Kódex És mi van akkor, ha – mielőtt még körmömre égne a gyertya – arra ébredek, hogy egész életem egy nagy kódexmásolásban telt el és sehogy sem akar fogyni a másolni való?

Zárjuk keretbe a napot! Anikó szól: „Záróra! Fogyasszunk, kedves vendégek, fogyasszunk!” „Siastok!” – búcsúzik Sia, és a kerékpárja hazavezeti. „Holnap olyat, de olyat mondok, amitől még az én két fülem is szétáll!” – tervezi a jövőt, búcsút intve Feri.

A BOSNYÁK A keleti pályaudvar előtt, ahol a különféle utcai árusok szoktak táborozni, egy kövér asszony ült egy kőkorlát szélén. A fején egymás hegyében egy csomó fez tornyosult, a nyakában egész kirakat lógott apró csecsebecsékből, a kezében pipaszárak és botok. A mellére pedig ez a cédula volt tűzve:

Rossz vicc A rossz vicc felér az agyba fúródott dumm-dumm golyóval. Nem csupán megsérti, de szétroncsolja a velőt.

Sokan – tréfásan vagy tudatlanságukat bizonyítva, netán kajánságból – meghatároznak egyéb kocsmai sportágakat, például súlyemelésnek értelmezik a teli poharak, korsók, üvegek emelgetését, aritmikus sportgimnasztikáról vagy tájékozódási tántorgásról beszélnek a részegek mozgássora kapcsán. A Malomárokban elvétve, és kizárólag záróra után a kerthelyiségben fordult elő ökölvívó mérkőzés, de a rögbihez hasonló tumultuózus tömegjelenetekre nem került sor. Nehezen […]

Öngyilkos jégcsap Lehet, az istenek azért teremtették a házunk ereszén képződött jókora jégcsapot, hogy végső igazságot szolgáltatva, valakit eltegyen láb alól.

Láng és fagy Valahol a mínusz harminc tájékán csikorog talpunk alatt a hó. Sziréna vijjogása töri meg a fagyos csendet: piros tűzoltókocsi robog velünk szembe, ismeretlen objektum felé. Vijjog az istenadta – jajongva, bántóan. Siet, hogy a nagy télben keletkezett tüzet eloltsa. Örök nonszenszre kárhoztatva…

Ambíció Jól el van tévedve az az író, aki fejébe vette, hogy tanulmányban áttekinti a Nobel-díjak történetét, hogy bebizonyítsa: hazaszerető, normális ember eddig irodalmi Nobel-díjat nem igen kapott, ha igen, az tiszta tévedés volt. Merthogy a Nobel-díjat nem a hazaszeretetért és a normalitásért osztogatják. Azokért tiszti keresztek és egyéb civil prémiumok járnak…

66 vagy 99 66 éves költő barátom verset írt, amelyben felhívta a Teremtő figyelmét, nehogy véletlenségből fordítva olvassa le éveinek számát, s a 99-et elégségesnek találván, kiállítsa számára a túlvilági menlevelet. A továbbiakban majd kiderül, hogyan fogadták odafent a szokatlan folyamodványt, de azt gyanítom, hogy a végső obsitot látatlanban adják – ahogy esik, úgy puffan.

Új olvasmány Új olvasnivalót veszek le a polcról: egy pasasról szól, aki egy nyilvános vécében fekszik a padlón és azon töpreng, ki ő valójában. Ahogy halad előre a cselekmény és mind jobban feldereng előtte megsejtett múltjának egy-egy morzsája, úgy ölt bennem testet a gyanú, majd később a bizonyosság, hogy ezt a könyvet már olvastam. De […]

Ilyen a természet Egész éjjel havazott. Most bokáig ér. Egy hosszan elnyúló üzlet előtt egy férfi nekihevülten szórja a sót. Két marékkal. Az eredmény: szörcsögő latyak, ide-oda csúszkálás a síkos aszfalton.

