miért sétálnak hajnalban
emberek az utcán
kenyérrel a hónuk alatt Tovább »

A magyar és a lengyel államelnök 2011 márciusában felavatta Varsóban azt a kétnyelvű emléktáblát, amellyel a lengyel nép köszönetét fejezi ki a magyar népnek az 1919–21 közötti években országának nyújtott – lőszer- és fegyverszállítmányban megvalósult – katonai segítségért.  Tovább »

ÁLMAIM MERNEK HINNI

Az internet ránk zúdította versözönben nehéz olyan szerzőt találni, aki egyértelműen kiemelkedjék a többi közül. Nagyon hűnek kell lennie önmagához annak, akinek ez sikerül. G. Menta Éva költészete ilyen. Második kötetét olvasom, a fenti címűt. Nevével, verseivel már találkozhattam korábban a facebookon. (Lám, ott is teremnek gyöngyszemek!)
Először nem is értettem verseit. Annyira hiányosak, annyira szűkszavúak, sejtelmesek lennének? vagy csak rád bízzák, találd ki a többit?
Ezt próbáltam megfejteni. Tovább »

A beton szürkéje elvegyült az ég színével. Azonosíthatatlan tárgyak meredtek rám az út két oldalán. Talán házak… Végtelennek tűntek az elválaszthatatlan kőhalmazok. Kemény- ridegen, fagyos némasággal követték minden léptemet. Szinte kémleltek. Nem néztem a szürke tömböket, amelyek páncélként szorítottak közre, nem néztem konok vigyorgásukat… hisz minden forma belsejében rejtőzik valami… Tovább »

A turistaidénnyel párhuzamosan dübörög a tanügyi „szezon”, most éppen a megüresedett állásokért, az „eladó” katedrákért lángol fel a küzdelem a tanfelügyelőségi berkekben. Évente hallom a rádióban, tévében, olvasom a sajtóban, hogy „címzetes” állásokért folyik a dossziék harca. És kiábrándultan állapítom meg, ki tudja, hányadszor: nyelvi babonáink túlélnek nemcsak bennünket, hanem a 21. századot is. Tovább »

hat a fejfájáscsillapító
hat mint akkor
rövid ujjú
szemcsés szürke ingben Tovább »

téged temettünk zuhogott
talán épp neki hull a könnye
téged is elbúcsúztatott
ahelyett hogy meg is köszönne Tovább »

Katonásan rövid kalandozás a nem olyan régi dicső (?) múltunkban

Hallotta-e valaki a ’sorvány’ szót? És tudja-e, mit jelent? (Szögezzük le: nem ’szórvány’, se nem ’sovány’ – állandóan ezekre akarja kijavítani a számítógépem helyesírási segédprogramja…) Sejtésem szerint nyelvújítási emlékünk, mint a bizonyít-vány, tanúsít-vány, tanít-vány, igazol-vány, hal-vány, ingo-vány is. (A márvány vagy a Radvány más úton alakult hasonló hangzásúvá…) Tovább »

Steffen Schlandt karnagy az egy éves munka végén: a Máté-passiót vezényli, a csíkszeredai Szent Ágoston templomban. / Ádám Gyula fotói

Mintegy 130 énekes és zenész közreműködésével hangzott fel Csíkszeredában J. S. Bach Máté-passiója. Képünkön: az énekes szólisták (az oltár előtt)

Tovább »

Tegnaptól szabadon elérhető a Magyar Elektronikus Könyvtárban (MEK) munkatársunk, Para Olga Valakinek megmaradni című új kötete, amelyben jórészt az utóbbi időben a Káfé Főnixen megjelent, versben-prózában írt feljegyzéseit gyűjtötte össze. A naplószerű gyűjteményről a kötet szerkesztője így írt a kötet előszavában: Tovább »

A falu szépen, lassan elszivárog,
sötét felhő nyomul, akár a gleccser,
múlt és jövendő egy csapatban meccsel –
nagy fürtökben hullnak a zöld családok… Tovább »

Mi történt, édes lányom? Nem látlak sehol.
Eltűntél, mint szamár a ködben. Baj van otthon?
Vagy csak a banánt untad meg s rádjött a dac,
a csakazértse, csakazértis Tovább »

Ott ült a téren egy pad szélén kuporogva, hogy másnak is legyen helye. Tegnap is ott volt, s ha nem tévedek,  kb. egy hete minden nap. Ma vittem neki egy pohár kávét az automatából. Megköszönte. Aztán nagyon halkan azt mondta, dolgozni szeretne. Vagy nyolcvan évesnek saccoltam, de lehet, csak elnyűtt ruhája, meg pár napos borostája miatt. Tovább »

Harmatcseppben a csönd,
Amíg fűszálon csüng.

(Esti lapozgató - in memoriam Kobzos Kiss Tamás)

Kobzos Kiss Tamás első megzenésített verse (1972) Csokonai Vitéz Mihályhoz kapcsolódik, s költő édesapja írta:

Kiss Tamás: Csokonai piramisa

Ki voltál vitézem?
A debreceni szélben
Tövig leégett rózsa,
Fülemüle, az voltál, Tovább »

Vadmalac valami különöset látott: egy fiatal pár a vízben, testük összefonódva, még az ajkaik is. Nehezen tudja megfejteni a vizes rébuszt, kérdi hát a komáját:
”Ezek most úsznak vagy csókolóznak?”
”Nem tudtad? – kérdi tőle a komája – a csók napja van.” Tovább »

Hűvös harmaton éles
fűszálak vágták védtelen
lábunk szárát. Sziszegtünk. Tovább »

elvesztésedkor
az egyik ismerősöd
gombászni hívott Tovább »

Fotó Ádám Gyula

Este, a Csíki Moziban a magyarországi Capella Esterházy együttes műsorát hallgathattuk meg (Spanyol amazonok). A négyes felállásban színpadra lépő együttes (Csalog Benedek – barokk fuvola, Bodrogi Éva – szoprán, Nagy Réka – viola da gamba, Pétery Dóra – csembaló) dinamikus, erőteljes zenei előadásmóddal tolmácsolta a hispán zenetörténet kevésbé ismert alkotásait. Tovább »

– Hogyan lett önből Kobzos? A névrokonaként talán megkérdezhetem: mindenképpen kellett valami egy ilyen gyakori név elé, mint a mienk? – kérdezte Kobzos Kiss Tasmástól 2011-ben interjút készítve Kiss Sándor, a Reformátusok Lapja munkatársa.

„Nem magam választottam ezt, én jól megvoltam Kiss Tamásként is. Buda Ferenc költő, apám korábbi tanítványa adta nekem ezt a nevet 1977-ben a kecskeméti népzenei találkozón. A nagy izgalom miatt fel se figyeltem rá akkor, amikor így hívtak fel a színpadra, csak később, amikor a művelődési háztól már ezen a néven kaptam a leveleimet. Aztán egy idő után egyre többen hívtak így, én meg elfogadtam, bár a személyi igazolványomban még mindig nem így szerepel.” („Bozótharcos” állami kitüntetéssel)