„Napjainkban egyre nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a régi fényképeknek. A köztudatban egyre inkább elnyerik a régi fényképek az őket megillető műtárgy rangot. Fontosságuk, értékük az idő múlásával egyre nő. Tárolásukkal és állagmegóvásukkal egyre többet kell foglalkozni. A fényképeket még a múzeumi környezetben is igen sok ártalom fenyegeti. Ez fokozottan érvényes a kiállításokra, tudniillik a kiállítás-helyiségekben legtöbbször […]

/

Mai vendégünk: Szele Tamás újságíró Egy kávé sok mindent megold Kezdjük azzal, hogy én hosszú ideig nem kávéztam. Amikor felnőttem, a kávé nem ital volt, hanem valuta, értékmérő és rituális áldozati ajándék a hivatalokban.

Kányádi Sándor Irodalmi Kör Székelykeresztúron! Január 30-án este 6 órai kezdettel tartotta meg első, felnőttekre szabott irodalmi körét a KÁNYA, vagyis a Kányádi Sándor Irodalmi Kör, amely a környékről származó nagy költőelőd személyisége, szellemisége és költői hagyatéka előtt tiszteleg.

Eltűnt egy kedvenc jószágom, hátizsákom dísze. A történet egy különös jószágról szól, aki az enyém, és akivel naponta találkozom. Továbbá arról, hogy egyszer csak elveszítettem, ám… de nem árulom el itt, az elején a végét, inkább elmesélem a sztorit, olvasd el!

Mai vendégünk: Zsubori Ervin, az Arnolfini Kantin alapító-szerkesztője Kávék emlékezete Első negyedszázadomban nem ittam kávét. Viszont egy idő után én jártam a kisboltba vásárolni – gyalog tíz perc, biciklivel három –, ahol, ha szerepelt a listán, kávé is került a kosárba. Negyedkilós Karaván. Pörkölt, de szemes. Így azt meg is kellett darálni.