Nézem ifjúkori képét. Ha akkor találkozunk, soha nem találkoztunk volna. Még ma sem tudom félretenni elképzeléseim egy emberről, a fizimiskáját látva. Ennyire meghatároz minket a külsőnk? Ennyire össze vagyunk forrva magunkkal? Mégis üzen valamit rólunk, belőlünk egy kocka arc, egy kerek kép, egy szemüveg, vagy esetlen tartás?

Tavaly a Szakszervezeti Művelődési Házban tartották, az idén viszont  a csíkszeredai Erőss Zsolt sportarénában nyílt meg és a hét végén is várja az érdeklődőket a Székelyföldi Nemzetközi Könyvvásár. Hogy miért székelyföldi? Egyrészt nyilvánvalóan a helyszínért, másrészt pedig a régióban működő, és a rendezvényen jelen levő kiadók nagy számáért. Hogy miért nemzetközi?

Ha bekopogna a szőke nő az ajtómon ráüvöltenék

Ülök az idő vízesésében. Ő – a bukórepülés modellje. Én – habosra vert lóhát.

Farkaséknak minden bizonnyal van lakáskulcsuk, de tapasztalatom szerint nem használják: soha sincs bezárva az ajtójuk. Többször előfordult, hogy őket nem találtam otthon, csak a vendégeiket, ha ugyan vendégeknek lehet nevezni azokat, akik legalább olyan otthonosan mozognak a lakásban, mint a névleges házigazdák. Csöndes pihenőórán például legbelső szobájukban rám nyitott egyik szomszédjuk, majd zsörtölődve távozott, mert […]

Marad a láz? Ez volt Gálfalvi György negyven évvel ezelőtti kötetének címe. A könyvben interjú olvasható Czegő Zoltánnal, Csiki Lászlóval, Éltető Józseffel, Farkas Árpáddal, Kenéz Ferenccel, Király Lászlóval, Kocsis Istvánnal, Magyari Lajossal, Molnos Lajossal, Tömöry Péterrel és Vári Attilával, és az említettek közül Csiki László már nem él, többen pedig nagyon is felcsavarodtak a szivárványra, […]

megint a magány rágja a májam kétségbeesés vérezi be az ingem vekker fenyegetően néz rám csilláron lógó pók integet kedves esti csókja elmarad megint a sötét ölel át

dajkám gyászának északi fénye remeg tarka már az ég

Az ukrán főváros kiemelkedően értékes egyháztörténeti és idegenforgalmi nevezetessége, a Lavra barlangkolostor számos, szentéletűként számon tartott régi vallási személyiség mumifikálódott holttestét őrzi. Köztük van egy magyar születésű is: Mojszej Ugrin, aki még az egyetemes keresztény egyházat szolgálta. 

A koma már évek óta eljárt hozzájuk, de csak aznap vette észre, hogy Vadmalacnak van egy mély ránc a homlokán. A közepén, s lefele tart a két szemöldök közötti szabad nyereg irányába. ”Kapavágás?” – tette fel a kérdést. Amit Vadmalac nem tudott hogyan értelmezni: vegye úgy, hogy komája azt hiszi, munkahelyi balesetet szenvedett? Vagy hogy […]

bár lenne ez nagyváros csak a távolságok kedvéért nem emlékművek kellenek nekem nem kulturális csomópontok bámulnivaló hisz úgyis estéket töltenék csak járkálással emlékezéssel nagyság kellene hogy ne érjek hamarabb a városszélre mint a gondolatéra hogy ne akasszon meg a rólatok való álmodozásban egy határ sem utolsó házak sora hogy saját időm és a tietek a […]

Előhívó Nagy volt a szám, Sose hallgattam. Ők szabták rám: e-ez? Divatlan.

A Mákföld tetején csücsülve kancsin kandikál a március eleji nap. Az eresz kezdi a pityergést, napfiókák fogócskáznak a déli sugárban a kémény körül, kupáscserepek kuncognak, a szemérmes facsatorna nem tudja visszatartani, elereszti, mint a bepisilő kiscica – és a tornác alatt apró tócsák villózva tempóznak: merre is vegyék az irányt, mi legyen a ház szégyenével.

miért kérjük számon az időjáráson hogy megbolondult (2017. április)

Képzeletbeli interjú Hencz Hildával legutóbb megjelent könyve kapcsán Hencz Hildától interjút kértem. De annyira lehangolt és bánatos, hogy munkájáról nem akar többet beszélni, mert úgy érzi, semmire sem becsülik. Teljesen lebénult attól, ahogyan fogadták, s ahogyan vele szemben viselkednek többségiek és kisebbségiek – e tekintetben nincs különbség köztük. Ekkor határoztam el, hogy mégiscsak szóra bírom, […]

Azt hittem, szívem mélyén szocialista vagyok. Akkor jöttem rá, hogy mégsem, amikor tinédzser koromban hazafelé menet iskolámból, a Szamos parthoz közeledtem, az első hídnál, mindjárt a magyar színház épülete után jobbra. Világosan emlékszem a körülményekre.

Márványi Judit a Magvető, majd a Szépirodalmi Kiadó szerkesztőjeként nagy idők nagy tanúja volt. Szerkesztette többek között Eörsi István, Füst Milán, Mándy Iván, Mészöly Miklós, Nádas Péter, Polcz Alaine könyveit. De nemcsak munkája, élete is tanúság: még kamasz, amikor a szüleit 1944-ben meggyilkolják; életútja az újrakezdés és az értelmes élet keresésének nagy története. Itt olvasható […]

Itt fű se nő nemhogy fenyő. Itt madár se fészkel. A farkas se leselkedik.