Az Örkény Színház projektje a Magyar Kultúra Napjára / youtube

Amikor a madarak énekelni kezdtek, akkor kívánkozott ki Vadmalac a természetbe. Feltett egy sapkát, és kiment Malacka kertjébe meginspektálni a növényeket. A legtöbb átvészelte a telet, a legjobb állapotban a még ősszel méter magasságúra nőtt petrezselyem volt. ”Kontyba kötve”, vagyis feje alatt átkötve büszkélkedett a friss napsütésben.

Az Örkény Színház projektje a Magyar Kultúra Napjára / youtube

Az Örkény Színház projektje a Magyar Kultúra Napjára / youtube

Aki kíváncsi a továbbiakra, az olvassa el a következő fejezetet is! (Liu O: Öreg Can kóborlásai. Európa, 1985)

Ült az ágya szélén, és nézte a testét. Már amit abból ülve látott – a lábát főleg. Hogy az milyen kicsi, azaz az egész olyan esendő, semmi a környezetéhez képest. Csülök, pata beleszámítva. Meg volt lepődve, nem gondolta volna, nem gyakran figyeli a testét.

Az Örkény Színház projektje a Magyar Kultúra Napjára / youtube

Álmomban két Bolyai voltam. A semmiből egy új másvilágot teremtettünk. (Damokléc, Cáfé-Stocholm, 2006)

Az Örkény Színház projektje a Magyar Kultúra Napjára / youtube

Zöld Gyepen mocorgott Hálózsák. Észrevette Mama Nyuszi. — Gyertek ki azonnal! — mondta. Satnya Nyuszi kidugta Fejit. — Nem úgy… rendesen — szólt Mama Nyuszi.

Az Örkény Színház projektje a Magyar Kultúra Napjára / youtube

Az Örkény Színház projektje a Magyar Kultúra Napjára / youtube

Behunyták a szemüket, Malackával. „Mit látsz?”, kérdezte Vadmalac. ”Anyámat látom.”

Az Örkény Színház projektje a Magyar Kultúra Napjára / youtube

…apáról Míg hir­te­len, min­denféle előze­tes fi­gyel­mez­tetés nélkül azért a fris­sen nyírt gye­pen he­verő gyer­mekjátékért ha­jolsz – ami le­het egy hiányzó ke­rekű autó, ha­jas­ba­ba, eset­leg zörgő, fogzást segítő rágóka, bármi –, észre sem ve­szed, vagy leg­jobb eset­ben is csupán le­gyezőszerű, si­mo­gató fu­valmát érzed egy hátulról jövő, a szíved ma­gasságában átsu­hogó, tel­jes erőből el­hajított csa­tabárd­nak.

Az Örkény Színház projektje a Magyar Kultúra Napjára / youtube

Az esti ima alatt Vadmalac száján kiszaladt: „Zsidó vagyok és cigány. Észak-amerikai indián, számi, azaz lapp, kisebbségben élő magyar, ruhinga, jemeni éhező csont és bőr, szíriai menekült, kambodzsai szemüveges Pol-Pot idejéből, a Don-kanyarnál elestem. A kommunizmus balekje, talibán áldozat, ujgur, szülőhazám Tibet.” Fájdalomdarabkák Vadmalac lelkéből.

Az Örkény Színház projektje a Magyar Kultúra Napjára / youtube

„Pezsgőt az nyit – szónokolta Vadmalac komája – akinek van rá pénze. Továbbá akinek ünnepelni valója akad.” Csend volt a lakásban. Talán mert új dolog volt, hogy a koma monológba kezdjen, vagy inkább azért, mert meglepő volt az érvelése.

SZERELMES S.M.S. A minap SMS.-t kaptam Ifjúságomtól. Elég hányaveti fércmunka volt, nagybetűk, vesszők, gondolatjelek nélkül, mintha ‘90 után tanult volna helyesirást. Vagy talán abban a téveszmében ringatózott, hogy ez a szabályos stilusa manapság az efféle üzeneteknek.

A koma belesápadt Vadmalac igazába. Mert érezte, hogy úgy van, ahogy a mentora magyarázza. Ő még kikelve magából magyarázta, hol tértek el “azok” a törvénytől, mire Vadmalac nyugodtan, él nélkül közölte vele, hogy azok a törvények írva vannak, de a valóságban az íratlanok érvényesülnek.

Vadmalac komája új könyvvel a hóna alatt érkezett. Szeret olvasni, főként verseket. Meg meséket, ”mese az élet”, szokta mondani. Vadmalac szemében kigyúl ilyenkor valami különös fény: ”Olvasok én is”, mondja, majd amikor a komája tudakolni kezdi, hogy éppen mit, röffenti diadalittasan: “Reggelenként megolvasom a pénzem.” Veszi a koma a lapot, s utánakérdez: “Na és megszaporodik […]

– Oltsd le azonnal!, sziszegte Vadmalac a komájának, mikor az beléptekor felgyújtotta a villanyt. A koma meg volt lepődve, mert igaz ugyan, hogy számára idegen lakásban járt, mégsem volt az teljesen idegen, hiszen a mentorához naponta benézett.

Mentorát furcsa pózban találta annak az otthonában: oldalára feküdve a padlón nyúlkált be az ágy alá. – Elgurult valami?, kérdezte tőle, hogy jelezze, hogy megérkezett. Vadmalac a kérdést viccnek vette, röhögött is egy sort ott helyben, azaz fekve, amit komája inkább röfögésnek vélt. De végül magyarázat is érkezett:

Vadmalac idegesen járkált fel-alá az odújukban, az ágyban fekve maradni már nem volt képes. Sikerült persze felébresztenie Malackát. Füléből lógott ki a zsebrádió hallgatója, azon folytak belé a hírek. Malackának ezt mondta: – Hat vészlövést adtak ki, meglátták őket egy hajóról, de nem találják a bajba jutottakat.