B. Tomos Hajnal: Törvénykezés

Az utolsó időkben üveggé válsz,
átlátszó, törékeny üveggé-
hiába sír szemed, nevet szád,
bűneid pírja elárul:
kiül orcáidra,
mint jóllakott féreg
a gyümölcs héjára
és nem múlik el jeltelen
egy jottányi sem belőlük,
akár halálos járvány fekélye,
vagy a fenevad tüzes bélyege. Tovább »

André Zsuzsa: A Paris utca – ősszel

Forrás: szerző FB-oldala

Demeter Mária: Őszi reggel

1.
Nyírkos mohaság –
Rebegő ébredésem
kúszik a ködben .

2.
Moccanó vággyal
földbe bújva rejtőzni
maga a gyönyör.

Cselényi Béla: (A virtuális ország)

az ország
az agy alakú
hihetetlen ország
az ország
amelyért büntetés jár
enyém-e
nem enyém

Budapest, 2022. X. 7.

Bartha György: Kései üzenet

Mit érdekelt engem akkor mi az hogy Don-kanyar
torkolattűz
T 34-es tank
bránd
páncélököl…
hogy ketten maradtatok életben a kompániából…
pedig milyen szívesen meséltél…
mi volt fontosabb számomra akkor annál
mint leülni veled egy kancsó bor mellé
(szívesen hoztad fel mindig a hideg üveg falán kicsapódott a pára)…
mi volt halaszthatatlanabb annál mint kézbe venni a füzetet ceruzát
hisz annyi tömérdek időnk volt rá nem zavart senki nem hajtott a tatár…

Teljes szöveg az ujhet.com portálon

Székedi Ferenc: Utolsó ősz virágok

Forrás: szerző FB-oldala

Bölöni Domokos böngészője

KUSZTOS SZ. ENDRE: AZ ÉJ KÖZELEDTE


a csönd muzsikusa vagyok
halkuló harmóniák zenésze —
kifakult dallamok közt élve
kinyitom magam s benézek
kacatjaim közé — Tovább »

Tóth Mónika: Láttalak

Úgy érzem, élek…
És az irántad érzett szerelmem…
Újra nő…
Megint történik valami…

A szárnyaim újra széttárva…

úgy érzem, élek….
Úgy érzem, kipattan a szívem…

Cselényi Béla: (egy máramarosi román népdal szabad fordítása)

s aláj de dajdajdajdaj
s aláj de dajdajdajdaj
s aláj de dajdajdajdaj
a hátszegi lányka

Budapest, 2022. X. 7.

Steigerwald Tibor: Mohos-fotóklub tárlata

Október 11-ig még látható lesz a Mohos Fotóklub éves kiállítása Sepsiszentgyörgy főterén (Forrás: szerző FB-oldala)

Lőrincz József: SZÜRETI BÁL

Mintha zsinegre fűzték volna
Fel az ősz terméseit
Szüreti bálra készülne a táj
Arra biztat rőt színekbe öltöztesd a lelked
És az őszhegedűn
Egy régi fülbemászó dalt elmuzsikálj
Hajdani legény indul ma veled a bálba
Mikor belépsz felriadnak a harsonák a kürtök
Vajon sikerül-e most is ellopnod majd
A legszebb legédesebb legkívánatosabb fürtöt

Forrás: szerző FB-oldala

Keszthelyi György: Inka történet

A Hold istennője ott ül a stúdióban,
Mama Quilla vörös széken ül,
fogsora hiányos, bőre cserzett.
Intiilapa kövér, bajuszos,
lehordja tisztességesen. Tovább »

„Azt fogják hinni, hogy egytől egyig bolondok voltunk” – filmben szólalnak meg a Ceaușescu-diktatúra erdélyi újságírói, szerkesztői

A Ceaușescu-korszak erdélyi magyar újságíróit, szerkesztőit, alkotóit kereste fel Csibi László, hogy történeteket gyűjtsön tőlük a korabeli Románia nyilvánosságának abszurditásáról és arról, milyen volt a cenzúra és az öncenzúra nyomása mellett dolgozni 1965 és 1989 között. A Kolozsváron élő dokumentumfilmes korábban is hasonló módon, alulnézetből közelített a történelemhez, például megszólaltatott olyanokat, akik megtapasztalták Észak-Erdély visszacsatolását Magyarországhoz (Édes Erdély, itt voltunk, 2015) és a holokauszt egyik erdélyi túlélőjét is (Nussbaum 95736, 2017). Interjúalanyai ezúttal olyan értelmiségiek, akik megpróbálták megkeresni a diktatúra kiskapuit az értékteremtésre. A szocializmus hátsó bejáratát a marosvásárhelyi Alter-Native után a Filmtettfeszt három helyszínén és a nagyszebeni Astra fesztiválon is vetítik. Az erdélyi fesztiválkörút apropóján kérdeztük a rendezőt. Tovább »

