őrtornyában a zöld madár gubbaszt katatón módon fogpiszkálózászlócskával jelölném lakhelye csúcsát

a fikuszok fehér könnyel siratják a lemenő napot s a fügefák nagy levelei zenélő elmebajosok

a tablettában koffein van apró fehér kávét préseltek belé kicsinyítéses eljárással felébredek délután van gogh-i szegénységben

Hajolj hozzám, légy a napom, legyél minden pillanatom, légy a napom, légy a holdam, légy meleg vackom a hóban,

(a szellem nagy embereinek halálára) szerelmes vagyok a csúnya nőkbe a szellemes csúnya férfiakba akik humorral, kesernyésen néznek rám s néznek önmagukra akiknek nem probléma semmi és minden az, a minden is fáj

Akartam verset írni pénzért: tőkémet akartam készpénzre váltani. És kellett volna a pénz: apámnak orvosságra,

(Cseke Gábornak, egy képzelt vasúti állomáson) Úgy vagyok, mint kifürkészett gondolat, mit valaki kitakart.

Ez a hajnal még nem a te születésed. Felszáll földközelből az ének egyenesen, mint Ábel füstje, s a város fölött szétterül, mint a Káiné.

A halottas kocsi Egy fekete kocsi ment a Köruton, Május volt, mert az minden évben van, A fák tehát lomboztak és rügyeztek És drága nők csacsogtak boldogan

Agyunkban bogarak nélkül nem lehet élni, mondta a csehek írója, ki jóban volt a sörrel és sok furcsa bogárral.

csak azt akarom mondani, hogy kettőezer tizenhétben, munkába menet, sokszor azon gondolkodom, kávéra, cigire sincs pénzem, lakbérre, számlákra is alig futja,

ajándékkiegészítőként kaptam egy fémes zöld színű lapos stilizált alumínium kulcstartót

(Bözödi György emlékére) Isten szemeiben, egy falu sosem válik köddé! Csak időről-időre, eltakarják az esőkönnyek.

A vágy a tisztaság után, miközben röfög a mocsok, a mázolatlan máz után kaparok és csak kaparok,

leterített újságpapírra kiraktam mindenem mi eladó

lefordíthatatlan vízfestékkel már nem tudok pingálni hályogkovács Budapest, 2019. VII. 25.

A nap első sugara megcsillan a pipacsok szirmán. A harmatcseppek a szél kusza mozdulataira hullani készülődnek.

szól a kapitány légbuborékba zárva nem vagyok hibás

A nyár vércseppeket hördült a juhar üstökébe. Sárga malaclopóját kiteregette az ősz.

az a félmúlt fáj az a félmúlt hiányzik és csupán nekem

(78 éves születésnapomra, P&G Pusztai posztere alá) megnyugodhat mától a világ immár végképp nem lesz belőlem botcsinálta lóidomító se alpinista se búvár és a tengerészetről is lemondtam végérvényesen a jövő nemzedék javára

Befelé nősz mint régkihalt növények magad ellen fordítod a szót

Jövőperiszkóp, múltfolttisztító, szívszemüvegtok.

Füstök fakó fűzére a dombok felett. Fiatal fák flórája csattanva csókol illatot a szélbe. Fenyők fehér fohásza foszlik s duzzadó patak a tél hava, ami fennakadt a gát alatt.

Arra kért engem egy napon, ha találkozom Szakál Mózsival Bözödön, emeljem meg a kalapom, s mondjam meg neki: amit ígért, nem kaptam meg, de azt is köszönöm. Forrás: a szerző Facebook oldala