HADAK ÚTJÁN / AZ OLT PARTJÁTÓL A PIAVÉIG (3)

(Részletek)

Erdővidék! Hogy zsong ebben a szóban az élet, az erő, a szépség! A Székelyföldnek egy kis sarkát jelölte meg a nép ezzel a kedves szóval. Nem is tudom, hogy földrajzilag is ez volna a neve. De azt tudom, hogy aki erdővidéki, az büszke rá.
Barót község is ebben a területben fekszik. Itt lakott az oláh vezérkar és aránylag nincs nagy pusztulás a községben. Kapuk, kertek, ajtók, zárak nincsenek, de hát ez úgy-e nem kár?
A Debitzky gyógyszertár szereit elhasználták. A Zelch vendéglőből elvittek 28 hordó bort, cserében hagytak 21 szekér szemetet. A baróti híres túrógyárban csak a sajtok mindenen átütő szaga maradt a falak között és az egyik cseberben egy női fűző.
A Zathureczky kúria kifosztva. Biró tanár házatáját most takarítják. Kovács tiszteletes úr és Solymossy doktor háza még feldúlt képet mutat. A négy szeszgyárban víg élet lehetett. A r. k. plébániáról mindent elhurcoltak, a templomban is mindent összehánytak-vetettek, a gyertyákat elvitték. Az Olasztelek felé vivő úton a kápolnában már romboltak. A Reck üzlet gazdája a szemétben keresgél, van-e ott valami használható. Incze Gyula boltján a vasredőnyök összezúzva. Lőrincz Mózes már új dolgokat szerzett be és megrohanják az üzletet a petróleumért. Távoli falvakból jönnek érette. Zárug üzletében semmi se maradt. Brandstatter boltja szemétdomb, a Korona szállóval együtt. Dániel üzletébe hátulról törtek be. Rudolf órás órái ki tudná hol ketyegik az időt. A községházban most rendezget Domokos jegyző. A törvénytár a szemétdombon, de az anyakönyvek megmaradtak. A polgári iskola falain jeles oláh üzenetek. A Központi kávéház nagy viharokat mutat. A csendőrség ruhatárát elvitték, az iratokat széttépték. A kis nyomda, Barót büszkesége, géprészei az utcán rozsdásodnak. Tibáld doktor orvosi műszereit siratja. Gergely postamester megmentette az iratokat, de a páncélszekrények feltörve, a fiókok felfeszegetve, lázas keresés nyomát mutatják. A felsőrákosi postaügynökség iratai is itt voltak. Itt hallom, hogy az alsórákosi híres gránitkőbánya minden szerszámát elvitték.
Bajkó Lajosné, egy 48-as honvédtiszt özvegye, ha majd visszakerül úri házába, nem találja meg férje emlékiratait, kufsteini ereklyéit. Fábián ügyvéd házában lakott Popescu, a III. román hadsereg vezére. A tiszt urak az otthon maradott cselédtől elkérték a ház ura és felesége fényképét és azt üzenték nekik, hogy fehérneműiket elviszik, szükségük van rá és majd levelet is írnak a doktor úrnak. El is kérték a pontos címet.
Az elmenekültek földjeit és ingóságait kiosztották az otthon maradottak között és minden egyébbel kedvükbe jártak. A két bankot kirabolták és az állatokat is elvitték. Egy kgr. hús ára 1 kor. Dánér földbirtokostól 32 ökröt hajtottak el.
A szomszéd faluból Olasztelekről nem menekült el a nép. Sok helyen az a magyarázata ennek, hogy olyan gyorsan ért oda az ellenség, hogy nem volt idő elszaladni se. A Dániel bárók olaszteleki és vargyasi kastélyát kirabolták.
Füle községben azon örvendeznek, hogy 800 ökör rekedt a faluban. Az ellenség által elfogott állatok az ágyúszótól megvadultak és nem tudták tovább hajtani.
Miklósvár községről gyermekkoromban egy éneket tanultam:

„Miklósvára dombon vagyon,
Közepibe templom vagyon,
Köröskörül rózsáscsipke,
Rászállott egy bús gerlice.”

Ez a kicsi falu most teljesen kihalt. Tiszta székely lakosságából 20—30 öreg ember van otthon. A Seethal kastélyban a drága bútorok összetörve. Tőrök tanító, Gyenge bíró, Szabó kereskedő oly komor és bús. A plébános lakásán egyházi ruhák, írások, belegyömöszölve a sok hetes ronda piszokba. Oly szomorú most ez a ház.
A falu túlsó végén van a Bernáth kúria. Kapuit valaki deszkával leszegezte. Nem tudom mi van belül.
A faluból elvitték Gyenge Mester Józsefet és Bokor Jánost előfogattal.
Kicsi kocsisom, ki áthozott egy másik faluból, tizenegy éves. Demeter Mihályka azt mondja: mű nem tuttunk elmenekülni s az útból visszajöttünk. Engem mindennap kiparancsoltak, valami nagy ládákat vittem örökösön. Reja se néztem. Eccer valami eltörött. Úgy rnegpofozának, hogy meg es hótam. Mondom édesanyámnak, valamit csinálni kéne a lónak. Hát mit fiam? Én biza szeget verek a lóba s megsántítám, met a magyar ló ne szógája az oláhot.
Baróton hallom, hogy hivatalosan 11 esetben állapítottak meg nőkön elkövetett erőszakot. Egy szomorú szemű, beteg gyermeklánykával személyesen is beszéltem. Nyolcéves. A leányka testvérei is hasonló sorsra jutottak.
D. J. az édes apa, ijesztően dermedt közönnyel ül az udvaron egy fatönkön.
A szomszéd község Ágostonfalva. Lakossága tiszta oláh. Az asszonyok kendert fonnak a kapuk előtt, a falubeliek alig is tudtak magyarul. Az oláh lakosságú falu is össze van dúlva alaposan. Megtaláltam az ágostonfalvi és ürmösi jegyzőt, Málnássy Gézát. Ürmösön nem volt benn az ellenség, csak őrjáratok, kiket egy asszony ügyesen tévútra vezetett és ott kelepcébe estek. Halmágyi Péter gr. kel. vallású, de oláhul nem tudó gazda, akit bírónak tettek, sok ember vagyonát megmentette. Ürmösön 400 szekeret rendeltek ki, éjjel-nappal hordatták a követ. Fel akarták tölteni az Olt medrét. Majdnem sikerült. Csak egy keskeny sávon folyik már a víz és hömpölygeti a menekültek elrabolt holmiját.
Az ágostonfalvi réten cigánykaraván módon táboroznak a hazafelé vándorló menekültek. Anyák szoptatják kékre dermedt gyermekeiket. Tej?! Sok virágbimbót eltemettek az utak szélén. Felégetett erdők, tépett távíróhuzalok, fákon ugráló elvadult macskák, oly szomorú képet mutatnak. Ágostonfalván fogadok egy oláhot, hogy csomagomat hozza át a mezőn Köpeczre.
Köpecz. Ennek a kis székely falunak nagy történeti múltja van. 48-ban felégették az ágostonfalviak. Csomagomat nem hozta be Köpeczre az oláh. 48-ban égettek, gyilkoltak és az áldozatok unokái még emlékeztek. Újból végig sikoltott Köpeczen az ükapák apái által is ismert szálló ige: Baj van, Köpeczen!
Benkő József, az európai hírű székely tudós, Transsylvania Generális c. művében, az 1700 évek végén a szálló igét így magyarázza: Barcsay Ákos erdélyi fejedelem adót vetett a székely népre is, amely pedig régi törvények szerint csak véradót fizetett mindenkor. Minden más adó alul fel volt mentve. A fejedelem rendelete ellen fellázadt a székelység és a két sereg Köpecz határában, a Cseme réten ütközött össze. A Halom útja mellett temették el az elesett székelyeket. A megcsonkított foglyok pedig világgá vitték a vészhírt, hogy baj van Köpeczen.
Köpecz határában az útszélek telve vannak összetört bútorokkal. Az őszi-téli napfényben Nagy Lajos nagyságos úr egyedül dolgozgat a mezőn. Az öreg úr faluja népének élt. Szociális alkotásai, tervei fenntartják majd nevét. Kúriáját úgy, ahogy megmentették hű cselédei.
Benézek Benedek Irma tanítónő elnémult házába. Irmát a menekülés izgalmai megölték, nem régen temették el Budapesten.
