Versek, ars poetica

 

Folytatás elõzõ számainkból

Az elsõ rész itt olvasható (kattincs!)

A második rész

A harmadik rész

 

 

B.M.: Külföldi világot sikerült-e megismerned, mely országokban jártál, milyen tapasztalataid voltak?

BTH: Nem voltam és ‘89 után sem lettem az az igazán világjáró típus, mivel kezdetben anyagi nehézségek, majd egészségi gondok nehezítették a külföldi kiruccanásokat. Egyetlen egyszer sikerült egy hosszabb körúton részt venni, ahol Budapest, Varsó, Prága, és Bécs érintésével sikerült kissé betekinteni a számunkra még ismeretlen határontúli világba. Ezenkívül néhányszor üdülni voltunk a bolgár tengerparton, Gyulára pedig gyógyvizes kezelésre jártunk néhány alkalommal.

B.M.: Első verseskötetedet a Fulgur Kiadó égisze alatt adtam ki, Ábrahám Jakab borítójával, és Lendvay Éva előszavával. Milyen élmény volt, hogyan emlékszel vissza?

BTH: 1992 nyarán, amikor már verseimmel megtelt a fent említett kéziratos füzetecske, végre megérkezettnek láttam az időt egy önálló kötet kiadására. Lendvay Éva, a rá jellemző kedvességgel és segítőkészséggel fogadta irományaimat, kiválasztotta a legsikerültebbeket és megszerkesztette A füvesasszony című első kötetemet, melyhez ő írta az utószót is. A kötetet saját költségemen adattam ki a Fulgur Kiadóval, 1000 példányban, ami elsőkötetes kezdő költő esetében enyhén szólva túlkapás volt. Talán ennek is tulajdonítható, hogy bő harminc év után is a könyv jó néhány példánya eladatlan sorakozik a polcomon, bár bőven ajándékoztam belőle barátoknak, iskoláknak, nyertes versenyzőknek, lányom diáktársainak stb. A bemutatóra a Brassói Lapok szerkesztőségében került sor, ahol mindhárom terem zsúfolásig megtelt. A könyvet természetesen Lendvay Éva mutatta be, Házi Bakó Eszter szavalata adott ízelítőt verseimből, Márk Attila és a Galaţi-hegedűsök (apa és fia) előadása tette hangulatosabbá. Mit mondjak? Azt az élményt nem lehet elfelejteni. Nem kis dolog, harminchat évesen megérni első versköteted bemutatását, TV-kamerák, mikrofonok előtt nyilatkozni munkádról, számos ismerős és ismeretlen olvasó gratulációit fogadni.

B.M.: Ezzel a kötettel elindult költői, írói karriered. Sorold fel a köteteidet (év, kiadó, előszó stb.) és a hozzá fűződő emlékeidet.

BTH: Eddig 17 kötetem jelent meg, zömmel papíralapúak, de néhányuk a Magyar Elektronikus Könyvtár “polcán” került olvasóközelbe. Ime a lista: ·

A füvesasszony. versek; válogatás, utószó Lendvay Éva; Fulgur, Brassó, 1993

· A mérleg hava, versek (szerkesztette és az előszót írta Cseke Gábor), M.E.K., 2013

· Napló, versek (szerkesztette és az előszót írta Cseke Gábor, illusztrálta Keszthelyi György), M.E.K., 2014

· Ahogy a sors hozta, interjúk, emlékezések, karcolatok (szerkesztette és az utószót írta Cseke Gábor), Brassó, 2015

· Szembeúszás, versek; Brassó, 2015

· Látlelet, versek (szerkesztette és az utószót írta Cseke Gábor), Brassó, 2015

· Mesterek és hagyományok, interjúk (a felvételeket Pásztori Imre és B. Tomos Hajnal készítette), Brassó, 2015·

· Barlangfeliratok, magyar-angol versek (fordította Andrea Van Horn), Brassó, 2015·

· Közelképek, versek, interjú; Brassó, 2016·

· Apokrif muzsika, versek (szerkesztette és az utószót írta Cseke Gábor), Brassó, 2016·

· Csaláning, versek (szerkesztette Cseke Gábor, fedőlap Hajdú Mónika, kritikai értékelések: Lendvay Éva, Cseke Gábor és Kapui Ágota), M.E.K., 2017·

