Teltek-múltak a napok, aztán egyszer csak megjött a számítógépes levél Grönlandból, Fehér Macitól. Az állt benne, hogy ekkor, s ekkor leutaznak Izlandra és ott találkozhatnának Nyusziékkal; mellékelt két repülőjegyet is; azokat csak ki kell nyomtatni. Fiú Nyuszi gyorsan ki is nyomtatta és már gondolkoztak is azon, hogy mit vigyenek magukkal az útra. Jó meleg téli bundát visznek, az biztos, meg valami ennivalót… Közeledett az időpont.
— Mit csináljunk addig Zúzával? — kérdezte Leány Nyuszi.
— Letétbe helyezzük Mókuséknál. Úgy is annyira szerették. Emlékszel?
— Igen. Meg ők az emeleten laknak. Onnan szép panoráma nyílik Félix számára.
Vettek egy egész zacskó madáreledelt, több szál köleskalászt és felvitték a Madárkát Mókusékhoz. Elmondták hogy, s mint kell bánni a Papagájjal, miket tud, miket nem tud. Mókusék nagyon örvendtek neki, főleg Kölyök Mókus, aki egészen oda volt. A Papagáj érdeklődve nézett ki az ablakon és csodálkozott, hogy onnan egy egészen nagy darab Erdő látszik. Bámult ki hosszan az ablakon; nem vette észre, amikor a nevelő szülei eltávoztak.
Leány Nyuszi és Fiú Nyuszi összepakoltak az útra, aztán lefeküdtek, mert korán-korán indul a repülőgép Izlandra. Felkeltek hajnalban, felöltöztek és megindultak a Tisztási Repülőtér felé. Ott várta őket egy hatalmas Sas alumíniumból. Nagy kerekei voltak és hátul egy hatalmas kipufogó csöve, ahonnan kék és fehér szikrák csaptak hátrafelé, valamint kisebb-nagyobb piros, sárga és zöld lángnyelvek lövelltek ki. Felszálltak a repülőre, egy fiatal egyenruhás Nyuszi Nő megmutatta a helyüket. Nagy, tágas, kényelmes fotelekbe ültek és beszíjazták magukat a felszálláshoz.
Szólt a hangszóró nyúl nyelven és angolul. Kérdések, feleletek mindig-mindig ugyanúgy. Bemutatkozott Nyúl Kapitány, mondta, hogy mindenki szíjazza be magát a felszálláshoz, majd felzúgtak a motorok és a hatalmas Sas végigfutott a pálya kilométerein, aztán óvatosan a magasba szállt. Lett nagy taps és kacagás az utasok között. Mindenki kíváncsi lett. Hirtelen megpillantották az Erdőt felülről, a Vadászok házait, templomait kicsiben-kicsiben, mintha gipszből készült makettek lettek volna; aztán csak egy nagy térképet láttak a mélyben, aztán fehér és rózsaszín felhőket, végül meg csak az eget alul-felül.
— Vajon mit csinál most kicsi Zúzamadár? — kérdezte Leány Nyuszi.
— Biztos ismerkedik az új környezetével. Mókuséktól több minden látszik, mint tőlünk, az odúból.
— Ó, bár csak jól telne neki!
— Majd felhívjuk Mókusékat Izlandról — mondta Fiú Nyuszi.

(Folytatjuk)

Előzmények: 1. rész / 2. rész / 3. rész /