Tücsök nem tehetett mást, minthogy nagyokat álmélkodott. A Kerek Mezőn életében nem volt ennyi titokzatosságnak, sejtelemnek tanúja, mint most, az áradás után.
– Már hogyne léteznénk! – csattant fel megint percekkel később a házikótól elég messzire járva Picur. – Szerinted akkor most ki áll előtted? – Hát, én például látlak téged! Akkor úgy látszik… vagyis… szóval mindketten itt vagyunk. Ebben más is egyetértene velünk. Ha látna, persze! Mert nem igen hisznek azok, akik mondjuk, éppen nem látnak… de hagyjuk ezt. Tulajdonképpen nagyon örvendek neked. Neked, kedves barátom! Hiszed vagy sem, de a sors vetett hajlékomba. Hacsak – nyúlt a levegőbe csöppnyi hüvelykujjával – nem űz velem gonosz, fondorlatos tréfát az Apró Dolgok Démona!
– Az mi? Vagyis ki? – élénkült fel egészen, minden búját-baját, fáradtságát feledve Tücsök. Kikerült közben egy jókora, éles követ.
Óriásit nevetett erre a kis zöld manó. Csak úgy csapkodta bütykös lábait. Aztán egyszerre, mintha nevetését szájára fagyasztották volna, elhallgatott.
– Bocsánat… – mondta. – Elfelejtettem, hogy te nem ismerheted őt. Talán jobb is… – És suttogóra fogta a hangját: – Ha nem hallja, nem bánja! Pssszzt! Egyszer, egyszer talán megismerheted…
Mindketten nevettek ezen. Tücsök azon kapta magát, hogy életében először van úgy, hogy olyasmin nevet, amiről fogalma sincs, hogy mi az… eszik-e vagy isszák. Nevetni azonban csakugyan jó volt. Ám ekkor Picur olyan gyorsan témát váltott, hogy Tücsök már azt sem tudta, az imént miről is volt szó.
– Ez a legtitokzatosabb, legeldugottabb hely, amit valaha láttam életemben. Pontosan ilyen helyekre álmodjuk a manókat, tündéreket, meg az ilyesmiket… – mondta és hátrafordult.
Majd földbegyökerezett a lába. A manó kunyhója eltűnt. Szót sem mert szólni. Ezúttal attól félt, olyan magyarázatot kap, ami végképp összezavarhatja.
– Meg kell bolondulni! – sóhajtotta.
– Semmi baj, barátom. – intette a kis manó. -Az a nagy problémám, hogy amióta megjöttél, itt benn – csapott öklével a mellkasára – valami nagyon mocorog.
– A szíved?
– Sárkarikát! – dobbantott egy talpast a kis manó némi bosszúsággal hangjában. – Ebből tudom, hogy mehetnékem van. Ez a valami most nagyon bizget, a vérem is forr tőle.
– Várj, várj! Várj egy kicsit! Hó! – intette le Tücsök a kis manót. – Nekem ez sok. Úgy értem, megint sikerült jól összezavarni engem.
Végigsimította a fején viselt rövidke tapogatóit; elképzelte, hogyan is mutatnának ők ketten az otthoni tájon… – Ez pedig mind semmi! – folytatta az előbbi gondolatmenetet. – Azt sem tudom, merre kell indulni. Nem tudom, távol vagy közel sodort-e a víz a Kerek Mezőtől? Tájékozódási pontom nincs. Mit mondjak még? Az ijedségtől meg a fáradtságtól elvesztettem az időérzékem. Ha valami varázslattal előrukkolsz, benne vagyok. Csak mutasd az utat.
– Megoldjuk. – csettintett nyelvével Zöld Manó. – Idővel lehet, hogy többet megtudsz majd rólam. Én teljesen másként kerültem erre a helyre, mint mondjuk te. Tudod, ez még manótitok. Nem akartalak megbántani, Tücsök, inkább bízz bennem! Most csak ennyit mondhatok. Útközben a dolgok majd helyükre kerülnek.
Úgy tűnt, a kis zöld manó nagyon biztos a dolgában. Csillogó szeme lázasan égett. Tücsökre ez hatott leginkább. Bólintott, aztán némán kezet ráztak.
– Mellesleg – sandított oldalra félszemmel Tücsök – nem vagy beteg? Sokáig voltál egyedül. Társaság nélkül, ugye.
Zöld Manónak földbe gyökerezett a lába.
– No, ezt nem kellett volna. – mondta halkan. – Azt hiszed, hogy megháborodtam? Nem barátom, egyáltalán nem. Ha igazam van, márpedig igazam van, akkor nemsokára megtudsz mindent.
– Ne haragudj. Nem állt szándékomban megbántani téged. Képzeld magad az én helyembe… te megértenél?
– Lehet, hogy igazad van. Miért ne lenne? Elvégre is, nem várhatom el senkitől… Téma lezárva! Bizonyítékok hiányában nem vagyok hajlandó ebben a vitában tovább részt vállalni.
– Köszönöm, Picur. Rendes tőled, hogy így döntöttél. Tényleg nem bántani akartalak. Tudod!
– Pszt. Koncentráljunk az útirányra. – mondta Zöld Manó, és mutatóujját ajkára biggyesztve hosszasan elgondolkodott.

(Folytatjuk)

Előzmények: 1. rész, 2. rész , 3. rész 4. rész, 5. rész, 6. rész