeket” kéziratomhoz.

 Ádám Gyula fotóművész

Most készülünk a HMKK keretében a Magyar kultúra napi fotókiállításra, ami ezúttal Homorodalmást jelenti. Készülnek továbbá a csikcsicsói megyei farsangtemetés plakátjai és vizuális anyagai : emléklapok, meghívók stb.

Cseke Gábor író, a Káfé szerkesztője

Ami látszik: egy halászinas sorsába és érzelemvilágába próbálom beleélni magamat; a Káfé főnix-et szerkesztem; blogjaimat frissítem több-kevesebb rendszerességgel.

Ami nem látszik:  Székedi Ferenc válogatott publicisztikai írásait gondozom a Magyar Elektronikus  Könyvtár részére; néhány olvasónaplón dolgozom; nekiláttam, hogy elolvassam G. Simenon valamennyi Maigret-történetét… A többi titok.

Demény Péter író, költő, szerkesztő

Befejeztem a doktori dolgozatom második változatát, s miközben az ítéletet várom, egy sorozatgyilkos történetén dolgozom, egy Duras-i sorozatgyilkosén. Naponta befejezem, aztán rájövök,  illetve Márta és a barátom ráébreszt, mi mitől logikátlan, s türelmetlenül árnyalom tovább.

 

Cselényi Béla költő

(.)
Szinte soha sem „dolgoztam” a verseimen. A leghosszabb „munkám” 8-9 naposra sikeredett: a (gyurinak aki megtanulta hogy színház ami nálunk van) című versemet 1976. V. 10–18. között írtam. Ilyen hosszan azóta se bíbelődtem egy versemen sem. Mindig az adott emlékemen, életérzésemen, álmomon „dolgozok” jellemző módon este, de éjfél előttig készen kell lennem. Ez a feszültség az, amit idegösszeroppanás előtt abba kell hagynom. Ilyenkor várom az ihletet. Ez olyan, mint amikor a rendőr nem őrjáratozik, hanem visszavonul a fakabátba és várja a telefonos bejelentést. Így várom én is az ihletet. A kórházi zuhanyozó ablaka keletre néz és a legrövidebb napok idején, a reggeli tisztálkodás idején láthattam a piros napgolyót(•). Majdnem írtam róla egy verset, és eszembe jutott, hogy hányszor írtam már a piros napgolyóról olyan napokon, amikor nem láttam a hajnali eget…

Most viszonylag boldog vagyok, mint minden búskomorságból való friss kiláballás után. A mostani depressziómat talán az okozta, hogy már-már kirajzolódott a betegnyugdíj szegény-európai nyomora, és akkor hirtelen, — mint a forró kávé — erre ráömlik a munka felelőssége.

Most csak naplót írok. Életemben kb. 2 × voltam annyira beteg, hogy a naplót is felfüggesztettem. Azt az ellenségemek sem kívánom!

Zsehránszky István újságíró, műfordító

Ezen még meg sem száradt a tinta. Jobbat most nem tudok küldeni:  Gianina Cãrbunariu: Sold out c. drámájának fordítását (lásd itt, illettve itt).

Petrozsényi Nagy Pál író

Én immár 2. virtuális könyvem utolsó novelláin dolgozom. Hogy miért virtuálisak? Mert ezeket anyagi támogatás híján nagy valószínűséggel a kutya sem fogja kiadni. Még szép! Csak nem dolgoznak a tisztelt kiadók ingyen és bérmentve! Erre manapság kizárólag a szegény költők, írók képesek. Akik viszont nem… Nos, azok már nem is olyan szegények. Igaz, ettől kezdve költők, írók sem.

Somorčík Sz. Rozália költő

Szilveszterkor egy szabadtéri misén vettem részt, melynek csak öt éves a tradíciója. Nyitrán, annak is a zobori részén, a házamtól nem messze, az erdőben, egy régi mészkőbánya előtti tisztáson tartották. A legfőbb kezdeményezői ennek a rendezvénynek az itteni nyitrai trampok, konkrétan a „Fekete háromszög tramp település”. Megihletett ez az esemény. (lásd lejjebb, a 4 fotóból álló képsort.)  A legutóbbi verseim egyike, szintén ennek hatása alatt született, habár ez szerelmes vers. Most egy prózai íráson dolgozom, ami szintén ezzel kapcsolatos valamennyire, de másról is szól.

