hajnal van álmosan írok nem sok időm van nem sok időt ad nekem az évszak a ház minden sarkába kéményen repedéseken ablakon nyitva feledt ajtón át benyomult a kinti ősz itt csak a kedély szállingózik kint a levelek hava száll…hajnal van s le-lehulló szemhéjjal makacskodok: ki kell tépjek a kert megmaradt zöld hangjából emlékben még […]

csak az kell hogy kint legyek lehetőleg kissé nekidőlve valamelyik fának kellő idővel ahhoz hogy hallgassak és meghallgassak máris kúsznak-másznak hozzám a nyár hangjai amolyan bohókás fűmesék ágnóták patak-mendemonda kövek egymáson-nesze tücsök-bogár sebváltások egy-egy lyukas almáért versenyben remek kis sztorik nyári könnyű verziók rövidek és mégis érett-ígéretek egyszerre szűzi-kihívók olyanok mint egy ezen a nyáron […]

ballagok a kertben azon a részen ahol sikerült a zseb-vadontól elharcolnom a zöld gyepet hamar átjutok ez pázsit az enyém ez csak azt adja amit kértem s amit ígért nincsen zsákbamacska itt szép zöld a biliárdasztal a problémák csak a fák alatt kezdődnek itt már látom az őszt furcsa kitekert hullott dolgokban… leesett imákkal és […]

ágyad egyik végén egy isten a másikon valami sátánféle persze az ilyenkor már használatos modern de egykoron még szarvas-patás s lesik álmod lesik álmodban mikor melyik ágypólus felé mozdulsz el hiszen ebben az állapotban a legőszintébb az ember ilyenkor kellene meghódítani s majd ha felnő rájön melyik oldalon aludt annak idején szóval ott vigyorognak sokat […]

és aprókat szikrázott a Föld mintha Bogi kezében lenne labda mit egy műanyagos takarón ide-odahúzgál és vonzott minden papírfecnit hajszálakat miegymást mert félig már töksötét volt és a kicsi lány álmos-nyűgös és nem érdekelte hogy egy nappali kozmosz szigora ilyesmit nem enged meg a fényben van valami steril ordnung amely csak az égbolt logoszának engedelmeskedik […]

úgy aludtatok ahogy csak városok tudnak a lakók által az utcákon tereken a kövezeten és lakások mélyén kis melegben csak helyiségek képesek ennyire atomokra esetten pihenni egy-egy dombon völgyben hegytetőn szépen elterülve avagy csak úgy a geográfián átdobottan amint száradó ruhák a kötélen fel lehetne ezt a kettőtök ájultságát használni hogy úgy értsek meg univerzumot […]

azt hiszem annyira hozzászoktam az apu anyu élethíváshoz ennek a kis szöszi embernek a minket életre hívásához hogy hinni kezdtem az örök életbe s bár az agyoncigarettázott tüdőm figyelmeztet néha hogy dehogy is lesz ez így én mindenképpen félni kezdtem a halált újra nem dehogy is az önféltés vagy valami divine intervention tartósító formájában hanem […]

épület és park előbb részletekben majd ahogy a szem blendéje nyílik egyre több fér a képbe néhol bokrok egy utcarészlet az egész inkább táj épített verziója benne csak az imitt-amott zöld szín a vadregény indítványa az egész valahogy szép és nem eléggé ahhoz hogy szóra bírjon érzelemre…néznivaló egészen addig míg bele nem szalad az ilyes […]

egy ember árnyéka a falon lefelé megy a föld alá mennyire csendes ez az irány és mily megadással jár nem hiszem hogy valaki is aki él könnyen lenne hajlandó lemenni a föld mélye felé hisz mindenki fél a pokoltól valamennyire de annyira eléggé hogy csak az nyugtassa meg csak hogy valahonnan a mélyből szerelvénycsikorgás hallatszik… […]

egy apró lány mondta nekem hogy minden csillagon lakik egy isten igaz gyanítom hogy ezt nem a hivatalos hittanórán hallotta de mindenképpen megnyugtató hogy ezeken a hideg hunyorgásokon lakhatnak deitások is a baj csak az hogy ha nincsen velem éppen egy gyerek aki ekkora természetességgel lekezelje a helyzetet én félek csillagok után nézni…hullócsillagokkal meg pláne […]

nézem ahogyan írás közben kiürül a kezem igen legtöbbször valamiféle mezőgazdasági munkához hasonlót művelek papírra dobálva a szómagokat lesve növekedésüket és néha vissza-visszatérve egy-egy írásra hadd gyomláljak mert adott esetben még termés is lehet belőle… de legtöbbször nézem ahogy kiürül a markom s csak azt várom botor módon hogy termés legyen abból ha magok helyett […]

