Útszéli történet Állok a hideg téli éjszakában, állok az útszélen könyökig olajosan, állok a bedöglött autó mellett, és, integetek a felém közeledőknek, hátha megáll valaki, és elvisz haza, ne fagyjak meg egészen ebben a mostoha időben. Jönnek, mennek a fényes automobilok, a teherautók, rám világítanak, még lassítanak is, de meg nem állnak.

Boldog születésnapot, CANDICE BERGEN! Egy szavazás alkalmával ő volt a legvonzóbb nő, a hetvenes években. A világ férfiai szerint. Pedig sokan futottak még… Persze az is kérdés, már nem emlékszem, hogy milyen korosztály és milyen foglalkozású hímnemű-lények voksoltak…

Kihegyezett idő Otthoni öregek szavajárása volt a „kihegyezett sors”, a „kihegyezett élet”, „kihegyezett idő”. A képszerű gondolkodás gyönyörű példáit fedezhetjük föl e kifejezésekben… Énnekem különösen tetszik a „kihegyezett idő”: lovas hírnökök, gyorsfutárok érzékelhették igazán a fogyó idő jelentőségét.

Távolról az örökség vagyon, hirtelen meggazdagodás, melyre áldomást érdemes inni. Karnyújtásnyiról viszont, bármekkora is, hagyaték. Valaki hagyta. Maga után hagyta. Halála által rád. Úgyhogy vagy a hozzá fűződő jó, vagy a rossz emlékek fosztanak meg az örömteli számbavételtől.

Ha minden kötél szakad… Itt vannak ezek a tépett, félig szaggatott drótkötelek — nevezhetném őket a nehézipar idegszálainak is —; itt vannak körülöttünk, mindenfelé, ahol valamit építenek, vagy földet visznek, hoznak, hegyet mozdítanak, folyókat térítenek más irányba, ahol valamit föl kell emelni, tovább kell tenni, valami nehezet mindig, sohasem könnyűt — azért drótkötelek és nem […]

Az udvar gerendái Amikor elrepül az utolsó szőlőlével, a lugasokból megszökik az árnyék. A huzatos, hűvös udvarok fölött ilyenkor láthatók legjobban az udvar gerendái. Piciny túlzással azt is mondhatnám e gerendákról, hogy ők a nagy nyárelőadás kulisszái.