Kiss Székely Zoltán: Biztatás emberségre
Megmarad-e – s meddig marad meg – épen
mozdulatod, őrzi-e mágnesszalag
hangod, CD-lemez suttogott szavak
varázsát örökre, mint a mesékben? Tovább »
A FB komolyan figyelmeztet bennünket:
* 4 hét – és lehullnak a falevelek
* 16 hét – és itt a tél
* 17 hét – kopogtat a Karácsony
Márton Károly: 5×1
Lombtalan száraz ág
Lombtalan
Száraz ág,
Száraz ág
Értékes
Kukacház,
Kukacház. Tovább »
Cselényi Béla: történelem
1958
nyolcszor nyolc éve
a décsei tornácon
nagyapám olvasott
mit csinálsz apó
kérdeztem
és tudtam a választ
olvasok Tovább »
B. Tomos Hajnal: Nem a szemem fáj
Ez itt a szemem. Hályogos
a téli ég is, ha
ébred hajnalban a város –
s alatta lila daganat,
mint ökölnyom,
az abbamaradt mozdulat. Tovább »
Faluvégi Anna: Aszály
barnára
aszalódott
a mező
kellene az eső
míg nem késő Tovább »
Cselényi Béla: Csíkszereda
Mi jellemzi Csíkszeredát? Legjobban Beczássy Antal festőművész fogalmazta meg, aki nem is ott született kolozsvári idegrendszerével. Egyszer meglátogattam Szeredában.
— Nincs szebb dolog — mondta a ‘hetvenes-‘nyolcvanas évtízedfordulón — mint egy eszméért élni — óriási hatásszünet — és egy eszméért meghalni.
Mai napig ez a bővített mondat számomra Csíkszereda: egy eszméért élni, s egy eszméért… meghalni. Tóni fogalmazta meg nekem.
Budapest, 2022. VIII. 6.
Szabó T. Anna: Egy versről
„Az, aki nincs, csak a térre ment ki.
Csak a szemetet vitte le.
Rövidke sétát ír levél helyett,
hogy ernyőt is vitt, nem jön este se,
hogy nem jön vissza, mert ő most az este,
ő az eső, a fényes járda őre:
előrehajtva alszik egy ülés,
mintha valaki a kormányra dőlne.”
Majtényi Erik: Shakespeare, a munkaadó
Nem, ezt a címet ne tessék tréfásnak gondolni. Csakugyan Shakespeare-ről mint munkaadóról van szó. Főleg az lepett meg, hogy hány embernek ad munkát. Mintegy 800 ezernek. Munkát és kenyeret is.
Az adatot az angliai Shakespeare-barátok társasága bocsátotta nyilvánosságra. Ennyi embert tart ma el Shakespeare. Ennyi ember él ma Shakespeare-ből világszerte. Tovább »
Kiss Székely Zoltán Öltönyörökségem
Édesapámnak
Utoljára egy késő októberi napon vettem fel,
szakosztályi – öltönyös – előadást tartottam aznap.
Meglepő módon belevállasodtam, még a molyette
folt is némi eleganciával símúlt a combomra. Tovább »
Székedi Ferenc: A füst illata
Aki Hargita megyében Farkaslaka és Korond között autózik, a Kalonda tetőn szokatlan illatra kaphatja fel a fejét. Ha pedig megáll és kiszáll az autóból, akkor még erőteljesebbé válik annak a füstnek a szaga, amelynek gomolygását már látni is lehet a távolban. Tovább »
Demény Péter: Sláger
elvihetne a gyomorfekély
hogy ne csapjon le rám mindig az éj
hogy ne keressek mindig keresek
és mint a gyermek mindig elesek Tovább »
Szabó T. Anna: Hazatérve…
A csodálatos Ördögkatlan fesztiválról hazatérve tíz perc szieszta. Álmomban egy kisgyerek lelkendezve közölte, hogy ő nagyon örül a megszorításoknak. Rövid kérdezősködés után kiderült, hogy ő jó erős, szerető öleléseket ért alatta… Senkinek nem volt szíve megmondani neki, hogy a felnőttek nem egészen így értik a dolgot.
Azt hiszem, azért álmodtam ezt, mert tegnap volt alkalmam egy ideig együtt utazni a légiesen kedves Hannával, Grecsó Krisztián és Judit Arvai kislányával, és áhítattal hallgattam, ahogy gyermeki ártatlansággal beszélgetett. Előtte pedig a szójátékok természetéről beszélgettem Szegő Jánossal a színpadon. Átlényegítő tapasztalatok ezek.
Forrás: szerző FB-oldala
Faluvégi Anna: Nyár
a nyár árnyékában
lapul az ősz
ahogy ma
belélegeztem
a levegőt
olyan volt
mint az alma illata
beérés előtt Tovább »
Cselényi Béla: tragédia
szép hídról ugrott
hátizsákjában nehéz
kődarabokkal Tovább »
Jóna Dávid: Kimosta alólam a homokot …
Kimosta alólam a homokot
a tenger,
ott álltam fürdőgatyában:
kétségeiben elszánt ember.
Hozzám közel
kihordatlan álmok papucsai a parton,
lépni kellene,
de csak az egyensúlyom tartom. Tovább »
Nászta Katalin: 2×1
U b o r k a s z e z o n
Mitől is hívják így? Nyáron van, amikor beérik a zöldség. Nőnek, híznak a meleg, nedves levegőtől.
A színházak elmennek pihenni. Kiürülnek a színpadok, a nézőterek, a falak – szabadságolnak.
Régen volt így. Régen így volt. Ma már nincs ilyen. Fesztiválról fesztiválra, turnéról turnéra – zsinórszám tartanak koncerteket, előadásokat. A nézők, akiknek egyéb dolguk most ne legyen, válogathatnak. Vagy ne is. Nézzenek meg mindent, legyenek ott. De az újságíró feltétlenül. A híradó, a hírvivő, az utókor számára látványosságokat lejegyző. Hogy legyen, mit a jövőnek böngészni, kutatni ínségesebb időkben?
Most azt teszem épp. A mostohább időszakokat nyálazom, vizsgálom, gyűjtök, mint a kincskereső, aki megtalálta jó részét s még keresi a hiányzó mozaikdarabkákat a fal beborításához. Hogy ne legyen hiányfoltos, csorba, töredezett. Tovább »








Pusztai Péter rajza