Faluvégi Anna: Cyber (VII)

„Nincs egy normális lány”

Meg vagy győződve, hogy oda se mész többet. Tiszta gáz az a nő. Még alkesz is. Jó, te is megiszod néha, de az a nő, istenem. És milyen kosz volt nála. Be kellett fognod az orrod, amikor kinyitotta az ajtót, hogy benézz az albérlő szobájába. Panaszkodott és szitkozódott. Te persze együttérző voltál vele, tulajdonképpen csak egyetlen céllal jöttél. És ezt megkaptad.
Másnap törlöd az ismerőseid közül, nehogy véletlenül is rád akadjon. Szegény félreértette a dolgot, megártott neki az a kis kedveskedés, pedig te igazán nem mondtál biztató szavakat. De kár, hogy tudja a telefonszámod. Már megint hív. Mocskos dög. Szajha. Minek hívogat? Tiltólistára teszed. A géphez ülsz, és keresgélsz. Vannak újak. De mind ribanc. Kiteszik a mellüket, s az a csücsörítős, felduzzasztott szájuk olyan, mint a tyúk segge kifordítva – gondolod. Mind azt hiszi magáról, hogy ő aztán kivételes és egyedi. Közben mind egyforma.
Nem, véletlenül se gondoltál arra, hogy azt látod kívül, ami benned van. Olyan a világ, amilyennek látod. Ezt a bölcsességet nem ismered, és soha nem is fogod. Mert te nem tanulsz, és nem fejleszted önismereted. Te olyan oldalakon cserkészed be az áldozatot, amelyek gondolkodásodhoz illőek. Pedig olyan jó fiú vagy, ezt az anyád is elmondja mindenkinek. És ezek a mai lányok- sóhajtozik- hát nincs egy rendes lány se. Szegény kisfiamat mindig csak átverik, hát nem lehet megbízni ma senkiben.
Az utcán észreveszel minden csinos csajt, a diáklányokat, ó, azok a filigrán, aranyos kislányok, a kis popójukkal, hát azok annyira szexik tudnak lenni. Nem is érted, miért nem találsz egy ilyen helyes kis bébit magadnak. Azok a korodbeli nők már mind tele vannak gondokkal- bajokkal. Eltespednek, mint az apró halak a hálóban, amikor partra vetik. Az alakjuk nem olyan már, mint ezeknek a tizenéveseknek.
Ki is néztél egy fiatal csajt magadnak, mindig itt jár el az utcátokban. Rákeresel neten, meg is találod. Ráírsz. Hű, ebből bármi is lehet – gondolod. Ez jó fogás. Az anyádnak is szimpatikus, s valahogy kibogozzátok, hogy kinek a lánya, és hol is laknak pontosan. Mondja az anyád, hogy akár magadhoz is költöztetheted, elfér a lakásban. Hiába, anya csak egy van, ő mindenről gondoskodik. Dörzsölöd a kezed már jó előre, megvan az igazi. De még semmi válasz, talán este… este sincs semmi… jó, akkor reggel… nem, nincs semmi. Tudod, hogy mikor jár el a házatok előtt, lesed az ablakon át, majdnem csorog a nyálad. Hát semmi, fel se néz. Valójában azt sem tudja, ki vagy. Ja, az adataidat, a képedet biztosan látta. Pedig előnyös fotót tettél fel magadról. A kocsid mellett állsz hanyagul, lazán, egy izompólóban. Ha ez a kép nem kelti fel valaki érdeklődését, akkor mi? Jól mondja anya: „teljesen megzavarodott ez a világ, nincs egy normális lány”.


Következik: A következő

Előzmények: Előzmények: „ „ne haragudj, de hazudtam” / A randi / A hőlégballon / Csúcs és összeomlás /  Használati utasítás az exemhez (arra az esetre, ha neadjisten vele kezdenél) / A jövő – A férfi /

2018. október 22.

Szóljon hozzá!

 
Verified by MonsterInsights