… Zöld Manó nem teketóriázott sokat. Rápillantott a tutajra, aztán az égre. Bólintott, majd a közeli patakot kezdte kémlelni. Hol lehetne vízre szállni? Ez járt most a fejében. Tücsök is ezen töprengett. A víz erejét megtapasztalta már, így természetes volt most, hogy a vízre szállás gondolkodást, komoly tervezést igényel. Picur megfogta a már készen levő […]

– Megvan! – rikkantotta alig néhány perc múltán. – Vízen megyünk tovább, hogy a nyomainkat ne fedezhesse fel senki. – Aztán mivel? Úszásról ne is álmodozz. Zavaros a víz. Sokfele iszaptenger van. Nem szeretnék abban elsüllyedni. Olyan lennék, mint azok a megkövesedett csigák és kagylók, meg azok a hatalmas állkapcsok és más csontok, melyeket egyszer […]

Tücsök nem tehetett mást, minthogy nagyokat álmélkodott. A Kerek Mezőn életében nem volt ennyi titokzatosságnak, sejtelemnek tanúja, mint most, az áradás után. – Már hogyne léteznénk! – csattant fel megint percekkel később a házikótól elég messzire járva Picur. – Szerinted akkor most ki áll előtted? – Hát, én például látlak téged! Akkor úgy látszik… vagyis… […]

Tücsök most a képzeletét erőltette. Szeme előtt zajlott le ugyanis éppen egy varázslat. Ha nem látja, nem is hiszi. Ám a helyzet az, hogy valóban megtörtént valami, valami, aminek hite szerint nem is lett volna szabad léteznie. – Ezt hogy csináltad? – csettintett ujjával. – Az imént nem ezeket a ruhákat viselted! Csak nem… ? […]