Mit csinál a Köd? Paradox, de a könyv alapján elmondhatjuk: elleplez és leleplez.
Ha mindez nem járna komoly következményekkel, akár paradoxon is lehetne. De nem az.
Amint egyszer megtelepedik, hiába tűnik nyugodalmasnak, békésnek, olvatagnak, mozdíthatatlannak, áttetszőnek, mégis diszkrétnek, kellően titokzatosnak, azt lehet mondani, hogy a Köd az egyik legnagyobb rendbontó, amit valaha ismertünk.
A Szépvölgyi mesék-ben erről is bőven olvashatni – elsősorban apró történeteket, megjegyzéseket, véleményeket, melyek a völgy lakóinak megváltozott életminőségét kommentálják. A Gergely -féle, ártatlannak tűnő történetből kitetszik, hogy mennyire összefügg minden mindennel (amire József Attila óta, már-már megszállottan, az ő sorait idézgetjük, nem is tudomn, miért: „Akár egy halom hasított fa / hever egymáson a világ,/ szorítja, nyomja, összefogja / egyik dolog a másikát / s így mindegyik determinált…”)
Példára van szükség? Íme: Spániel erdei szimatolásai jóval eredménytelenebbek az eddiginél, mert az elterpeszkedő ködben szellő se rebben. De ugyanígy szenved a Nádas is, amely egyik legfontosabb ténykedésétől fosztatott meg: a susogástól, a hajladozástól. Vadkacsa és Hattyú megtréfált látásuk – ködbeli látomásaik – miatt lamentálnak. Hangyáék kénytelenek Félig Rothadt Almától menedéket kérni, hogy lurkóik végleg el ne ázzanak a ködben…
A furcsa eltűnések és előbukkanások közben, a ködben való viselkedés folytán pedig a világ rendre lelepleződik: krízishelyzet van, amelyben kénytelen nyíltan megnyilvánulni bárki, ha ember az illető, ha csupán a Szépvölgy ködborította lakója…

(Folytatjuk)

Előzmények: Szépvölgyi 1; Szépvölgyi 2; Szépvölgyi 3;