Bernicky Éva írónő, Balla D. Károly költő, író, blogger

Évek óta kapacitálom feleségemet, Berniczky Évát, hogy valamilyen módon használjuk ki a különleges helyzetet, amely abból fakad, hogy két író nem csupán egy fedél alatt, hanem közös asszociációs térben él és lényegében ugyanazokra a külső ingerekre reagál. Természetesen más-más módon, mégis olyképpen, hogy az egymással való szüntelen érzelmi és gondolati érintkezés szükségszerűen kiépíti a maga függőhidait azok közé a szövegek közé, amelyek a két külön toronyban születnek. Egy közösen írt novellánál tovább azonban nem jutottunk: Éva annyira „magáníró”, hogy még a velem való közösködést se igen tudja elképzelni. Most talán mégis lett valami eredménye a kölcsönhatásainknak: új irodalmi blogunkban egymásra reagáló szövegeket írunk – ha nem is napi rendszerességgel, de terveink szerint szép szaporasággal. Hogy a játék izgalmasabb legyen: nem áruljuk el, kié a hívó szöveg, és kié a reagálás – lehet találgatni: Hatás-kölcsön-hatás.

Kibédi Varga Sándor író, kritikus (Újpestről)

Úgy, mint az elmúlt negyven évben, rendületlenül „bütykölök”, vagy felkérésre, vagy magamnak. Van napi penzum, és van távlati terv.

Napi penzum. Most három frissen megjelent könyvről kell írnom – mert elvállaltam. 2012 decemberében dedikált kötetet kaptam Gazda Alberttől, aki az Origó portál főszerkesztője, Ungváry Krisztián történésztől és Markó Bélától. Gazda Albert Kárpátalja című kötete szokatlan hangvételű vallomás a szülőföldről. Nincs elájulva sem egyik, sem másik „hazájától”, és ezért, az olvasó sem lesz. Gondolom én. Ungváry könyvének címe A Horthy-rendszer mérlege. A szerző az antiszemitizmust, a diszkriminációt nem az áldozatok, hanem a tettesek oldaláról akarta megközelíteni. Ez egy új szempont, Németországban állítólag bevált. Nálunk nem fog, és ennek száz oka van. Markó kötetének címe: Festékfoltok az éjszakán, és a szonettjeivel akarja bizonyítani (ismételten), hogy Erdély egyik legismertebb politikusa nem szorította háttérbe a jól ismert magyar költőt.

Távlati terv. Közben tovább írom a regényt, amelynek tíz fejezetéből öt félig, kettő háromnegyedig, három teljesen kész. Van címe, de ez még változhat. Két és fél éve küszködök vele. Egy tizenöt éves, félig-meddig cigány diáklány mondja el az iskolában és a világban, azaz Újpesten tapasztalt élményeit. Igazságtalanság, durvaság, diszkrimináció, hazugság, téveszmék, hétköznapi prostituálódás, élni akarás. Nagyon remélem, idén valahogy befejezem.

Bölöni Domokos író

Nem alkotok semmit.
Csak lézengek, néha meg zeng a lém.
Apropó „zengalé”…(„Csak lézengek, néha meg zeng a lém.”)
A „zeng a lé” forrása egy népdal, amely így végződik:
„Fordítsátok perdítsétek,
míg csak bennünk zeng a lélek!”
Dalárdista koromban, műsor után előkerültek a borospalackok, amelyeket lámpásnak mondtak a szászcsávásiak, és akkor már nemcsak a lélek zengett bennünk, hanem a lé is.
Kiváló a küküllői bor.
Most a Hadnagy Jóskától karácsonyra hozott tokaji szamorodnit kortyolom, de suttyomban a sokkal savasabb, férfiasabb csávásit áhítom.A feleségem mint szőlősgazda éppen kint van Abosfalván, talán hoz egy jókora flakonnal, de az idén az ő bora is édesre sikeredett, mert hosszú és száraz volt a nyár.

