”Elégia a másnapért”/3.

GERGELY Tamás kérdezi FEHÉR Illést a fordításában szerb nyelven megjelent Üresség című könyvről: TURCZI István lírai oratóriumáról (Turczi István Üresség – Ištvan Turci Praznin, Izdavač kiadó)

Harmadik rész

 

Turczit a testi szerelem költőjeként ismerjük. “A hús gerillája vagyok” – fogalmazza meg egyik versében. Meglepő módon a barátját sirató oratóriumban is helyet kapnak a testi örömök…

Fehér Illés: Turczi a testi szerelem költője? Hogy költészetében és az Ürességben is helyet kap a szerelem, vitathatatlan, de hogy a szerelem költője lenne – ezzel nem tudok egyetérteni. Megint kezdhetem a cinizmussal – költészetét nem ismerem, csak fordítottam. De hagyjuk a cinizmust – maradjunk a tények mellett: Eddig az Ürességen kívül 32 versét fordítottam. Átnéztem a címeket: szerelemről szól az Édes száj, a Kígyószisz és kontyvirág, és a sor bezárul.

Ahogy én fogalmazok: elsősorban ember, aki küzd, vádol, figyelmeztet, tanít, az életet dicsőíti, költészete az élet minden területét felöleli, másodsorban a legmagasabb szinten értelmiségi.

Állításomat megpróbálom idézetekkel alátámasztani:

 

Kiragadott rész az Ürességből:

 

Hajnal van Hajnal Az én haj

nalom A tekintet lágy ecsetvonás

Jázmin köd, opálos fehérség

Folyékony Éltető Lüktető

Minden szétvált forma lassan

testbe költözik és egyesül

Ugyanott állok, ugyanúgy, ugyanén,

amíg magasba-tartott ujjaim fagyos

csillagként szikrázni nem kezdenek

Idézet a számomra egyik legmegrázóbb verséből a Két perc gyűlöletből:

A mozdulat a szándékra

merőleges.

A tekintet is aláaknázva.

Itt te nem lehetsz

szőke és kékszemű.

Ép a múltad, más a logikád,

öntörvényeid szerint élsz

és gondolkozol,

tehát átmenetileg

bevégeztetett.

 

Hétfőellenes versének utolsó szakasza:

 

Le a hétfővel. Töröltessék.

Felkel mindig, és lehull megint. Árnyképe annak, ami mozgat,

amit kezdettől hiába mozgatunk.

Akik most vagyunk, jóvátehetetlenül,

 majd megszűnünk egy pillanatra,

hogy elsőként a holtakat érje a fény,

és ne kelljen többet, ne kelljen többet

magunkról beszélni. Jöjjön hát a kedd!

Hang és visszhang közt a csend legyen a másnapé.

Ne kelljen semmit, csak feloldódni végül

az önmagánál súlyosabb anyagban.

 

A Gép-templom vers befejező része:

 

Holnapi emlékeket,

még ki sem mondott szavakat morzsolgatsz

rózsafüzérként. A folytatás oltalmáért esedezel az örök

szüntelenség színe előtt. Pedig ha jobban figyelsz,

megláthatod azt a lépcsőt a lábazatban, ahonnan van

hová. Nincs még veszve semmi.

 

A Betépve tudom a bibliát utolsó sorai:

 

Zúg a nemlétdaráló. Hány látomás hever

rakáson. Mennyi szenteletlen hiány. A csuklóban rejlő időt

kérdem. Az életet és a halált tettem eléd, az áldást és az átkot.

Válaszd tehát az életet, hogy életben maradj.

 

Külön kiemelem – végső üzenetként – mert hűen tükrözi Turczi István életfilozófiáját:

 

Válaszd tehát az életet, hogy életben maradj.

 

   (Folytatjuk)  

   (Itt olvasható az 1. rész: https://ujkafe.website/?p=99361#more-99361)

   (Itt olvasható a 2. rész: https://ujkafe.website/?p=99379#more-99379)

2022. január 12.

2 hozzászólás érkezett

  1. Fehér Illés:

    Köszönöm a lehetőséget és a megtisztelő figyelmet Turczi István nevében is.

  2. Gergely Tamás:

    Ha valaki köszönhet, akkor az a Káfé…

Szóljon hozzá!