· Van ilyen? Szellemi négykezes-rövidpróza, az illusztrációkat Nászta Katalin készítette (szerkesztette Cseke Gábor, az előszót Cseke Gábor és Nászta Katalin írta), M.E.K., 2018·

· Légyölő galóca, kispróza (szerkesztette Cseke Gábor, az illusztrációkat Szász Benedek Anikó készítette), M.E.K., 2020·

· Csöndvirágok, haiku-versek (szerkesztette B. Tomos Hajnal, az illusztrációkat Szász Benedek Anikó készítette), M.E.K., 2020·

· A mi időnkben, versek (szerkesztette B. Tomos Hajnal, az előszót írta Nászta Katalin), Brassó, 2020·

· Családfám és árnyéka – emlékezések, tárcák (szerkesztette B.Tomos Hajnal), Brassó, 2022·

· Szóról szóra – ímélinterjúk (szerkesztette B.Tomos Hajnal), Brassó, 2022·

De gondolom, nem érdektelen felsorolnom azokat a hazai vagy magyarországi antológiákat sem, melyek többek közt verseimet is tartalmazzák. Ime néhányuk:

-Fagyöngy (Székelyudvarhely 1994), -a Cseke Gábor szerkesztette Erdélyi és csángó költők (Brassó, 2007), -101 vers Brassóról (Kolozsvár, 2008),

-Hangok és harangok (Pécs, 2017),

– Kigondolt kabát (Pécs, 2020)

– Szóhalászok (Pécs, 2020),

– Angyalhangok (Pécs, 2020),

-Valami tavasz (Pécs 2021),

-fölfelé (Pécs 2021),

-Tollászkodó (Pécs 2022),

-Hová (Pécs 2022)

– A Hetedik Irodalmi Folyóirat I.(Pécs 2021) és II.(Pécs 2022) antológiája

-A a Maradok#Vers#Dal Háló I (Budapest 2021) és II (Budapest 2022) antológiája

Számos versem jelent meg a Magyarul Bábelben c. irodalmi antológiában angol, olasz, román és szerb fordításban. Márk Attila brassói születésű előadóművész pedig A második kérdés és a Reflexiók c. hangkazettáin tette közzé megzenésített verseimet.

B.M.: Hol és milyen irodalmi, kulturális lapokban közölöd írásaidat, verseidet?

BTH: Jelenleg Káfé Főnix irodalmi és fotóművészeti portál, a Lenolaj kulturális online műhely, a Hetedhéthatár Magazin, az Art’húr Irodalmi Kávéház, A Hetedik, az Arnolfini Kantin, a Terebess portál, a Litera-Túra irodalmi és művészeti magazin, a Maradok#Vers#Dal Háló, a Líraigény, az Erdélyi toll, a DunapART, a Liget folyóirat és még jó néhány internetes oldal közli alkotásaimat. A papíralapú közlemények közül a Brassói Lapok, a Várad, az Újvárad, a Székelyföld, a kanadai Kalejdoszkóp, az Aranypor és a Hintaszék irodalmi melléklet publikálta műveimet.

B.M.: Milyen lapoknak, kiadványoknak vagy szerkesztőségi tagja?

BTH: 2021-ig két irodalmi portál szerkesztője voltam: A Porcelánszív és a Gondola internetes lapoknak. Egészségi okok miatt azonban le kellett mondanom a Porcelánszívvel való együttműködésről, így jelenleg csak a Gondola szerkesztésében veszek részt. Állandó rovatom a “Jegyzet a napról”, ahol aktuális problémákat vetek fel, velem megtörtént vagy mások történetei kapcsán vonok le tanulságokat, melyeket olvasóimmal is megosztok. A Káfé főnixnek nem vagyok szerkesztője, de Gergely Tamás megbízott egy álladó rovat vezetésével, melyet Halló, itt a Barcaság címmel közöl. Ebben a rovatban kulturális híreket teszek közzé Brassóból és környékéről.

B.M.: Miben különbözik egy költőnő a férfi költőtől?

