Vidéki női klub (mely a helyi könyvtár égisze alatt működik) vendégei voltunk csütörtökön Thamó Katával együtt, akinek Téboly című rendhagyó kisregényéről alkalmam volt értekezni a Káfé főnix olvasói számára is. A könyvnek pedig óhatatlanul terjed a híre, valaki megszerzi, elolvassa, aztán javasolja, hogy hívják meg a szerzőnőt, hadd meséljen a megírás körülményeiről. Forró téma, elmebetegségből való kilábalás, a gyógyulás nehézkes útja – csupa élet-halál kérdés, hát persze, hogy érdekli az embereket. Ráadásul Kata pár évig dolgozott is Szentegyházán, itteni élményeiből is felhasznált elemeket a kisregény megírásához, nagy volt hát a kíváncsiság…
Thamó Kata is érdeklődve nézett a találkozó elé, de mert fiatal, tapasztalatlan szerző, ragaszkodott hozzá, hogy első kritikusaként ott legyek vele „villámhárítónak”, én vezessem le a találkozó keltette feszültségeket és drukkokat. Mondhatni, teli terem nézett velünk jóságosan farkasszemet (mi is velük), bár nekünk könnyebb volt, mert mi tudtuk, hogy mit fogunk mondani, ők viszont nem tudhatták, hogy miről is fogunk beszélni. A kérdések rendre a könyv megírásának körülményeit „lőtték” körül, azt próbáltuk tisztázni, hogy egy kikívánkozó életvallomás mitől lesz irodalom és mennyi a kitaláció, illetve a valóságelem a könyvben; merthogy ez fölötte érdekelte a cselekménytől nem idegen közönséget. Hogy a kedélyek lecsillapodjanak, megsaccoltuk az arányt: 70 százalék valóság, 30 százalék fikció. Ezzel egyúttal meg is adtuk a sikeres könyv „receptjét”. Ha tehát valaki sikerkönyvet akar írni, akkor írja csak meg, amit a környezete és az élettapasztalata diktál, azt dobja meg harmninc százalékban a saját képzelőerejével…
Na persze, mindez tréfa, hiszen a képzelet mindegyre dolgozik, sose hagyja az embert másolni, ez a legjobb a művészetben – még akkor is, amikor úgy tűnik, hogy a valóság fogja az író plajbászát, kiderül, hogy a szavak és a gondolatok közötti űrt végül a fantázia tapasztja be.
Könyvvásár, dedikálás vetett véget a találkozónak. S ha minden jól megy, fogunk még „tébolyodni” a közeljövőben, más helyszíneken…

Cseke Gábor

A korábbi könyvkritika itt olvasható: 1. rész, 2. rész, 3. rész