Gergely Tamás: ROCINANTE REGÉNYE / 27 (Befejező részek)

Cervantes nyomán szabadon)


(27.) CSALÓDOTT A SZEMÉTDOMBON

Fene tudja, én csak egy vén girhes ló vagyok, egyesek szerint se eszem, sőt még érzelmeim sincsenek, de én megsajnáltam a gazdám. A volt gazdám, hogyan fogalmazzak? Kié vagyok most tulajdonképpen?
A lovagot nem valószínű, hogy látom még az életben, a katalánnak nem kellek, még szép, hogy a vágóhídra nem adott be, már rég lókolbász lennék. A kovácsnak kellett volna a tanya, de állatok nélkül.
Amit nagyon sajnálok, hogy a katalánok elhajtottak. Egy szó köszönet, egy pofa zab nélkül. Pedig hát nekem köszönhetik, hogy az ellenséget legyőzték. Ha én nem rogyok térdre, lekaszabolja őket.
Zárják el, vágják le a fejét, de ne mutogassák, megalázó.
Ha én katalán lennék, felvezettem volna a győzőt, a lovat, Rocinantét, jómagam a főutcán, bemutattam volna a várparancsnoknak, és vetettem volna zabot neki. Magamnak.
Sőt, az utat, amelyiken járok, teleszórtam volna zabbal. Ehelyett elindítottak haza, étlen.
Díszistállót építtetem volna, a falu közepén arany bejárattal.
Ez a hála a katalánoknál…
Hálára ne számíts, ezt tanultam meg, későn. Dögróváson vagyok, fekszem a szemétdomon, kapartam a patámal magamnak valamiféle menedéket, de az eső mégis meges.
Kipucolhatták volna a körmöm, új patkót is adhattak volna.
Volna, volna, sería, signor.
Még a lovag törődött a legtöbbet velem. Rá-rászólt a szolgára, adjon nekem. Az, amit csak lehetett, a saját szamarának juttatott, az én zabom eladta feketén az ellenségnek.. Most mégis hord nekem titokban. Nem tudom, mit remél, csavaros a szolga észjárása.
Szóval nem tudom, kellene-e zab a bolondtól. A bolond gyilkostól. Felégette Katalóniát. Kivetkőzött magából, nem az volt, aminek mutatta magát. Vagy csak korábban nem vettem észre?
Azért egy tarisznya zabot küldhetne… Tovább »

Lokodi Imre: Zápor Kalotaszegen

Forrás: szerző FB-oldala

Székedi Ferenc: A Kászonokból indult, a költészetbe érkezett

Szász Jánossal, az 1927-ben Belgrádban született romániai magyar íróval, költővel, szerkesztővel, publicistával az évek során többször is találkoztam. Ha jól emlékszem, utoljára éppen Tusnádfürdőn, 2006-ban bekövetkezett halála előtt. A közvetlen, emberi találkozásoknál azonban jóval gyakoribbnak számítottak a szellemiek és nem csupán számomra, hanem nemzedéktársaim számára is. Jól emlékszem, hogy mintegy fél évszázaddal ezelőtt fiatal mérnökök, orvosok, tanárok milyen szívesen olvasták vagy hallgatták a világra kitekintő írásait, és valóban élményszámba ment az a sorozata, amelyet több hónapos amerikai tanulmányútjáról közölt, majd néhány évre rá Amerikából jöttem címmel önálló kötetként is megjelent. Tovább »

Szentes Zágon tárlata

Tegnap este (okt. 7) Szentes Zágon (baloldalt), csíkszeredai származású, jelenleg Kolozsváron élő grafikus, fotografus, festőművész kiállítása nyílt meg a csíkszeredai Megyeháza Galériában. A kiállítást Molnár Emese szociológus nyitotta meg.
Pillanatkép a kiállításról.
A kiállítás megtekinthető 2022. november 9-ig.

