Petőfi aztán keleten élt,mert oda vitte őt a kozák –ott halt meg, ágyban, párnák közt,végre nyugalomra talált.

diákhangyák fordulnak becelebnévre szűk utcábanyílik gonosz vakondtúrásmindnyájukat elemésztia halál vár aztán lecsapha már összetömörültekfehér vallás sárga halálanyaszívek feketülnek Budapest, 2022. X. 31.

gyújtsunk gyertyát / hol a gyertya? fent a polcon / hát a gyufa? gyertya mellett / lángja nincsen csak szikrája / mégis lobog lobot vetve egyet lángol menekül az éjszakából  

  Láttam hegyeidet, Uram, japán kávéscsésze voltál, aranyozott széllel. Fekete táskák mélyén tág szemek, hófehér száraz könnyek, kába álomfelhők olaszországi vécékről, nagy vizek,

temetni mentem az öngyilkos csigátszépen beszélt a kaktuszutána nem tudtam merre menjek Budapest, 2022. X. 29.

Most gyűjtsd a fényt. Magas hegyekre menj,ahol kékebb és ragyogóbb a menny. A lelkedet csűr-szélességre tárdés kéve-számra szedd a napsugárt.

ülni katatonállni katatonleguggolnikataton–ba messze száll a kataton

Ráduly Jánosnak, születésnapjára szeretném megtanulni a kövek nyelvéta nagy öreg hegyeket és a régen mélybe hullósziklákat meg a szelíd patakok és vad folyókban lakozó hajdanvolt építőanyagokat hallgatnám és nem – egyetlen embernek sem mondom el miért ez egyszer nem árulom el véreimahogy a moha fölé emelkedő gombákat a buja virágokat és az égig érő büszke […]

Univerzum diszkrét képlete,fásliz kitakart testeket,alvó zápora a csóknak,vulkánok láncreakciója piheg.

hullatja leveleitkopott múltba rekesztiaz ifjonti rohanást

Allíts kaputhiányzó templomod elé! Faragj beleoltárt, poharat, szomjat! Verd be oszlopait oda,ahol még senki sem járt,átok nem hagyott sebet!

harmatlotta gyöngycsepparcodon végigfolytnéha sírni iserősebb dolog

Szigetszentmiklóstetőablakon szemléltalkonyatai belém vésődtek.Hat-hét pilóta repültrózsaszín egén

Őszi üdvözlet Tengernyi levéla Fa pecsétjével el –küldve szerteszét. Gyertyaláng A szél táplálja .Halotti menedékhelya hamvadásban – Szabadulás Fehér ruhámbanegyszer elrabol árnyam,mint újszülöttet.

Ma van a jó ember napja, manem válaszolsz a provokációkra, macsak z utcák, amiken áthaladszugyanazok, csak az ablak, amin keresztül látod, hogy lépkeda néptelen sikátoron át az Idő

véremben szánalomkristálygondolatomolvasztja szétacélnehezékétkell a kitartásmert látni szeretnéma békét arcomonés akaromhogy adataimvégképp törlődjeneka központiadatbázisból

(„a jelenlegi Dalai Láma bármihezvaló bármilyen hozzászólása ma az egyetlenmi való – derült ki egy közvéleménykutatásbana szavahihetőség kapcsán” – szerző ismeretlen) I.igen – hát így bontják sátrainkata lelket a testet ölőkimmár olyanok lettünk mint a szótagokvagy az egykezes taps végén a halott számoka nemes fák és a gyom nyelve a trombitaszóra összesereglettidegenek között már régen […]

a mun ka he lyen va ló el al vásaz e lő re tolt nyug díjmeg ne he zí tet teön is me re téts a zon áb rán do zotthogy vo na ton u ta zikés fel száll egy lé lek bú vár Budapest, 2022. X. 21.

hány arcunk van, ugyan bizony?épp annyi, ahányan néznekezért aztán jobb, ha elbújszoda, hol senki sem nézhet–hisz annyian szednek széjjel annyi darabra szaggatnakahányan rád néztek egyszermikor veled szembe haladtak

réztányér helyettferde piros-fehér-kékvonalak esnek a borbélyüzleteképpen változik megígy alakul át Budapest, 2020. X. 20

hány ösvény gubancátoldottad,míg magányom sóhajáthallgattad – hány szemet, arcotcseréltél,hogy rejtélyek félholdjánrámleljél –

Ma még repülnek. Dongva, zöngve szállnak,rezeg a fény szitáló szárnyukon.Fekete rajban ellepik a konyhát.Apró, szőrös lábakkal kéjelegvemászkálnak a halott patkány szemén.Édes piszokba túrnak. Sűrű moslékszivárványszínű fertőjén a bomlássötét nektárját szürcsölik s gomolygógőzben cikázva zsonganak, kövéren.

bár egyedül vagyoknem vagyok magányosmagamban hordozom az erősségeimet

Kertünk felett felleg rohan,szél rázza már a tört hidat.Vizedről, játékos fiam,hozd el már kis hajóidat. Vitorláid gyanútlanulvesztükbe mért indítanád?Ártó, hideg viharba fúla sugaras robinzonád.