Dávid Gyula: Bajor Andor esetei a „haragos káderesekkel / 3
Az előbbiekben felidézett események azonban egy, a „pártvonal”-ban bekövetkezett, sokkal mélyrehatóbb változás részei, s ez a román kommunista párt áttérése egy olyan „nemzeti” vonalra, amely Gheorghiu-Dej utódja, N. Ceausescu idején teljesedik ki, és amelynek nyilvánvaló célja Románia „homogén nemzetállammá” formálása: „megtisztítása” a nemzetiségektől. Ebbe a vonalba illeszkedik be már 1959-1960-ban a „nacionalizmus tűzfészkének” minősített önálló magyar egyetem, a Bolyai és a magyar középiskolai hálózat felszámolása a „testvériség”, „a nacionalista elzárkózás elleni harc” jegyében; ennek a megfelelő „lélektani előkészítését” szolgálták azok az 1959-1961 között zajlott politikai koncepciós perek, amelyeknek vádlottjai csíkszeredai, sepsiszentgyörgyi, gyergyószentmiklósi, szászrégeni, brassói magyar diákok és tanárok, a középiskolai magyar irodalom-tankönyvek kolozsvári szerkesztői voltak.
S ebben a folyamatban kerül harmadszor konfliktusba Bajor Andor a „haragos káderesekkel”.
A vád tárgya ezúttal egy, az 1957-ben „vívmányként” lobogtatott magyar gyermeklap, a Napsugár számára is kötelezővé tett politikai vezércikk volt, amelyet Bajor Andornak a lap számára kellett megírnia, a megadott témáról, a „testvériségről”.
A vezércikk megíródott, a Napsugár augusztusi ünnepi számában meg is jelent, mert úgy látszik, ez esetben a lap cenzora sem kapott megfelelő „eligazítást”. Utólag azonban, miután „odafönt” felfedezték, annál nagyobb lett a botrány: a lapot visszavonták, az inkriminált, „nacionalista eltévelyedés” bűnében elmarasztalt cikket tartalmazó oldalt kitépették és újranyomatták.
(…)
Az első, ami a „haragos kádereseknek” szemet szúrt, mindjárt a cím: „Népek barátsága”. Hogy ez a cím miért vált I. számú vádponttá, azt a II. számmal jelzett szövegrész magyarázza meg: Bajor ugyanis, egy hosszabb bevezető után, amelyben az emberek, majd népek közötti barátságról elmélkedik, elérkezik oda, hogy kijelenti: „Nincs nagyobb erő, mint az egyet akaró, egymást segítő népek barátsága. Ilyen barátság köti össze a román népet és a Román Népköztársaságban élő nemzeti kisebbségeket: magyarokat, németeket és a többi nemzetiségeket. „
Micsoda? – hördült fel „legmagasabb szinten” a „haragos káderes”, aki már az előző mondatban is kijavíttatta az „új világot építő népek”-et „új világot építő dolgozók”-ra. Micsoda pártellenes értelmezése ez a viszonyoknak? Hogy meri a cikk szerzője egy kalap alá venni, összemosni az „új világot építő népek” barátságát és a román nemzet és a Romániában élő „nemzetiségek” közötti viszonyt. Sőt alább még ki is hangsúlyozni ezt a bűnös „egyenlőséget”, azzal, hogy azt írja: „ egy eszmét vallanak a maguk anyanyelvén „. És mit akar alább azzal a múltat felemlegető bűnös párhuzammal: „Ezerkilencszáztizenkilencben, az itt élő népek proletárforradalmában is egymást támogatta a román és a magyar munkás az úri hatalom és a királyság ellen. ”
És ráadásul az a befejezés!
„Ez a barátság erősíti hazánk népét, s adja számunkra a boldog jövőt: hogy még inkább megismerjük egymást, tiszteljük és becsüljük egymás anyanyelvét, hagyományait. Mert igazi barátok egy úton haladnak, tisztelik egymás szavát és szokásait… „
Miféle „kölcsönösség”-et sugall ez a cikk! Ahelyett, hogy már a kisgyermek fejébe besulykolná – ahogy a lap aljára oda is van írva (nyilván emlékeztetőül az Illetékes Elvtárs pontosan megfogalmazott elvárása szerint) -: „A román nyelv ismeretének és megszeretésének szükségessége.” Pedig ekkor már ezzel az elvárással baj volt, hiszen abból az új pártideológia épp a legfontosabb elemet: a kölcsönösséget iktatta ki.
Az eseményeket átélők visszaemlékezései szerint közel egy éven át tartott a herce-hurca a Bajor-vezércikk körül, amíg végül a Napsugár kénytelen volt megválni tőle (magyarán: legfelső utasításra kirúgták az állásából).
Ez a háttértörténete annak a Romániai Magyar Irodalmi Lexikonban olvasható mondatnak, amely a történeteket nemes egyszerűséggel áthidalva, így hangzik: „[Bajor] 1957-től a Napsugár, 1962-től pedig az Irodalmi Könyvkiadó szerkesztőségi tagja”.
Forrás: Székelyföld, 2017 szeptember