6. Komi-permják / Vaszilij Klimov (1927)

Ki mondja meg?

Ó, hogyha tudnék verseimmel
valamit tenni érted, komi nép,
kérkedés nélkül mondhatnám akkor,
nem volt hiába költőd élete.
De ki mondja meg, mit ad a május,
és mennyi örömet ad a hóvirág?

Fábián László fordítása

---

7. Magyar / Weöres Sándor:

Valse triste

Hűvös és öreg az este.
Remeg a venyige teste.
Elhull a szüreti ének.
Kuckóba bújnak a vének.
Ködben a templom dombja,
villog a torony gombja,
gyors záporok sötéten
szaladnak át a réten.
Elhull a nyári ének,
elbújnak már a vének,
hüvös az árny, az este,
csörög a cserje teste.
Az ember szíve kivásik.
Egyik nyár, akár a másik.
Mindegy, hogy rég volt vagy nem-rég.
Lyukas és fagyos az emlék.
A fákon piros láz van.
Lányok sírnak a házban.
Hol a szádról a festék?
Kékre csípik az esték.
Mindegy, hogy rég vagy nem-rég,
nem marad semmi emlék,
az ember szíve vásik,
egyik nyár, mint a másik.
Megcsörren a cserje kontya.
Kolompol az ősz kolompja.
A dér a kökényt megeste.
Hűvös és öreg az este.

---

8. Manysi / Juvan Sesztalov

A vadon gondolatai

Forog a Föld – forgok én is.
Kering a Nap – keringek én is.
Búvármadárként szállok az égben.
Tonhalként úszom víz mélyében.
Lent a földön kóborolok.
Mese után szimatolok.
Égre emelem tekintetem.
Numi Tórumot kérdezem:
Valóban létezel, vagy sem?
Hosszú lesz az utam, igen?
Az alsó világra gondolok,
Szívembe mintha kést szúrnátok.
Csúszós utamon állok.
Komor éneket hallok.
Daloló szívem ösztönzöm,
Messzi földre elküldöm.
Menjen örömmel szívem,
Mesés örömöt kövessen.
Sírni kezd – hadd sírjon,
Dalba fog – daloljon,
Ha kering – keringjen,
Ha forog – forogjon.
Csak az ember
Ösvényére leljen!
Felhangolom a szívemet.
Újból az égre tekintek.
Kikeleti hattyú hangján
Dalol az éjféli tűzvarázs.
Szívem új mesével telve
Csábítgat egyre messzebbre.

Nagy Katalin fordítása

(Folytatjuk)

Korábbiak:

Bevezető – Észt és finn vers
Hanti, inkeri-finn, komi vers

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