BTH: Véleményem szerint értékrendbeli különbség a férfi és női szerző között NINCS, hiszen egy alkotó vagy profi vagy csak dilettáns az irodalomban. Ami az alkotások tartalmát, mondanivalóját, sőt a szerzők versbeszédét illeti, talán észlelhetők nüansznyi különbségek, hiszen mi, nők, néha egészen sajátos problémákkal szembesülünk s azokat “női szemszögből” látjuk és láttatjuk. Mivel életünk során olyan szerepeket is fel kell vállalnunk, (pl. feleség-státusz, szülés, a természet nem predesztinálta a férfiakat, ezért alkotásainkban is olyan témákat, életszegmenseket érintünk, melyeket a férfiak nem ismernek saját tapasztalatból.

B.M.: Milyen belső indíték vitt rá, hogy idegen nyelvekre fordíttasd verseidet, írásaidat? Milyen nyelveken jelentek meg ezek, kik fordították?

BTH: A fordítókat nem én kértem fel, hogy verseimet lefordítsák, hanem ők maguk válogattak a már megjelent műveim közül és tették publikussá a Magyarul Bábelben című antológiában. Az itt megjelent angol fordításokat Czire Szabolcs, Kathleen Jakobson, Leslie Kery, N.Ullrich Katalin és Van Horn Andrea jegyzi. A szerb fordítást Fehér Illés, a románt Bandi András, az olaszt pedig Cikos Ibolja végezte. De van egy kétnyelvű, magyar-angol verskönyvem is, a 2015-ben megjelent Barlangfeliratok, melyben az angol fordítás Texasban élő lányom, Van Horn Andrea munkája.

B.M. Írók, költök közül kikkel tartod a kapcsolatot?

BTH: Nagyon sok alkotótársammal tartom a kapcsolatot, de persze inkább csak a virtuális térben. Erdélyben például Keszthelyi Györggyel, Zsidó Ferenccel, Fekete Vincével, Beke Sándorral, Bogdán Emesével, Szente B. Lászlóval, Para Olgával, Ambrus Attilával, a Stegbauer-házaspárral, Magyari Barnával, Bölöni Domokossal, Derzsi Pállal, Szász Ferenccel, Józsa Attilával, a pécsi Hajnal Évával, Csépányi L.Katalinnak, a kecskeméti Petrozsényi Nagy Pállal, a gondolás szerkesztők közül Thamássy Nagy Gézával, Kozák Marival, Bak Ritával, Vermes Györggyel, Budapesről Szinay Balázzsal és nejével, Orsolyával, Ferenczfi Jánossal és Eszterrel, Lackfi Jánossal, Csapó Évával, Egervári Józseffel, Németországból Zelenka Brigittával, Kanadából Telch-Dancs Rózsával, Spanyolországból Hajdú Mónikával, Jókáról Fellinger Károllyal, Mosonmagyaróvárról Mészely Józseffel, Bécsből Túri A. Zsuzsával -hogy csak néhányat említsek közülük.

B.M.: Sok versed, írásod jelent meg a Káféban, hogyan emlékszel vissza Cseke Gáborra?