Háry János Kedvelem a hantáit, mert duzzadnak a fantáziától. Amikor lódít, tudjuk, hogy fele (mit fele? negyede!) se igaz, de szeretjük hallgatni blőd túlzásait. Istenem, bár tudnék úgy hazudni, mint ő! Hogy el is higgyék: valóban megkergettem Napóleont… Aki nem hiszi, járjon utána!

Pártkatona Gyanakodva ízlelem ezt a mind sűrűbben használt kifejezést és próbálom elképzelni, milyen is lehet a robotképe – a médiából ismert reakciók alapján. Úgy látom, a definíció pofonegyszerű: aki nem ért velem egyet, az pártkatona. A túlsó árokban…

Elégedettség A rádióadás műsorvezetői, akiket nap mint nap hallgatok, ezen a héten arra biztatták a hallgatókat, hogy lehetőleg arról telefonáljanak be: mi az, ami miatt személy szerint elégedettek.

Der Tunnel Ez az eredeti címe annak a novellának, ami fél évszázada került a kezembe, mint a polgári világ jelenkori irodalmának ellentmondásos terméke. Szerzője Friedrich Dürrenmatt, a svájci irodalom világnagysága. Az írást – Az alagút címmel – a Nagyvilág hozta, egy bevezető cikkel, amelyben jól elverték a port írón és művén…

Párizsból Kolozsvárra hazatért barátunk mesélte, hogy a Champs-Élysées forgatagában aggódva kapaszkodott a férjébe. „Jaj, nehogy szem elől tévesszük egymást, iratok, pénz, mind nálad vannak”. „Egyet se aggódj – jött a válasz – ha elvesznél véletlenül, itt csak annyit kell mondanod, hogy Romániából jöttél. Mindjárt felpakolnak az első repülőgépre, és még zsebpénzt is kapsz a hazaútra.”

Nemzeti láz Hetek óta olvasom az első világháborúról szóló vallomásokat. Mindenféle színezetűt, szellemiségűt. Frontnaplót, lágerélményt, vezércikket, anekdotát.

Füstzászló Füstzászló leng a fűtőház kéményén. Olyan, mint ama híres farkasos zászló – hosszan elnyúlva lobog, csak lengő-lebegő anyaga könnyed, illanó. Egyetlen, táborra utaló szín sincsen rajta – „csak” az életet tartja ébren.

/Vadmalac-félperces/ Vadmalac úgy érezte, piráják rágják. A tudatát. Annyira éles a foguk. Nem volt egy nyugodt pillanata. Látszólag semmit nem csinált: nézte például a baljós eget, de közben rágcsálták a gondolatok.

Kifulladásig Azt kérdezi egy ismerősöm: belefáradtam-e az irodalomba, hogy csak ilyen firkákra futja erőmből az utóbbi időben? Tisztelem nyíltságát, ezért nyilvánosan válaszolom meg kérdését. Ha tudom…

Kiselőadás Álmomban kiselőadást tartottam egy doktornak. Az egészséges életmódról! Magába roskadva ült, fehér köpenyében és buzgón bólogatott szavaimra.

Refrén Nem tudok úgy végigmenni az utcán, hogy utánam ne szóljanak: „Bácsi, adjon egy lejt, hogy vegyek egy kenyeret!” Az utánam szóló személye gyakran változik,

Ki súgott? Ébredés előtt néhány perccel (pillanattal?), suttogás hatolt a fülemig: hízelgően lágy és kitartva búgó. Kinyitottam a szemem, de csak a hajnal fénye tapogatózott a szobában. Ezt hallottam: „Nehéz a semmi, könnyű a minden.” Ennyi…

Egy, magát (kacsintva, s a feleségére hivatkozva) megnevezni nem kívánó igen jó ismerősöm, egy művész mondta el a Lugasban ezt az egy másik kocsmában hallott, mindkettőnk számára zseniálisnak érzett mondatot, egy vendégnek a pincér lányhoz intézett mondatát: „Olyan szépen mosolyogsz, hazaviszem a karácsonyfámra, hogy beragyogja a szobámat!” Hogy lett-e belőle dialógus (vagy bármi), nem mondta […]

Háborúzva Pár nap és ránk köszön az első világháború századik esztendeje. Kemény, kényszerítő erejű évforduló ez: