Még be sem fejeződött a thaiföldi barlangi mentőakció, az amerikai filmszakma már le is csapott a témára: a Pure Flix Entertainment stúdió egyik menedzsere, Michael Scott a helyszínen figyelte az eseményeket, ráadásul a felesége gyermekkori barátja annak az önkéntes búvárnak, aki a mentőakcióban életét vesztette; az ő emlékétől is megérintve, úgy döntött, hogy tétovázás nélkül nekivág a nem mindennapi esemény feldolgozásának, s már munkatársakat keres a film elkészítéséhez. Tovább »

A dokumentumfilm plakátja

E nap a kontemplációé: amikor javában érnek a megkezdett dolgok. Például a Máté-passió… Amelynek jelentőségéről nagyszerű ismertető előadást tartott a projekt koncertmestere, Ulrike Titze hegedűművész, illetve Steffen Schlandt, a brassói Fekete Templom orgonistája, karnagy. Ennek élményét mélyítette el Ramón Gieling Irgalmazz nekem – Máté-passió-történetek c. 2015-ös dokumentumfilmje, amit a Csíki Moziban vetítettek le, a meghívott rendező jelenlétében. A keddi élmények mind-mind a pénteken előadásra kerülő MŰ jobb megértéséhez, átéléséhez segítenek.

Ramón Gieling, Irina Margareta Nistor filmkritikus társaságában (középen), a kép baloldalán Bocskor Lilla és Radu Radescu (konferansziék). * Ádám Gyula fotója

Mi hajtja, húzza a magyarokat Velencébe? Szinte komikus elmerüléssel vizsgálom napok óta. Értem az angolt, akinek az egész földgömb egy pipázó szoba. Német is juthat minden szögletébe a világnak. Mert nyomában van az angolnak, mert alapos, mert sok. Tíz-húsz év óta már a francia is sokat utazik. Kergeti a hisztériája, esztétikus világfelfogása, pénze. Tovább »

Kányádi Sándor emlékére

Néma tánca, bús emléke tájnak,
szelíd szélnek – hangod már fűszál-ének.

Örök fohász-virágkép vers-életed,
mosolyod a csillagokkal egy csokorban.

E föld-koronán égi jelként,
az embernél is több maradtál.

nem bántok senkit
öröm és bánat
bárhol megtalál Tovább »

Marosvásárhelyi keramikus asszony a beszélgetőtársa Simó Márton eheti interjújának, amely a Mi, székelyek és román barátaink című sorozatban jelent meg a Hargita Népében (2018. július 10.). Mana Bucur élete érdekes fordulatokban gazdag: szovátai székely családból származik, édesapja katonatiszt lett, családjával bejárta az országot, majd Marosvásárhelyen telepedett meg, hadseregbeli helyzete miatt román szellemben rendezték be a család életét. Az interjú a jelenleg Marosvásárhelyen élő képzőművész életútját és az együttélésről szóló gondolatait összegezi. Ebből tallózunk. Tovább »

Még zsenge, alig néhány éves gyermek lehettem, amikor egy reggel megjelent ágyam mellett az apró, fürge emberke. Hosszú, ősz szakálla volt, jobb kezében fehér botot tartott, mint a világtalanok. Rögtön felpattant a fejemre és tömni kezdte belé a nagy nyomtatott betűket. Másnap a tőszámokat hozta el egytől tízig és mindeniket bekalapálta a fejembe azzal a fehér botjával, mint valami szögeket. Ezután egy időre eltűnt, de biztos vagyok benne, hogy valahonnan leselkedett. Figyelte, dagad-e a fejem a sok kalapálástól. Tovább »

csak a fényképről
figyelsz engem

számon kérő
szigorú szemek Tovább »

Szubjektív jegyzetek a magyar hosszúdokumentumfilm képi antropológiájához

Távoli alakot látsz, s közelről szól egy hang, intimen közelről, belterjesen, mintha melletted állna…, majd hosszú fél perc múlva jön egy vágással-átúszással a félközeli vagy arc-közeli, ahol már interjú-szituációban látható, akit hallasz. Máskor épp egy nő beszél, s férfit követ a kép. Esetleg egy miliőt, atmoszférát, képi harmóniát perget a vászonra a vetítő, s közben mintha egy történetbe kapcsolódnánk be, valamely mulandó pillanat, „akció”, folyamat veszi kezdetét… Tovább »

későn esteledik

megkezdetlen nyár
fiatalok füstölnek
küszöbre ülve Tovább »

ül a költő a lap előtt
üres a tolla
hirtelen több sor kibuggyan
mégis alóla Tovább »

A Haza-blog folytatta – a thaiföldi The Nation segítségével – naprakész tájékoztatását a thaiföldi barlangban rekedt kamaszok kimenekítési akciójáról. A ma reggeli South China Morning Post meghökkentő grafikával illusztrálta a munkák nehézségeit. Tovább »

A kolozsvári Trionfale együttes /Domahidi Zsuzsa – barokk fuvola, kasztanyetta, Csibi Dávid – barokk hegedű (művészeti vezető), Erich Türk – csembaló, Csata István – viola da gamba/ a Márton Áron gimnázium kápolnájában léptek fel európai és dél-amerikai 17. és 18. századi spanyol zenét bemutató műsorukkal. Csupa dallam, kellem és mindent legyűrő fiatalság… Az időben változó összetételű, jelenleg négytagú csoport most már csak korhű, barokk hangszereken zenél.* Fotó Ádám Gyula

Tovább »

Egy gondolat bánt engemet… Költő jelentette be, amire csak azt mondhatom, jól tette, mert különben teljesen mindegy, kinek, milyen napszakban, miért. Engem is bántott, Sándor! – rikkant fel eléggé szentségtörő módon a halandó ember a maga örök középszerűségében. Tavaly Velencében volt társasutazáson, és valóban, egy épp kikötő gondola kissé elsúrolta kinyújtott kezét, de lehet, hogy csak nagyzolt. Történjen már vele is valami. Engem is bánt egy gondolat, ha jól számolom, idestova húsz éve, amikor beleszóltam egy ember halálába, ha már életébe nem szólhattam bele. Tovább »

Mint vérszínű zászlót, a szívemet
minden világtáj felé meglóbálom.
Legyen jel mindenkinek, s izenet,
hogy itt vagyok, élek és izenek,
e messzi, messzi, elfelejtett tájon. Tovább »

Szász István: Újságcikk-címtár

Fűzi Bertalantól, a régi Brassói Lapok kitűnő szerkesztőjétől származott a szenzációt hajhászó polgári sajtóra annyira jellemző megállapítás: „A jó cikkcímek — még a legunalmasabb lapokat is viszik.”
Valamikor az első oldalon elhelyezett egy-két bombasztikus cím, amit aztán az úgynevezett rikkancsok (az utcákon példányonként áruló, százalékra dolgozó egyének) tele torokkal harsogtak, megragadta a lapvásárló figyelmét, és az rögtön nyúlt is a pénztárcája után. Tovább »

Ez az, ami 380 Ft-ba került…

Szívmelengető képet (plakátot) találtam a Káfén.

A munkás-paraszt szövetséget rádió (néprádió) fogja össze…
Ugyanolyan, amilyen nálunk is szólt, reggeltől estig. S már nem ’telepről’: villanykonnektorból… A vidám népfiak (a szövetkezeti paraszt kalapban, a nagyipari munkás sildes sapkában) boldogan mennek hazafelé /balról a falu, jobbról a gyár/: mától a kultúra is eljött házukba a villanyhoz … E kultúra szolgálói lettek a ’rádiósok’ – köztük egy ideig magam is… Tovább »

Albert-Lőrincz Márton: (A tizennyolcas vébé)

Belenézek levelesládámba.
Kút méhe hűt le?
Magyar nélkül is tombol a vébé. Tovább »

Hatvannyolcas rovatunk nem „fölfedez”, csupán megidéz, emlékeztet, továbbgondol, s midőn ezt teszi megannyi orgánum és intézmény, gondolkodói kör és emlékező közösség számos helyén a világnak, valamiképpen mi is részesei leszünk-lehetünk a kollektív emlékezet formálódásának, alakításának és értékének. Elmondjuk, fölemlegetjük, ismertetjük, megidézzük azokat az emlék- és gondolat-változatokat, melyek a 68-as eseményekhez kapcsolódnak, akár kortárs, akár kései, akár mai értékelések alapján. Tovább »

Egy óra múlva Messinába ér a hajónk: az Adria-társaság Zrínyije. Nápolyban ismét sok utast kaptunk: máltaiak. Fiume és Marseille között az Adria-hajókat jobbadán Málta látja el utassal. Máltától Fiuméig talán magam leszek az egyetlen utas. No és magyar testvéreim a hajó elején. Génuában fedeztem fel őket. A hajólépcső fölött álltak. Nézték a kacagó kék tengert és káromkodtak. Pompás, kecskeméti zamattal. Francia hajó hozta őket Dél-Amerikából Marseille-ig. Kutya-rossz dolguk lesz otthon. Ezért káromkodnak. Tovább »

Igen nagy idelenn a csend,
valami készül odafenn, mondja,
s néz az öreg az égre.
Derekát csúz gyötri tegnap óta. Tovább »