Álmomban Endre voltam (Apokrif II.) mint átázott kötés vörösen szivárog a hajnal, ájult félhomályban neved motyogom, s a leírt szó,

miféle csodálkozás indult lefelé az öreglikon és osztotta meg magát testvériesen a két vállam között vagy ha nem is miféle úgy a mire való rácsodálkozás kezdődő csodavárás az ami lekúszik jobb és bal karomon nos igen a jobbikon inkább mert az a skribáló a másik csak amolyan ötlet és papírtologató segéd hogy mindez ha papírhoz […]

annyira itt van hogy azt sem mondhatom mellettem inkább bennem de mégis tisztes milliméterekre tőlem úgy hogy jobbára közös külön-külön fekszem vele ahogy tenném egy füves réten egy még csendesen szuszogó nagytestű állattal s minden attól függne hogy oldalra fordítva fejem megnézzem magamnak lássam hogy húsát vehetném gyapját csontjait gyantának tán ha felállna amolyan megfejhetném […]

sosem leszek több mint egy ötlet igen a csontok izmok dacára egye járókelő idea mely körülbelül annyi garanciával néz a világba mintha egy tojástól várnánk el, hogy fészket és madarat válasszon magának sok itt a hasonló aspiráns nézem is ezek miket képzelnek mindenhol minden ágbogas erdő miriád fészkek és rajok ücsörögnek csüngnek kárrog az egész […]

vannak olyan csendek hogy hallom amint kígyóként vedlik fenn az éjszakai ég igen azt a súrlódó hangot hallani amivel megszabadul régi önmagától olyan órákban amikor elvileg csak pár vaksi szerelmes bámul felfelé és kevés a valószínűsége hogy kilesik amint egy-egy érdes felhő között hagyva cafatait tovasiklik vannak olyas csendek hogy látni vélem ahogy lehajlik hozzám […]

borotválkozom s látom magam körülbelül derékig nem nem a sima arcbőrért járok el ide gyakrabban mint akarnám vagy kívánva-bevallanám a leghűbb barátomhoz jövök ha már nagyon nem vagyok tisztában hogy a hozzám tapadt események alatt ki is vagyok ilyenkor kicsit el-kapargatok ilyenkor tudom itt tőle mindig pontosan azt kapom vissza amit tükröződni ha nem is […]

az alázatnak egyetlen formáját ismerem s azt sem ember produkálta hanem egy faág amely a hó súlya alatt addig hajolt amíg elpattant lerázni a fehér terhet nem tudta nem akarta teljesen mindegy esélye ezer volt rá mégsem tette szinte látszott rajta ez egykoron felhőkkel ismerkedett s most azt hitte egy ilyes fagyottan rajta megpihent…e csodát […]

amint leszaladtam az éppen soros lapról elszaladtam tulajdonképpen az épphogy megkezdett verstől éreztem amit ezek utánam üzentek hogy keressem meg előbb magam nézzek szembe azzal ami adott jó-erősen és csak úgy térjek vissza hogy tudom a megtalált kiről kellene írjon akinek írnia kell ehelyett amint megtalálásomra elmenekültem még láttam ahogy a lap széléről a semmibe […]

becsületemre mondom láttam valami irdatlan messziről jött

van a hajnalban egy olyan tiszta pillanat hogy

Mivel segíted az ihleted?, kérdezzük Káfé-barátainkat: költőket, prózaírókat, művészeket. Ha kávéval, mikor, mennyit iszol naponta? Hol: kávéházban, a számítógéped előtt, az Internetet bújva? Válaszaikat beérkezési sorrendben közöljük. Az új Káfé Főnixben, of course… A két egyszerű kérdés, amit kiküldtünk, kiküldünk, így hangzik: 1. Elődeink kávéházba jártak – ittak, beszélgettek, írtak. Közösséghez tartoztak. Hova jársz te, […]

exorcizmus lenne vagy még rosszabb modern értelemben hasztalanabb és kereszt nélkülibb gondolat amolyan élveboncolás holmi általam kreált metszéspontok néhány szerénységem által hitt és csak nálam fungáló nagykönyv-tétel mentén

néha azt hiszem hogy minden szavad mindenik le nem jegyzett

csak akkor álltam le a meneküléssel mikor már nem volt hova s kipróbálva