Forrás: Botár László FB-oldala

Nászta Katalin: Az első fagylalt íze

ki hol van otthon, miben
két rekesze a létnek
nemcsak a hely, a helyzet is
amibe kényszerített
hangsúlyok halmaza, életérzések zöme
spontán megnyilvánulások egész regisztere
magyaráznám, de minek
vagy ráérzel vagy nem
mint ma a gyermekkori első fagylaltízre
ez az! kiált a felismerés benned
ez nem az, legyintesz és tovább enged Tovább »

Cseke Péter: Az ősz sürgető levele

Gálfalvi György író, szerkesztő, irodalomszervező az Erdély TV kultúrcsepp c. műsorában

https://www.youtube.com/watch?v=KwGwludDEKo&list=PLjBBg23S0q2RoBtHlm52nX8wNKy4T0lxC&index=2
Erdély TV, Kultúrcsepp, Kányádi Orsolya interjúja

Cseke Péter: Párban

Faluvégi Anna: arctalan

nincs arca
aminek vége
kellett volna
szakadnia
tovább
haldoklik
a formátlan
nem látom
a szemét
amiből egyszer

Szente B. Levente: Láttam az angyalokat mibennünk

felszíne szépen ívelt opálos ég
gödre gyémánt feketeszén

ott szuszogott benne
benne minden tüzek parazsa

mélyen ülő szikrák születtek
öreg volt mind és elhagyatott Tovább »

Cseke P. Péter: Szerepek a falon

Kopott cilinderben vergődő
régi sikerek hangja,
tapsvihar, ódon
doh és izzadásszag. Tovább »

ANNIE ERNAUX: A KASSZÁNÁL

A kasszánál álló, csupa-pattanásos arcú, magas fiatalember végre bepakolta az összes lepittyentett terméket a bevásárlókocsijába. Amint fizetésre kerülne sor, a mögötte álló vásárlók feje felett, szó nélkül tekintgetni kezd az áruház belseje felé, így jelezvén, hogy azt a nőt – alighanem a feleségét – keresi, aki majd fizetni fog. Mind várakozunk. A szokásos ingerült arckifejezések. A kasszás felkapja a telefont: „ki kéne ütni egy tételt”. Hamarosan megérkezik egy másik alkalmazott, kulccsal kinyitja a fiókot, és valamit machinál. A kasszásnő elkezdi beütni a következő vevő árucikkeit. A fiatalember sorsára hagyja bevásárlókocsiját, bolyongni kezd az üzletben, majd megint visszatér a kasszához, faarccal keresve mindenfelé a nőt, aki csak nem kerül elő. A kasszásnő egyfolytában ellenséges tekintettel méregeti őt, miközben sorban lepittyegteti a következő vevő vásárlását. Amint ezzel végzett, felpattan a helyéről, látványosan odacsörtet a fiatalember kocsijához, félretolja az útból, majd visszaül, és bepittyegteti az én áruimat is. A fiatalember ekkorra felszívódott a polcok között, az eltűnt nő nyomában. Végül fizetek, és elkezdem tolni bevásárlókocsimat a bevásárlóközpont folyosóján, a kijárat felé, amikor a fiatalember megint utamba kerül, körbeforogva, arcán az iménti, különös közömbösséggel. A felesége talán egy nadrágot próbál valamelyik fülkében, vagy belefeledkezett egy regénybe a könyves részlegen. Esetleg bújócskát játszik, és remekül mulat, épp átsurranva a kertészeti termékek között az állateledel-osztályra, élvezettel alázva meg házastársát ország-világ előtt. Vagy pont ezt a pillanatot választotta ki, hogy elhagyja őt, és magával vitte a pénzt meg az autókulcsot is. Vagy egyszerűen összeakadt egy másik férfival, és most a kávézóban csókolóznak vagy a vécében szeretkeznek. Valóságunk lehetséges változatainak se szeri, se száma.

Lackfi János fordítása

(A friss irodalmi Nobel-díjas nagy szakértője az emberi léleknek, önmagát élve boncoló, saját lelki folyamatait mikroszkóp alatt elemző regényei közül jó néhány magyarul is olvasható. Ezt a rövid részletet LA VIE EXTÉRIEURE című, 2000-ben megjelent naplókötetéből fordítottam tisztelgésképp.)

Forrás: Lackfi János FB-oldala

 
Verified by MonsterInsights