Egy marosvásárhelyi vállalat arról értesítette az érintetteket, hogy fölvásárolja a részvényeiket. Balázs hallgatag kedve, a levél elolvasása után, beszédes lett, és még mosolyféle is került annak a szomorkás kedélynek az arcára. A mobiltelefonja nyomban kiszámolta, hogy a család három részvénypapírja annyit ér, amennyivel a nyári gyógyfürdői költségeket nagyrészt fedezni lehetne.

8. A tíz nap alatt Ábris szorgalmasan dolgozott. Viola néni nem kevés kívánsága mellett teljesítette Gergő parancsait is. Őszintén megkedvelte a kisfiút, aki bár folyton egzecíroztatta, imádta „jabszolgáját”. A tíz nap elteltével Misurda elköszönt és elutazott. A tizenharmadik nap délelőtt visszajött. Ármi bácsi a szétnyitható alacsony széken (a „lesőlócán”) ülve gyönyörködött a megunhatatlan látványban, galambjaiban.

7. – Mi van? Tapsra vártok? Menjetek isten hírével! – szólt Ináncsiékhoz Ármi bácsi. Jázminhoz és Misurdához így beszélt: – Kerüljetek beljebb minálunk! A tolvajfogók elkullogtak. Paja a bajsza alatt mormogott: „Azt lesheti, hogy mikor kapok én el neki még egyszer valakit! Még becsületeset se!”

6. Misurda Ábris gyötrő másnaposságát ébredése óta kínzó önvád is fokozta. „Mit tettem? Elkótyavetyéltem Bubicát!” Szervezetének szenvedését enyhítette a jéghideg sör, amit felesége tett elé, de lelki nyomorúságát inkább növelte az ital. „A tojó gazdája biztos röhög a markába!” – A bitang! – ezt már Jázmin szomszéd jegyezte meg, Jázmin Andor, Tornamásnapos leghíresebb galambásza.

5. A Kalózfalvi Turul Galambászegylet üléseit az általános iskola egyik termében tartotta. Az elnevezés Szittya Árpád bácsitól, a falu legöregebb emberétől ered, aki bőszen kardoskodott amellett, hogy a turul galamb volt, sőt a hazát kereső magyarok őseit, Hunort és Magort egy nőstényturul szoptatta. Ez utóbbi kérdésben elszánt ellenfélre akadt Eősze Gerzson, az egykori TSZ elnök […]

Abban a faluban mind egy álom bűvöletében haltak meg a férfiak. Az öregek azt beszélték, valaha volt napnyugat felé egy sziget. Gyönyörű sziget, amihez hasonló nem volt több a világon. Az Istentől hatalmas, lankás, bőségesen termő földekkel volt megáldva, amelyet halban gazdag folyók szeltek keresztül-kasul.

4. Viola néni már a sarkon kiabálni kezdett. – Hova maradt el ilyen soká, a fene abba részeges fejibe! Ármi bácsi majdnem átölelte, de aztán csak kedvesen ennyit mondott: – Nem úgy van az, Violkám! Hadd mutatok neked valamit!

3. Az idegen galamb (Ő) félszegen pislogott az egyre epekedőbb pillantásokat látva. – Hogy hívják a madaradat, öcsém? – szólította meg Ármi bácsi a pipáját tömő férfit, akiben a tulajdonost sejtette. – Bubicának. – A franc essen beléje, ez is nőstény! – Amíg a másik a pipájával bajlódott, Ármi bácsi villámló szemekkel sziszegte Pötyinek: – […]

2. Ármi bácsi és Gergő beugrottak a patakba, lubickoltak, pancsoltak. Pötyi otthon maradt. Lépett kettőt jobbra, lépett hármat balra a karimán, végül felemelte a szárnyait. Magasban tartotta másodpercekig, s kitátott csőréből keserves sóhajtás szakadt ki és indult a felhőtlen ég felé. Pötyi újra begubózott magányába, látszólag közömbösen figyelte az itató vizének tükrét.

1. Nevével ellentétben nőstény volt. Ez süldő galamb korában problémát okozott neki. Az eredeti neve „ A világbíró Pöthihumba király bátor, hős fiának egyszülött madárkája, aki át tudta szelni a Nagy Vizet”. (A név második felét később biggyesztették a törzskönyvbe.) Mielőtt megtudják, hogy Birincsik Ármin bácsi, a szabad szájú galambász, egyúttal a keresztapja is, miként […]