Szemelvények egy baráti beszélgetésből (nem folytatása, csupán kiegészítője a Ketten egy szigeten c. korábbi jegyzőkönyvnek) Helyszín: Csíkszereda, Merkur szálloda, 207-es szoba. Időpont: 2014. november 15. DC (Dan Culcer): Egyes jelenkori román politikusok elképzelései és akarata hiányoznak, akik nem értik meg, hogy a szomszédokkal és nem a nagyhatalmakkal való kapcsolatokon kell kiemelten munkálkodni.

Félszárnyú Nézd – az ég kékjét Milyen nehezen hívja Elő a Nap. Hideg. Neonos.

A Kábelkocsma bezárt Az éjszaka beszéltem vele, Kábelkocsma már rég bezárt, Búcsúzáskor a fülembe súgta: Ne feledjük a mosolyát.

Halkan csukja rám az ajtót és ellép puhán az éj – mély a pince hüllőszeme, kitárt végtagokkal süllyedek idő-sötétbe.

Felfénylő mosolyodban bújócskát játszanak a tovatűnő felhők.

Azért jó lenni életben benne, mert aki él, az mindig bekapcsolódhat egy beszélgetésbe,

(apámnak, aki 15 éve elment) Azóta sok minden változott, jöttek-mentek a fellegek, emberek születtek: dédunokáid,

Csigagyűjtés / După melci Sache Soiculescu nagybátyámnak, akinek a hangját idézem. A sok-sok testvérbátyámból: Sok meghalt, Sok él még, napszámból. A sok-sok testvéröcsémből:

A kiadó előszavából: „Összesen háromszáz kilenczvenkilencz adoma; mindannyi gyönyörű, illatos, hervadhatlan virág, szivderitö, élezés, nevettető kedélyes tünemény. Az egész valódi kaleidoscop, vagyis képcső, amely a leggyönyörűbb, legváltozatosb képeket tünteti elő. Többnyire honi életünk rajzai; van köztök sok finom, de nem hiányzik a borsos, a paprikás, a csípős sem; valamennyi azonban ízletes.” (Mi igyekeztünk belőlük a […]

valaki újra felfedezte és megírta a művészet a szerelemről szól belőle születik ezt biztosan tudom

Szicília fővárosában, alig harmincévesen áldozta életét az olasz nép függetlenségéért Tüköry Lajos (1830–1860). Az 1848–49-i szabadságharc ifjú katonája nemzetőrként kezdte, majd Bem tábornok seregében részt vett az erdélyi hadjáratban. A világosi fegyverletétel után sok ezer bajtársához hasonlóan ő is az emigrációt választotta.

1977. március 4-én egyszerre értesültem a bukaresti földrengésről, Kobak haláláról és arról, hogy mégiscsak végleg elhagyhatom Romániát, megkaptam az engedélyt. Augusztus végén már két bőrönd használt holmival, kél forint készpénzzel, állampolgárság és minden meggyőződés nélkül megérkeztem Budapestre. A Filmgyárban kaptam munkát, lakást is bérellek nekem Zuglóban a filmezés alatt. Alig érkeztem meg Pestre, Hervay Gizi […]

„A színház egyik anyanyelvi bástyánk” Egy város profiljának kialakításához feltétlenül hozzátartozik annak kultúrája. S ha ezt egy városban a színház képviseli elsősorban, akkor annak a színháza. Aminek arcélét, minőségét viszont már annak alkotói, legelsősorban igazgatója, vagy főrendezője szabja meg. Sepsiszentgyörgy város színházszerető, és mások által is nagyra becsült, színházértő közönsége nem utolsósorban a helybeli színház […]

Ez a Sanyi, hát ez is mindenre emlékszik. Nem pesti kerítés, kiáltja a fülembe. Hanem testi fenyítés! Mintha nem hallanék rendesen. De aztán elmeséli, miért kaptunk ki. Mi igen, de ő azért valahogy mégsem. Nem ő, nem. Mert ő soha. Mindig valaki más. Pedig jól emlékszem, hogy egyszer őt is elkapta a gépszíj. Utólag könnyű […]

Írtam eddig közel ötven rövidebb, hosszabb írást Dél-Koreáról, az elmúlt 25 évben szerzett tapasztalataim alapján. Nagyon sok magán jellegű, személyes élményt is papírra vetettem, és gyakran említést tettem arról is, miért, mitől és hogy működik ez az ország úgy, ahogy, bizonyos szempontból nagyon jól, más nézőpontból kevésbé érthetően.

Sok magyar emléket őriz a szlovák határ mellett fekvő dél-lengyelországi üdülővároska, Szczawnica. Mai gyógyhelyi pozícióját a 18. század második felében – az akkor a Habsburg-birodalomhoz tartozott – Galíciába érkező magyar Szalay családnak köszönheti. Szalay Jozefa és István felvásárolta a szczawnicai birtokot, rendbe tette a gyógyforrásokban gazdag területet, saját nevét adta forrásoknak (István, Jozefa, József), sőt, […]

A KÍNAI LÁNY A hadnagy nem bírta tovább. Felült fekvőhelyén és tágrameresztett szemmel belebámult a félhomályba. Igen, vegyük elő a buzaszem-játékot újra. Tegnap délelőtt hallotta a régi perzsa anekdotát a sakk játék feltalálójáról, aki jutalmul csak annyi buzaszemet kért a királytól, amennyi ráférne a hatvannégy mezőre, ha valamennyire az előző mezőn lévő mennyiség kétszeresét tennék. […]

Nézd, ma a hold, a narancs telihold a Körös tükörén lebegő. Mondd, nem ez a kép, meg egy harapásnyi itthoni jó levegő

Biológiai képtelenség, hogy a kardfogú tigris rózsával szeretkezzen, miközben a rózsából három bíborvörös vércsepp hull alá. És mégsem képtelenség, mert lám, a világ még sötétebb lett, hogy a diszkóban kilőtték az utolsó adag lézert is, a tengerparton pedig, ha fényes nappal lenne és nem éjszaka,