Az uszálymentés leírása magába foglalja a baleset és a megoldás magyarázatát, ezt bízzuk a riporterekre. Hadd mondják el ők, mit láttak, mit éltek át az uszály megmentése közben. Higgyünk nekik: nem lehettek vidám pillanatok… „A parancsnok gyorsan intézkedett. A hajóraj horgonyozzon le! Eloldani minden kötelet! A hajót szabaddá kell tenni! Felhúzni a vasmacskát! Teljes gőzzel […]

Számot vetek, számolgatok, szép szívedben nyomot hagyok. Mennyi jót is cselekedtem, ki szeretett nagyon engem?

(egy gyorsfénykép hátára) A kert hátsó kiskapuja a mezőre nézett, onnan már a szabadság szárnyalhat tova. A vámosgálfalvi kert kapujában, ott az Ördöngös híd alatt, hírtelen megfordultál.

Rejtvény már magamat sem tudom megfejteni nézeteim régen elavultak a kockák is csúnyán eltorzultak ahhoz hogy betűket lehetne beléjük ejteni ki érti ezt

A kollektív útleírásnak ezután következő – terjedelmileg nem túl bőbeszédű – része azért különösen érdekes számomra, mert amikor 1985-ben megpróbáltam hajóra szállni Turnu-Severinben, Ada-Kaleh szigete már csak emlék volt a helyiek számára.

A Csernobiltól mintegy 3 kilométerre fekvő Pripjatyot egykor 47 ezren lakták, de az 1986-os katasztrófa után mindenki elmenekült, és a sugárszennyezés miatt nem is költözhetnek vissza.