Szeretnékmenni,talpammalhajtania földet,

Rólad álmodom gyakran, drága szobrász,ki pénzt kaptál, s közben szidtad a pápát,használtad, nem csókoltad a dukátját,te korai, márványban égő Zorbász.

vérben fürdik a vérfarkasnagymama mesélközben sálat kötés hintaszéket ringatmint annak idejénmikor még kolbászból volt a kerítés…

„Fagyos lett a szívem, kemény, mint a kő,menekülj, amíg nem késő!”Nyugodj békében, Kóbor János! Forrás: szerző FB-oldala

A lány leült a kútnálés szép volt, mint a kút,melynek mélysége lentrőlfel, az arcára hullt,

emlékeim ősi imolák takarják,süllyednek le, tova mind, semmim sem maradt a föld felett. jönnek majd összekulcsolt kezekkel szikrázó legendákegyre jönnek és jönnek –

úgy szerettem volnaha egyszer beülhetek a csizmábaa szépen kisuvikszolt sötétbeott békén hagynak és én semzavarok senkit

– Az utunk vége felé járunk – kezdte el szalonnázás után a Koma –, de még nem értük el a célunk.A versenyző szám a trikón, s egyáltalán a trikó s egyéb sportfelszerelés rajta mind kopott volt.Nézte Vadmalac a Koma profilját, és mosolygott hozzá, hogy annak milyen igaza van. Majd a farzsebéből elővette a fésűjét, és […]

Heten voltak testvérek. Az apa nyomdász volt, az anya szakácsnő. Mindketten komoly gondolkozású, becsületes emberek. Mi tagadás, a becsületes elég közhelynek hangzik ahhoz, hogy manapság ilyen szóval keltsünk érdeklődést valaki iránt. Sőt, egyesek szerint talán gyanús is. De milyen szóval jellemezhető a legtömörebben az, aki valóban becsületes? Hát, hogy becsületes, tehát maradjunk a közhelynél. Ora […]

(naplójegyzet helyett) Virágjáték Egyszer csak ködleni kezdett minden.Nyálkás tejként folytak ki tereidből a hangok, szagok, nem nyikkant konyhaszerkény,nem csapott orrodba a reggeli tea párája-mintha a soros napszak kiejtett volnameleg ujjai közül valami amorf semmibe.

Végül ki menthet fel téged?Egyedül a szív, a te szíved.És ki vádolhat igazán?Csakis a szíved.

Először a Káfé főnix hasábain jelentkezett lírai feleselő fűzérével a két szerző, amellyel a kávézás szokás- és élményvilágát járták körül. Tegnaptól a kötetnyi vers felkerült a Magyar Elektronikus Könyvtár virtuális polcára is, ahol az alábbi címen elérhető: https://mek.oszk.hu/22200/22284/ s onnan szabadon letölthető.

Hajón jönnek, vonaton, gyalog,mintha fűzöld lenne minden kikötõ,mennydörgésben az üzenet, romlott életek savanykás íze, újonnan csomagolt penészes dilemmákvilág végén, tölgyfaasztal sarkán.

szétszórta dühétaz átokelpusztítjaa világot

a lét egy tánc és láng a varázsmivégtelen keringőrehívaz élet táncparkettjén

Létezem és virágzom csak magamnak, senki másnak nem. Virág vagyok,és a kert, én vagyok a világ.

Jövőnka szemedben világos, napról napra elhalványul…

a patak sem sietráérősakár a lomha őszés sötét medrébenelidőz

élekahogy élek élekhogy éljek

Jogom volt élni,tévedni,csalódni többször,kivakarni magam a sz@rból,haragból, gyűlöletből, indulatból,és megint elölről.