Komán János költő, tanár

Jelenleg az írásjelekkel kapcsolatos hittérítő cikkem igyekszem egyre több szakember dolgozatával, véleményével kibővíteni, meggyőzőbbé tenni. A tudós nyelvészek segítségével lehetne még többet mondani arról, hogy mit jelentettek az írásjelek üzenetei legjelentősebb költőink költeményeiben. Nem elég csak annyit hangoztatni, hogy a „nagy költészet az írásjelekben is tanulságos”(Báthori Csaba) vagy az igazi lírai alkotás az írásjelek által válik maradandóvá( Beke József). Csatolni akarom ezt a dolgozatot – többek között- Az emotív közlés művészete és tudománya c. könyvem második javított, bővített kiadásához, amit azért szeretnék minél hamarább nálunk, Erdélyben is megjelentetni, mivel csak az anyaországban terjeszti az aradi Concord Media Jelen Könyvkiadó.

Gyárfás András író

Mint amatőr író nem mertem hozzászólni mert számomra az alkotó munka a szobrász,festő,költő,zenész,ács,építész stb. munkája de az emlékeit leíró valaki az alkot?
Felbátorítanak az előző írások és közlöm,hogy egy negyedik könyvem van lektorálás alatt: a Gömbvillámok
Előszó helyett:
40 éven át otthon(Erdély) tanultam és gyakoroltam a kisebbség adta sors túlélési szabályait.
Közel 30 éve(16 éve a többséghez tartozóként) itthon (Svájc)gyakorlom az emberi élést.
Itt azt is meg kellett tanulnom,hogyha valakit felkérnek egy spontán beszélgetésre rádióba
vagy TV kamerák elé, legkevesebb fél évet kér a felkészülésre,és feltesz magának minden lehetséges kérdést , kidolgozza a „spontán”választ, sőt egy váratlan/kiszámíthatatlan fordulatra is, meg lesz a forgató könyve.
Itt nincs villám tréfa.
Itt gömbvillám-anekdoták gördülnek és csiklandozzák nevetésre /mosolyra ,vagy késztetik gondolkozásra a közönséget.
Több éve a kora reggel a számítógép előtt talál(találna ha keresne de miért keressen,nem vagyok én neki elveszve?),köszönt( köszönne ha én köszönnék neki ,de én miért köszönjek mikor hamarabb fent vagyok nála és így neki illene),szóval csinál a kora reggel amit akar, én írok, nem azt amit akarok hanem azt ami éppen eszembe jut.

Deák-Sárosi Endre költő

Épp be kell fejeznem kép tanulmányt egy-egy konferenciakötetbe 2013. január 31-ei határidővel. Az Egerben tartott szemiotikai konferenciák két évadjáról van szó. Az „Emlékezet, ünnep, fesztivál” (Semiotica agriensis 9, 2011. szept. 30–okt. 2.) és a „Test szemiotikája” (Semiotica agriensis 10, 2012. szept. 28-30.). A tanulmányaim címei ezeknek megfelelően: „Szimbólumsűrítés: a „karácsony” jelentésmódosításai” – Mundruczó Kornél „Szelíd teremtés” című filmje jelképeinek elemzése; illetve „A jel helyreállítása a (testi) szerelemben” – Skultéty Péter „Rémtörténet a klinikán” című vizsgafilmje kapcsán. Szeretnék időt szakítani mostanában mindemellett versírásra, egyik regényem folytatására és verstani könyvem megírására is.

Balázs Imre József költő, kritikus, a Korunk volt főszerkesztője

Kitaláltam egy tízmondatos (kritikai?) műfajt, amelynek darabjai főleg a Korunk szemléző blogján, a Reflexen szoktak megjelenni. Az elmúlt egy hónapban, pihenésképp efféléket írtam, Váradi Nagy Pál, Fóris Ferenczi Rita, Máté Angi, Yann Martel könyveiről.

http://reflex.korunk.org/

 

Ilyés András-Zsolt tűzszerész, szabadúszó

Fontolgattam ki merjem így írni, nehogy valaki még szabadúszó tűzszerészt olvasson, mert akkor nem lenne kérdés, hogy mit alkotok. De nem… (füst)

Keresem a tojásaim! Nem, mint robbantómester, hanem költőként. Vagy a szomszéd lopja, vagy a görény hordja, de már nem sokáig, mert Bodri kutyánkat megbíztam az üggyel, és lefüleli a tettest.