Novák Sándorné úriházában ép bútorokat látok. Hogy is lehet?! Balázs Ignác ref. lelkész házában minden összezúzva. A hivatalos iratok szalmába, szenybe, piszokba tiporva. A templomban az orgonát vasvillával feszítették erre-arra. A templom előtt táncolni kényszerítették a népet.
A falu végén áll a virágos Kamenyitzky ház. Nem látom a könnyeimtől… Itt halt meg az édesanyám. Vele szemben a szép Andrási ház. Mindenéből kifosztva. Itt tartották az oláh istentiszteletet. Az öreg úr után húsz lövést adtak le, de egy se találta. A rétre menekült, onnan a bányába.
A Hitelszövetkezet raktára kirabolva. Benedek József, a falu jegyzője ma érkezett haza. Nincs ahol megszálljon, mégis örül. Az anyakönyvek nem vesztek el. A községház előtt szép 48-as emlékmű. Összezúzták. Valami ünnep volt, az oláhok a szobor elé kiterítették a magyar zászlót, azon táncolt egy katona a jegyző magyar ruhájában, melyet őrjöngő mulatság közben szaggattak le róla.
A boltok egytől egyig kirabolva. Bocz Áron, Benedek András, Nagy István, Gáspár birtokosok tönkretéve. Nagy Károlyék házába a hegyen felmenni nincs időm. Gyenge József úri házában értékes könyvei, iratai, történelmi kutatásai mind összetépve. Ugyanilyen az ősi Móritz kúria is, csak a szénakazlak állanak őrséget az udvarban.
Hoffmann Géza 17 szobás kúriájában, térdig érő piszokban gunnyaszt egy roncsolt zongora. Ez a szép ház kórháznak volt berendezve. Ide szállították a kőhalmi csaták sebesültjeit.
A faluban lelőtték a kapuja előtt ülő Boros Ferenc vasúti őrt, mert egy tiszt kérdésére azt felelte, hogy nincs magyar katona a faluban és abban a pillanatban a kanyarodónál feltűnt három magyar vitéz.
A 80 éves Benedek Dénes, híres vadászember, ősszékely urat tettleg bántalmazták és arra kényszerítették, hogy saját részére sírt ásson. Egy tiszt mentette meg.
Győri Vilmos tanár édesatyját is megverték. Özv. Zakariásné úrnőnek pedig szappant vittek, hogy ruháit kimoshassa. A Sas-utcában Nagy Mihály gazdát megkorbácsolta egy tiszt, mert nem köszönt neki. A katonák egyszerűen lehúzták a csizmát az utcán járók lábáról. A kertekből kitépett káposztát és burgonyát nyersen ették meg. Nagyon ki voltak éhezve.
A lakosság nagyrésze, éppen mint 48-ban, felmenekült az erdőkbe és a kőszénbánya rejtett helyeire. Ez a kis bánya látta el szénnel a székelyföldi iparüzemeket, a botfalusi cukorgyárat és egyebeket. De szállított az államvasutak részére is. Sok ágostonfalvi oláh is dolgozott ott. külső munkákon, ezek ismerték a bánya viszonyait és ők vezették fel az ellenséget is. Gyulay bányafelőrrel magával szereltették le az üzemet. A raktárakat is kifosztották és megadott címre Bukarestbe kellett szállítani mindent. Csiki Györgynek pedig elő kellett adnia a dinamit készletet.
Tóth András felőrnél elégették a bányaüzem hivatalos iratait. Az oláhok bírónak kinevezték Csinta Istvánt, Benedek Lajost, Sebestyén Gyula Györgyöt. Jegyző: Sebestyén Gida. Nincs panasz rá.
Ott kesereg üres boltjában Lakatos kereskedő. Varga mészárosnál a falakat feltörték. Kiss Samu szép házában térdig ér a szemét. Balázs Mózesnél minden összetörve.
Most el kell mennem ebből a kőszénporos kicsi faluból. Ide fűz minden gyermekkori emlékem. Meg kellene várnom az estét, hogy szembe nézzek a nagy csillaggal. Meg kellene várnom a Hold járását, hogy lássam, úgy úszik-e át Ágazat erdeje felett, mint régen. Kimegyek a kicsi temetőbe. Egy karácsony estén ott temettük el az édesanyámat s hogy ne legyen egyedül, hazavittük az édesapámat is. Isten veled, kicsi falum.

