Pendítsd csak kobzod, citerád,
gitárod, lantodat
valahol tört szemeket látsz,
meggyötört arcokat Tovább »

A fesztivál történetében meghatározó szerepet játszó Kobzos Kiss Tamás (1950-2015) emlékére kiadott könyv (Dúdolj verset. Kobzos Kiss Tamás emlékezete. Szerkesztette Csörsz Rumen István, Szerényi Béla. Magyar Hangszermíves Céh, Budapest, 2018) bemutatására került sor a HMKK pinceklubjában. A moderátor: Boér Károly (Marosvásárhelyi Rádió) – Csörsz Rumen Istvánnal beszélgetett. * A könyv fedőlapján: Ádám Gyula fotója Kobzos Kiss Tamásról – készült az egyik csíkszeredai régizene fesztiválon. Lent: Csörsz Rumen István felmutatja az emlékkönyvet (fotó Ádám Gyula)

A fesztivál eseményeiről részletesebben itt olvashat!

A társfüggőség nem azt jelenti, hogy valaki nem képes társ nélkül élni, hanem, hogy olyan embert választ társként, aki mellett eljátszhatja a megmentő, az üldöző és az áldozat szerepeket. A mai társadalom kitermeli az ilyen függőségben szenvedő embereket. A gyermekkorban keresendő ennek oka, ami a gyermek pszichésen megélt biztonságos kötődéshiányából fakad. Ez a hiányérzet kihat egész életére, és felnőtt korban olyan embert választ társként, akiben próbálja megtalálni az illető szülőt, akihez nem tudott helyesen kötődni. Tovább »

fiatal korában
háborús füzetkéket
adtak ki a papok
ő hitt a háborús füzetkékben Tovább »

Egy öngyilkos

A Danieli-fogadóban megölte magát egy budapesti magyar. Otthon, Budapesten bizonyosan tudják már azóta, hogy kicsoda. A velencei újságokban eltorzított, kiejthetetlen a neve. Úgy írják a nagyon falusias fokú velencei lapok, hogy beteg volt. Tovább »

Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek,
Hiába szállnak árnyak, álmok, évek.
Ők itt maradnak bennünk csöndesen még,
Hiszen hazánk nekünk a végtelenség.
(Juhász Gyula – Consolatio )

temetőbe
újra megyünk

sorra-sorra
mind elmegyünk Tovább »

1968. jan. 1. Kezdetét veszi az új gazdasági mechanizmus.

1968. jan. 2. Fokvárosban Christian Barnard végrehajtja második – ezúttal sikeres – szívátültetését.

1968. jan. 5. Alexander Dubceket választják a CSKP első titkárává.

1968. jan. 11. Az Egyesült Államokban hideghullám söpör végig, amely 76 áldozatot követel. Tovább »

-Egy Kányádi dedikáció-

Félbeszakad a csönd,
Eljött a versidő,
Talán egy pillanat(?)
És valami kitör.

a világ képmutatása teljesen természetes
fájdalma abszolút normális
belekódolva az igazság, nyugta nincs Tovább »

Szerencsém volt, pontosan akkor érkeztem a kúthoz, amikor már kibontották a szakemberek. Két férfi dolgozott, az egyik a máskor elfödött kávára terítette a munkaköpenyt, derékig behajolva működtek egy csőfogóval. Na így na, most már nem ereszt, mondta abban a pillanatban az idősebbik, mire lenyugodtak, én pedig megkértem, engedjék meg, hogy belenézzek a kútba. Tovább »

A két meghirdetett esti koncert előtt pódiumra szólították a fesztivál nyári egyetemének ének és tánc szakos hallgatóit, akik rövid ízelítőt adtak arról, mit tanultak oktatóik irányítása alatt az első napokban. A hangulatos műsort csütörtökön szándékoznak megismételni, a helyi színház előtti téren tartott utcazenélés (és táncolás) formájában. / Ádám Gyula fotói/ Tovább »

Az sem túl gya­ko­ri, hogy va­la­ki a kétke­zi munkáslétből ki­tartó ta­nulás révén értel­miségi státusz­ba kerüljön, ám ennél is ritkább, hogy egy ide­gen nyel­vek­ben és világiro­da­lom­ban jártas fi­lo­zop­ter, is­mert és el­is­mert író, el­gon­dol­kod­tató és si­ke­res köny­vek szerzője egyik napról a másik­ra hir­te­len ott találja magát a társa­dal­mi mun­ka­meg­osztás leg­alján, még a munkások között is páriaként: szakképzet­len fi­zi­kai munkásként. Ágos­ton Vil­mos­nak volt eb­ben része. Kétszer is. Tovább »

Nem volt nekünk nagy gazdaságunk odahaza, de azért tartottunk állatot. Kellett, mert nehéz idők jártak. A boltban semmit nem lehetett kapni, s ha meg akartunk élni, dolgozni kellett. Dolgoztunk a mezőn, hogy legyen mit adni az állatoknak, s nekünk is legyen. Tartottunk disznót, nyulat, juhot, tyúkot, néha récét, s libát is. A székely természeti nép – mondják, s ez így is igaz. Tovább »

Egy múlt századot értékelő könyv margójára

az utókor kegyetlen
ne számíts jókedvére
még el sem temetnek
a maga képére formál téged
elemez, ítél
szentenciákat mond Tovább »

(látomások a tollbamondókról, érinthetetlenekről)

Manapság betanítva érkezik,
jön a népakarat.
Halkan kattan a térdkalács,
távoli a konc, délibáb. Tovább »

https://www.youtube.com/watch?time_continue=2314&v=ZxyibPVhSW4

A Sóvidék Televízió jól szerkesztett Beszélő rovata nemrégiben interjút készített magyar nyelven Smaranda Enache-val. A műsornak talányos címet adott Molnos Ferenc: Smaranda.

Felvezetőjében a riporter elmondta: meggyőződése, hogyha Erdélyben valaki levelet akar írni a marosvásárhelyi politikus asszonynak, aki amúgy emberjogi aktivista és a Pro Europa Liga társelnöke , elég annyit írnia a borítékra, hogy „Smaranda”, és a küldemény eljut a címzetthez. Tovább »

a télhez

űzz vissza
a harmatharangok némaságába
nem fogadhatom a tisztaságot
betörne ablakom
kirabolna a szél Tovább »

Isten hozta Önöket a Nagy Rift Légitársaság vadonatúj gépének fedélzetére.Kifogástalanul bájos, üdvözlő mosolyunkat, kérjük szemrevételezni személyi képernyőjükön. Welcome Ladys and Gentlemans, herzliche willkommen meine Damen und Herren ! Reméljük, mindenki otthon hagyta szelídített pitonját meg az oly nyugtalanítóan ható gáz-és villanyszámlákat. Nálunk ugyanis garantált a totál kikapcs. Per pillanat emberközelből mutatjuk Önöknek a bárányfelhőket. Tovább »

ovális asztalnál ültünk
fájt hogy ovális
mintás mély és lapos tányérok sorakoztak
fájtak a minták Tovább »

Vadmalac aznap kivételt tett: ezúttal ő ment el a Komájához, nem szokta.
A Komát nagy munkában találta, éppen ásott.
– Hát te? – kezdte a diskurálást. – Csak nem temetsz?
Megállt a Koma a munkában, fennebb tolta fején a sapkát. Megvakarta izzadt homlokát, majd ezt mondta:
– Kiások. Keresem az Igazságot. Tovább »