Harmadik könyvemként „Hová tűntek a tojások” címmel formázgatom gyermekverseket-, meséket tartalmazó kötetemet. Egy falusi portán sok izgalmas rejtély akad, amelyek, annak idején gyerekként, engem is kalandvágyóvá tettek.

Hajdú Mónika fotóművész

Kiállítási anyagaim formátumán, azaz, igyekszem arra törekedni, hogy dupla vizuális élményt nyújthassak, a képek ne csak lógjanak egymás mellett valami tematika szerint, hanem elrendezésük is külön élvezetet okozhasson. Ilyen volt legutóbbi spanyolországi kiállításom Keresztrejtvény címmel. A falon, különböző fotótémák keresztezték egymást, ahol logikusan, a központi kép megfelelt mind a vízszintes, mind a függőleges tárgykörnek. Ezt szeretném odahaza is bemutatni, majd bővíteni, változtatni kicsit. Emellett vannak új ötleteim is, tarva magam ahhoz, hogy a különlegesség igénye diktálja a mércét.

Rövidtávú tervem pedig: 5 perc múlva töltöttkáposzta készítésébe fogok.

Szuhay-Havas Marianna költő, a Lenolaj szerkesztője

A ‘Hiányod’ című verset készítgetem. Úgy tűnik, az első két sora stabil, a többi még ‘képlékeny’.

az elmúlt kis réznyarak sóhajtják fel
aki éppen vagyok: belőlem felel

Kántor Lajos író, esszéista, a Korunk szerkesztője

A közeli napokban kerül az olvasóhoz a Korunk januári száma.

Többszörösen személyes ügyemnek érzem, nem csupán azért, mert én szerkesztettem, és Identitás/olvasatok cím alatt a bevezető esszét írtam (Mi a magyar? Ki a magyar? kérdésre keresve, vitatkozva, a választ.) A lapszám témája: Nemzet/köziség/fölöttiség? – és sok fontos szerző szólal meg benne, András Sándortól, Lengyel Lászlótól Szilágyi Ákosig és Oplatka Andrásig, a szám költői közt van KAF (pontosabban Lázáry René Sándor) és Zalán Tibor, Horváth Andor izgalmas nagyesszét közöl Caragialéról.

A még készülő (majdnem befejezett) saját mű furcsa egyveleg, levélregény és cetliregény váltakoztatva, korkép-körkép-kórkép a 20.század végi Erdélyből. Olvasható könyvnek szánom, könnyebben olvashatónak, mint a Konglomerát (Erdély) volt 2012-ben.

Eva Agnel író, nyelvész (Marseille)

Írok egy szöveget franciául, már elég régen, nagyon nehéz, komplikált a szerkezete, mûfaja pedig – hát én ilyet még nem láttam, pedig Isten a tudója, nem vagyok teljesen ”olvasatlan”. Nos, az eleje és a vége kész, de a közepe még ”lukas”; be kell varrnom epizódokkal, abból meg annyi van, hogy alig bírok valasztani! Nem szeretném túl husszú lére ereszteni, mert mire az olvasó ”felissza” a felét, örjöngeni fog így is :))

Kerekes Tamás író, újságíró, kertész

Halott írókkal készítek interjúkat. /A Káfé közölt ezekből./

 

Damó István grafikus

BUÉK!
Az új évet is egy kiállítással nyitom.
Szeretettel:
István

Krebsz János író, tanár

Közbeszerzést írok.

Ezt művészeti tevékenységnek tekintem.

Alapvetően tanár vagyok, meg újságot írok, meg prózai alkotásokkal próbálom kifejezni a világról alkotott képemet. Ehhez képest közbeszerzéseken dolgozom éppen.
Ilyesmivel ma Magyarországon jogászok, ügyvédi irodák és speciálisan kiképzett emberek foglalkoznak. Meg az is köztudott, hogy a közbeszerzések körül van a legtöbb umbulda, politika, csalás és a közpénzek magánzsebekbe csorgatása. Mindez azért, hogy közös anyagi ügyeink átláthatóak és jogszerűek legyenek.