Fáradt vagyok. Sohase tudom, este lesz-e szállásom és hol és tud-e valaki enni adni. Hiszen itt senkinek sincs semmije. Pénzért se adnak. Nagyajtára érek. Járási székhely. László dr. járásbíró hazaérkezett. Kötelessége a gyanakodás, követeli irataimat. Azt hiszem, lezáratott volna, ha rendben nincsenek. De aztán úri előzékenységgel fogad és kifosztott házában megeszünk egy csomó hagymát, kenyeret. Egyéb nincs. Kutlik, Nuridsan, Biró üzletei üresek. Ferenczy országgyűlési képviselő és az úri kaszinó iratai, könyvei törmelékben hevernek a kertben.
Különösen szomorú dr. Benedek Zoltán orvos háza. Az előszobafogas posztójára ezt írták: Aki itthon maradt, mindene megmaradt.
Zathureczky Kálmán főszolgabíró házánál tisztek laktak. Egy öreg úrinőnek, ki a házat őrizte, asztalhoz kellett velük ülnie.
A gyógyszertárban kegyetlenül dolgoztak. László bíró a hivatalos aktákat megmentette. Meneküléskor revolverrel kényszerítette az embereket, hogy az iratokat befalazzák.
Deák György gazda, aki nem tudott elmenekülni, félelmében felakasztotta magát.
Oláh bírónak juhőrző pásztorokat neveztek ki.
Bodáné úrnő beszélte: nála lakott a VI. divízió alezredese, Alexin, aki egy írást állított ki, hogy az úrnőt nem bánthatja senki. Ezzel az írással másokat is megmentett Bodáné. Az öreg Zárug kereskedőt is ő mentette meg, mikor el akarták vinni túsznak.
Egy oláh herceg is lakott az úrinőnél. Segítek keresni a névjegyét, de az izgatott asszony csak kapkod erre-arra. A herceg, Szentkereszty báróné felől kérdezősködik. Aztán kivesz a zsebéből egy gyűrűt és átadja, hogy az úrnő juttassa majd tulajdonosainak. Katonáktól vette el. A karikagyűrűben László bíró és felesége neve volt bevésve. Az úrinő nem vette át. Ekkor adta a herceg a névjegyet, hogy ha béke lesz, írjon neki a bíró, addig ő megőrzi.
Megtekintem még dr. Sófalvy ügyvéd házát és azt a két híres oszlopot, a községház előtt, mely mögül két német katona lelőtt tizenkét oláh katonát.
Most egy időre elhagyom a kis székely falukat. Átmegyek Brassó felé.
Apácza községben vagyok. Mátis jegyző már az apácai nagy erdőkön át hazagyalogolt. Az anyakönyveket és fontosabb iratokat meneküléskor elrejtette. Lám, a feltört vasszekrényt teletömték levágott ruca fejekkel. Brr!
Bohus evang. esperes úri háza kirabolva. Meghatottan beszélnek egy hű kutyáról, mely éhezve, szomjazva sokáig védte a házat. Végül agyonverték. A falubeliek könnyezve temették el a ház előtt.
A román pap háza gerendája leszakadt az oda rejtett holmik terhe alatt.
Mátis jegyző elhajttatta idejében a falu 600 marháját, melyekről Nagy Pál enyedi főszolgabíró gondoskodott.
Az oláh lakosok házát megjelölték, onnan nem volt szabad rabolni.
Apácán Sós Gézáné úrnő közvetítette a nép és katonaság kívánságait. Nehéz munka volt.
Streitferdt kereskedőhöz be akartak törni a 64. gy. ezr. 7-ik sz.-beli katonák. Szabó Mihály odaszólt: hiszen a kapu is nyitva van. Ezért főbe lőtték.
Az országúton elfogták Winkler Lőrinc 56 éves kereskedőt és Horváth László 67 éves, barcaújfalusi lelkészt és bölöni Kelemen József hülye embert is. Mindhármukat szept. 7-én.
A sors Apácára vetette Ilona nővéremet, kinek férjét már eltemettük és a hármas gyászjelentésen hírül adtuk. Ilona háza tárva nyitva, kirabolva. Még megállani se tudok benne. Talán a szemem is könnyes. Hát itt se tudok egyet pihenni?
A falu vegyesajkú lakossága úgy fel van zavarodva, hogy a jegyző csak igen kemény kézzel tudja fékezni a népet.
A falu útjait járva, elnézem a Bosin-család szép úri házait, de már ide se térhetek be. Egyik fiú a harctéren, a többiek ki tudja merre.
Átmegyek a szomszéd faluba, Szászveresmartra. Ezer lakosa lehet. Fele szász, fele oláh. Hát itt mi történt? Az evang. pap lakása üres. Anyakönyvek odavesztek. Göllner korcsmáros elbeszéli, hogy csalt vissza egy oláh katona kezéből 40 ezer K. érő kötvényeket egy deci pálinkáért. A községházban megmaradtak az iratok.
Szomorú eset. A községházra kitűzték az oláh zászlót. A 9-ik honvédhuszár ezr.-ben szolgált a falubeli Birk Márton, aki falujába volt kiküldve felderítő szolgálatra. A fiú ismerve a falu zegzugos utcáit, hirtelen levágtatott és letépte az oláh zászlót. A szókimondó Streifert gúnyosan szólt az oláh katonákhoz: látjátok, a magyar győzött! Streitfertet és feleségét és Valádi Pétert, valamint a hős katona édesanyját, a 70 éves Metzger Sárát Barcaújfaluba hurcolták és ott megölték.
Veresmartról átmegyek Földvárra. Nem emlékeztek rá? Közel van Brassóhoz. Felkeresem a főszolgabírót. Rideg, majdnem goromba szász ember. Nem kapok semmi adatot tőle, de megtudom másoktól, hogy minden hivatalos iratot elégetett, vagy az Oltba dobott az ellenség.
A híres Tichy-féle sörgyár is részben leégett.
Érdekes, másutt a nép lelkéből zokogva tört fel a beszéd. Itt néma és zárkózott mindenki.
Nem hiszem, hogy különös esetek történtek volna. Lövészárkok, kidőlt kertek, kapuk és elhamvadt tüzek kormos üszke, az elnémult lakossággal, oly különös, bús hangulatot hagy bennem.
Átmegyek a kicsi fenyves erdőn. Valami asszonyok ácsorognak ott. Nagybacon, Kisbacon — Benedek Elek apó falujából — és Hermányból valók. Ott nem történt nagyobb dolog. Cipőt, csizmát lehúzták az emberek lábáról, de mikor a Murgó felől kezdődött a csata, azt mondották: most ti bújjatok el jól.
Elmondják az asszonyok azt is, hogy a német katonák elénekelték a magyar himnuszt, lefényképezték az egész falut és azt mondottak, megmutatják még Vilmos császárnak is. Az Olt hídon át Hidvég községbe érek. 2300 lakosa van, háromnegyed részben magyar.
A falu végén a Gáspár-féle műmalom nem zakatol. Elromlottak a gépek és a népnek gabonája sincs. A faluban nagy a pusztulás. Minden úri ház kifosztogatva. Minden benne való összetörve, tépve, zúzva, sebesülve, nyúzva. Gáspár és Boér földbirtokos és Major intéző üres falakat találnak.
Ott van a Nemes grófok kastélya is. Csillárok, brokátok, ezüst, kép, márvány, pergament kötések bolond összevisszaságba hányva, tépve, zúzva. A lakószobák istállók voltak, a kápolna földszintje is.
A bíró háza csákánnyal félig lebontva. A ref. toronyban megfigyelő állomás volt. Három odarekedt katonát ott fogtak el a németek. A templom összerongálva, ajtója, bútorai, orgonája, szószéke vasvillával agyonverve.
Az orgonasipokat az útszéli árkokból szedik össze. Kolumbán Ferenc lelkész az anyakönyveket meg tudta menteni.
A temetőben a Nemes és Mikó grófok kriptái fala kibontva, még a padló kőkockái is felfeszegetve. Kifosztották a halottakat.
Oh, sokszor séltáltam régebben ebben a temetőben, Magam olvastam ezt a sírfeliratot:

