Berecz Edgár: Egy szakács naplója (7., befejező rész)
Hetedik nap
Annyit esett az eső, hogy csak. Csodálom, hogy nem nőttünk, mert áztatott az Isten kedvire. A gyapjasok is lassan belefáradtak a rángatózásba, úgy látszik, elfogyott az erő.
Csak mi álltunk továbbra is rendületlenül a sárban és sütkéreztünk a kondérok, grillrácsok mellett.
Társammal már alig vártuk ezt a hetedik napot, mert már nagyon szerettünk volna olcsón bevásárolni a lombosoktól. Azt mondják ugyanis, hogy a rockbuli végén, amikor már minden pénzüket elpallták, hát sátrat, hálózsákot, fényképezőgépet, ruhát mindent adogatnak el, csakhogy legyen egy kis pénzük ételre, italra vagy útiköltségre.
Azt is beszélik, hogy sokan a gyapjasok közül unják összecsomagolni a cuccot a sárban, ezért inkább otthagyják a mezőn. Az ilyen holmi aztán felprédálódik.
Igen ám, de hiába esett az eső, hiába dagadt a sár, hiába fogyott el a gyapjasok pénze, senki de senki az égvilágon nem jött oda hozzánk bótolni. A sátortábor szép lassan felkerekedett és minden ingóságával együtt továbbállt.
Így bizony a legenda megdőlt, nem bizonyult igaznak.
Korábban:
Pusztai Péter rajza