Olyan állami cégnél dolgozom, amelynek (lásd körülmények) saját bevételt is kell termelnie, hogy életben tudjon maradni. Költségvetési szerv, kötelezően előírt bevételi tervvel. Ellenben szigorúbb szabályok vonatkoznak ránk, mint a vállalkozókra. Ki vagyunk dobva a piacra úgy, hogy annak semmi előnyét nem élvezhetjük, mert az állami fenntartás minden hátránya gúzsba köt bennünket.

Most, ebben a helyzetben (mivel sosem tanultam ezt, és a többi szereplő profi) én művészi érzékkel választok az útelágazásoknál, amikor nem értek valamit a bonyolult jogi nyelvezetből, akkor az intuíciómra bízom magam, egy alvajáró biztonságával egyensúlyozok tetőgerinceken, agyműtétet végzek bugylibicskával…

Képet nem tudok mellékelni (talán Rubens tudná megfesteni – anatómiaóra, amikor tilos boncolni…)

Pusztai Péter képzőművész, fotográfus

Ezt az Éjjeli csendélet-et…

Bogdán Tibor újságíró

Most éppen választ írok

Hogy most éppen mit írok? Nos, ezzel a kérdéssel nagyjából úgy vagyok, mint amikor valaki felhív telefonon, és megkérdi: most éppen mit csinálsz? Na, mit, mit? Hát veled beszélek telefonon.
Hát a kérdésre is, hogy most éppen mit írok, úgyszintén adott a válasz: most éppen azt írom, hogy megírom a választ a kérdésedre, miszerint most éppen mit írok.
Mert hát miközben a kérdésre választ írok, addig nem tudok semmi mást sem írni. Mindez, ugye egyértelműen lefoglalja mindkét kezem; mert bár gyakoroltam, de külön kézzel két billentyűzeten még csak addig jutottam, hogy csupán össze-vissza tudom lenyomni a billentyűzetet. Amiből viszont soha nem fogod megtudni a választ a kérdésedre, hogy most éppen mit írok.
(A valószínűség-számítás szerint persze, ha ezt elegendő időn ezt át teszem, akkor mondjuk egyik kezemmel akár a Hamletet, a másikkal pedig teszem azt József és testvéreit is sikerülne összehoznom… Kérdés: sikerül-e addig megtartanod a Káfé Főnixet? Nem szeretném ugyanis, ha potyára dolgoznék).
Következő elképzeléseimről most nem írok, mivel a válaszom eltérne a kérdés lényegétől, amely éppen azt firtatja, hogy most éppen mit írok. Legközelebbi leveledre viszont beszámolhatok majd terveimről is, miszerint éppen azon dolgozom, hogy megírjam a választ a leveledre.

Szele Tamás író, publicista

Hogy mit is? Naponta egy-két jegyzetet az aktuális helyzetről, ezek aztán megjelennek itt és ott, majd kiszabadulnak az ellenőrzésem alól és önálló életet élnek… elég sok helyen megfordulnak. Interjút holnap reggelre, mert fontos – és be kéne fejeznem az e-kötetemet a közép-európai babonákról. Vékonyka, szórakoztató írás lesz, de még mindig hiányzik belőle tizennyolcezer karakter… a kiadó szerint. Össze kéne állítani a publicisztika-válogatást is, de a napi hajtás nem engedi – hát, körülbelül ennyi dolgom van, lesz, lenne.

Botár László festőművész

Most csomagolom legfrisebb alkotásaimat, melyek a bukaresti Orizont Galériában lesznek kiállítva január 9-én, még három képzőművész alkotásaival közösen. Csak egy nevet tudok pontosan közülük: Dan Tudor Truică. Holnap többet mondhatnék. Jelen pillanatban nem alkotok, de ezek még garantáltan festékszagúak.

Üdv.,
Laci

Ui. A munkák között vannak triptikonok, illetve diptikonok, amelyek 60×80 cm-es összetevőkből állnak. A maradék három 15×15 cm-es.

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