BTH: Amint már említettem, Cseke Gábort 18 éves koromban ismertem meg személyesen, amikor még az Ifjúmunkás szerkesztőségi főtitkára volt. Talán 1975-ben történt, hogy a bukaresti újság “Túrázz velünk” cím alatt pályázatot hirdetett. Én a már említett bucsecsi kirándulásról számoltam be és legnagyobb meglepetésemre felkerültem a nyertesek listájára. Közölték irományomat, sőt egy közös jutalomkiránduláson is részt vehettem a Kovászna megyei Lakóca-tetőre. Gáborral 1993-ban vettem fel ismét a kapcsolatot, amikor is az ő javaslatára brassói tudósítóként alkalmaztak a Romániai Magyar Szó című lapnál. Itt azonban nem csak brassói híreket közöltem, hanem verseket, rövidprózákat és interjúkat is, hiszen a lapnak volt egy igen színvonalas hetente megjelenő irodalmi melléklete is. Nos, ebben az időszakban került sor második személyes találkozásunkra, ugyanis Bukarestbe kellett utaznom a Scânteia-házban működő szerkesztőségben aláírandó szerződés okán. Ekkor Cseke Gáboron kívül, két másik szerkesztő is jelen volt, szívélyesen fogadtak és kiadósan elbeszélgettünk az újság körüli teendőkről, irodalomról, sőt otthoni életvitelem felől is érdeklődtek. E találkozás után majdnem harminc évbe telt, amig újra “felbukkant” a Cseke Gábor neve. A világhálón olvastam, hogy Gergely Tamással karöltve a Káfé Főnix internetes portált szerkeszti. Ez alkalommal e-mailben vettem fel vele a kapcsolatot és küldtem el neki legfrissebb alkotásaimat. Nagyon megörült jelentkezésemnek, emlékezett a lakócai meg a bukaresti találkozásunkra is. Akkor ő a Kanadában élő lányánál, Annánál volt éppen látogatóban, de a beküldött verseimet rögtön leközölte. Igy indult újra -most már azt hiszem barátinak is nevezhető – kapcsolatunk, hiszen 2013 óta szinte minden könyvemet ő szerkesztette és látta el előszóval, én pedig a lap nagyobb vállalkozásaiban segítettem neki (például a magyar költészet-napi, évente megjelenő antológiák anyaggyűjtésében, megszerkesztésében stb.) Egyszóval nagyon sok alkalommal önzetlenül támogatott, amit most, hogy eltávozott közülünk, már meg sem tudok hálálni neki. Néha elolvasom a vele készített utolsó interjúmat, fellapozom a tőle ajándékban kapott könyveket s ilyenkor úgy érzem, szelleme, példája tovább bátorít, életem végéig elkísér.

B.M.: Fábián Enikő brassói származású színésznő sok versedet szavalta, milyen érzés végighallgatni mások előadásában a veseidet? Te szoktad-e szavalni saját verseidet?

BTH: Természetesen a mondott vers egészen másképp hat, mint az írott szerzemény, az emberi hang sokkal több árnyalattal, érzelemmel gazdagítja az alkotást, főleg ha olyan profi művész adja elő mint Fábián Enikő. A Hetedik című irodalmi folyóirat szerkesztősége pár évvel ezelőtt engem is felkért, hogy olvassam fel néhány versemet. Kettőt sikerült felvételen rögzítenem, ezek ma is fellelhetők a You-tube-csatornán. Ezen kívül néhány alkalommal a Petőfi rádióban is elhangzottak verseim, saját felolvasásban. E felvételeket Veres Emese Gyöngyvér Budapesten élő rádiós szerkesztő készítette.

B.M.: Milyen díjakat kaptál?

BTH: Díjakat, kitüntetéseket nem mondhatok magaménak, de az utóbbi években megnyertem néhány alkotói pályázatot, melyek az elismerő oklevelek mellett ajándékcsomagokat, pénzjutalmat is “hoztak a konyhára”.

Ezek közül a legfontosabbak említeném:

· Előretolt helyőrség – Karanténok-pályázat, 2020

· Litera-Túra Kiadó – Kigondolt kabát-pályázat, 2020

· Liget folyóirat – Viszontlátás-alkotói pályázat, 2020

· A Total Art Nemzetközi Művészeti Egyesület alkotói pályázatának, 2022

· Líraigény marosvásárhelyi irodalmi folyóirat -József Attila-átiratok című pályázat – 2023

B.M.: Számodra mi a költészet? Mi az ars poetikád?