Eleget járt a lábán,
Most fekühetik a hátán.

Rauka oláh tanító háza is kirabolva. Ő maga elmenekült a magyarokkal. Az ellenség elvitte a falu szekeresét, Marosi bácsit, Székely István és Krecuj gazdákat.
Benézek özv. Király Sándorné úri házába. Jaj, ismét egy állat. Egy sárga, kicsi kutya majd megbolondul örömében, hogy valaki betér az elárvult házba.
Erős ágyúzás hallik Brassó felől. Katonai autó áll meg az utcán, katonáink dohányt árulnak, cserében tejet, vajat, zsírt, szalonnát kérnek. Megállok és nézem.
És megállok egy szép, sárga ház előtt. Mi történt itt? Bubi kutya se szalad vígan visítozva felém? És hol vannak a virágok és minden, minden? … Ebben a házban halt meg az édesapám. Ezen a kapun lépett ki zsákkal a hátán két úri lány, Tök Marival és Székely Marival, a két szolgáló leánnyal és Bubi kutyával. Üres a ház. Nincs hol megállani. Immár a harmadik házat látom viszont, melyben az enyémek éltek és egyikse tud befogadni egy éjszakára se, egyetlen órára se.
A kirabolt Székelyföld állapotára talán jellemzők az apró dolgok is. Napokon keresztül járom a falvakat és senki se tud egy varrótűt adni, hogy elszakadt ruhámat megvarrjam. Az élet leg-igénytelénebb eszközei egyszerre nagy jelentőséget kaptak.

(Folytatjuk)

Előzmények:  1. rész; 2. rész;