BTH: Számomra a vers a lélek legintimebb, legbensőségesebb megnyilvánulása. Amikor verset írok, úgy érzem, mintha tükrök vennének körül, melyek minden oldalról “belém látnak” és mutatják az épp aktuális valómat. Ilyenkor nem lehet hazudni, más képet mutatni, mint amit a meztelen igazság kivetíti. És tudod mi ebben a nagyszerű? Hogy egyetlen nyakamba akasztott érem, lovaggá ütés, jutalom és piedesztál nélkül, minden nap arra ébredek, hogy még van mondanivalóm az arra kíváncsi közember számára és vannak felfedezéseim a körülöttem zajló jelenről. Nos, én ezt nevezem a nagybetűs alkotói SZABADSÁGNAK. Főleg az “átkosban” nálunk, Erdélyben is volt jó néhány példa arra, hogyan tudja egy ember – akit nem neveznék költőnek – kiszolgáltatni a költészetet saját érdekeinek: a könnyebb megélhetésnek és szakmai érvényesülésnek, esetleg anyagi hasznoknak is. Miközben válogatott “költői” eszközökkel dicsérte a pártot és kormányt, sőt a “dolgozó népnek” is osztogatott néhány becsületbeli tanácsot, “civilben” besúgta a rokonait, szomszédait, szerző-és munkatársait, akik aztán “információi” alapján kegyetlen börtönökben sínylődtek éveken át. Nos, az én szememben egy ilyen költő, életművével egyetemben, fabatkát sem ér, bármilyen csúcsokra helyezné őt az utólagos irodalomtörténet. Egy ilyen indivídúm a környezetében élő emberek mellett műveinek morális-hiteles alapját árulta el, végső soron költő-önmagát. Szerintem igazi költő nem írhat személytelenül, ugyanis a legegyedibb versbeszéd sem szakíthatja el azt a kapcsolatot, mely összeköti a mindenkori szerzőt, értő-érző olvasójával Az öncélú vers olyan, mintha hangszigetelt kalicban hegedülnél. A költő szerepe szemével-szívével tapintani környezetét s abban a konkrét tényeket, (melyek eképpen a saját tényei lesznek) és kiválasztani azokat az eszközöket, melyekkel érthetően átadhatja őket olvasóinak. Az olvasó dolga az értelmezés, melyet természetesen mindenki a maga módján és szemszögéből tesz meg – és végső soron itt éri el célját a költemény. Hogy mi az ars poeticám? A mindenkori költő hitvallása: küzdeni szóban és tettben az univerzális haladásért, az EMBER jobb, igazabb, szabadabb létéért. És ez ma sincs másképp. Persze ez a történelem során – eseményektől függően – árnyaltabb megfogalmazást is nyert az egyes művekben. Például az 1848-as forradalom költői, Petőfivel az élen, elsősorban a szabadságért és egyenlőségért szálltak síkra. De mit tehet manapság az erdélyi költő egy “modern” háború kellős közepén, amikor jószerén “pult alatt” rángatják az ilyen-olyan érdekek zsinórjait s a közember csak kapkodja fejét a rémséges háborús hírek hallatán és nyögi a fokozódó infláció következményeit. Nos, véleményem szerint csak egy valamit tehet a költő: küzdeni minden rendelkezésére álló eszközzel a világbékéért, hogy egyszer s mindenkorra befejeződjön az értelmetlen vérontás és a Földön helyreálljon a békés együttélés légköre.

B.M.: Egykori álmaid nagy részét sikerült-e megvalósítani?

BTH: Igen, talán még többet is, mint amit valaha álmodtam. Egyszerű földműves emberek utóda vagyok, ahol a mindennapi kenyérkeresés robotja mellett, soha nem jutott idő olvasásra, sőt az egy Biblia kivételével még könyvre sem “pazarolták” a kevéske jövedelmüket. Ki gondolta volna szüleim, nagyszüleim közül, hogy családunkban elsőként főiskolai diplomát szerzek, író-költő lesz belőlem, könyveim jelennek meg, rangos irodalmi lapok közlik írásaimat és mindez a tömbmagyarságtól mind a mai napig elszigetelt Barcaság egyre fogyó magyar közösségében? Nyiladozó értelmemmel még én sem mertem ilyesmit elképzelni.

De úgy látszik a Mindenható ezt a sorsot szánta nekem s én örömmel jártam végig az általa kijelölt utat.

B.M.: Mit szeretnél még életedben elérni, mik a jövőbeli terveid?

BTH: Alapfoglakozásom szerint közgazdász lennék, ami az évek során kialakított bennem egy reális, “földközeli”, életfelfogást. Mindig is igyekeztem megmaradni a konkrét, elérhető lehetőségek világában és nem kergetni némi rózsaszínű álmokat. Ezután is elfogadom azt, amit a sors hoz, megelégszem a csendes, békés mindennapokat biztosító családi élettel. Egyébként is megettem már kenyerem javát, ezután már csak sodródom az eseményekkel s ha a Fennvaló még megajándékoz némi elégtétellel, hálásan megköszönöm.

B.M. Köszönöm a beszélgetést, a Jó Isten segítsen továbbra is munkádban, életedben.

 

(Vége)

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