Elekes Ferenc: Kényes dallam (1)
1. Miroszláv
Egy napon azt kérdeztem Miroszlávtól, mégis, mi a te igazi neved, Miroszláv? Úgy vettem észre, téged itt többféle néven szólítanak. Miroszláv erre azt felelte, ha már Miroszlávnak szólítottam, akkor számomra legyen az ő neve Miroszláv. Neki teljesen mindegy. Ha pedig más hangzású néven szeretném őt megszólítani, akkor válasszak neki más hangzású nevet. Van időnk rá, úgy sincs semmi dolgunk, míg itt vagyunk, a menekültek táborában.
Miroszláv minden zsebéből kivett egy útlevelet, azokat sorra a térdére rakta és azt mondta, válasszak, melyik név tetszik nekem jobban.
Miroszlávnak négy zsebe volt, tehát útlevele is négy. Egyenként kinyitotta az okmányait és mindenikhez rövid magyarázatot fűzött.
– Ez az olasz passzusom. Ebben olasz vagyok. Jó olasznak lenni. Az olasz embernek melegebb a vére, mint egy svédnek, a természete trehányabb, mint egy dánnak, de családjázhoz jobban ragaszkodik, mint bármely más nemzet fia. Lehet, hogy ez lenne az én igazi passzusom, mert állítólag ott dobott el anyám, olasz földön. De énnekem nincs családom, nem is volt soha, csak a meleg vérem van, s a trehány természetem.
– Tessék, itt a magyar passzusom. Ebben magyar vagyok. Jó magyarnak lenni. Ha nincs barátja az embernek, legalább könnyen talál magának ellenséget. Jártam magyar földön, ott minden zöldre van festve. És mindenki költő. A mozdonyvezető, a miniszter is. Lehet, hogy ez lenne az én igazi passzusom, mert mindenik közül ezért fizettem legtöbbet. A tiltott határátlépést ebben az országban büntetik legsúlyosabban. Ha rádkiált a határőr, hogy állj, vagy lövök, akkor meg kell állni. Mert ha nem állsz meg, csakugyan lő. Ott nincs olyan, hogy csak kiáltja, de nem lő.
– Ez a jugoszláv passzusom. Ebben jugoszláv vagyok. Jó jugoszlávnak lenni. Nem tudom, miért jó, talán azért, mert ott a népek szlávabbak a szlávoknál. Ha valahol kérdik mi vagy, csak azt mondod jugó és minden világos. Több kérdést nem tesznek föl.
– Végül itt a csehszlovák passzusom. Jó csehszlováknak lenni. Akár csehnek, akár szlováknak. A csehszlovák ember fél lábbal nyugaton áll, fél lábbal keleten. Éltem ebben az országban. Félúton mindég. Itt soha, semmi nincs elintézve. Az élet tele van izgalommal. Melyik nevem tetszik neked legjobban ? Az olasz, a magyar, a jugoszláv, vagy a csehszlovák ? Lehet válsztani. Amelyik neked jobban tetszik, legyen az az igazi nevem. Legalább addig, ameddig itt vagyunk, ebben a táborban.
Mondom Miroszlávnak, tudod mire jutottam ezzel a sok névvel, Miroszláv ? Legyen a te neved Miroszláv. Legalább addig, ameddig itt vagyunk, ebben a táborban.
2. A bölcs bitang
Mielőtt elszántam volna magam, hogy visszakérjem az útlevelem, azon az éjjelen jobbnak láttam, ha előbb megkérdezem Miroszlávtól, az én helyemben ő melyik utat választaná. El, vagy haza ? Miroszláv azt felelte, attól függ, mit hagytam ott, ahonnan eljöttem. Ez a kérdés kulcsa.
Másnap jelentkeztem annál az ajtónál, ahol az útlevelet vissza lehet kérni. Kopogtam, nem nyitottak ajtót. De kinyílt egy közeli, bedeszkázott ablak, s azon kinézett egy jókedvű, borotvált arcú férfi. Azt kérdi, mit óhajtok. Mondom, az útlevelem szeretném visszakapni, meggondoltam magam, mennék haza. Egy pillanat, mondta, s becsukta a bedeszkázott ablakot. Vártam. A bedeszkázott ablak mögött a vidám, borotvált arcú férfi halkan fütyörészett valami számomra ismert dallamot. Kényes kis dallam, mondtam magamban, nincs benne semmi, esetleg annyi, hogy az élet úgyis tovaszáll… Úgy általában, tehát az enyém is. Azt fütyöli el most, az életemet, míg megtalálja az útlevelem. Bár ne találná meg. Legalább holnapig. Hátha meggondolom még magam holnapig. És nem megyek a te tanácsod után, Miroszláv. De megtalálta. Meg. Megtalálta a bölcs bitang. Mert bölcs volt ez a vidám, borotvált arcú ember: elnézett hosszan, azt mondta, menni haza, Téka Teleki, Kulturpalast, Bolyai. Ragyogó ötlet, hercig gondolat, gratulálok. Itt az útlevele. Jó utat, vigyázzon magára ! És becsukta az ablakot. Még álltam ott egy keveset, azon tűnődve, milyen egyszerű az élet: kinyitnak, vagy becsuknak előttünk valahol egy ablakot.
-Mit hagytam ott ? Azt mondtad, ez a kérdés kulcsa. És én válaszoltam neked, Miroszláv. Csupán az otthonom hagytam ott, Miroszláv. A családomat, s a szüleimet. Egy szép falut hagytam ott és egy szép várost. A szép faluban kicsiny, szeszélyes hangulatú patakot hagytam, fűzfákat, rigókat és sármányokat. A szép városban festett födelű házakat, csöpögő vízcsapot. Egy- két barátot is talán, vagyis csapot-papot.
Erre te azt felelted, szép a világ, s jó nagy is, de te azt keresnéd, benne hol lehetne otthonod. Ezt felelted, világos beszéd volt ez, Miroszláv.
Most itthon vagyok, Miroszláv ! A kérdés kulcsa rég elveszett, Miroszláv. Bölcs bitang vagy te is ! Hol csavarogsz ilyenkor, Miroszláv ? És tulajdonképpen ki vagy te, hogy kikértem a tanácsodat?
Pusztai Péter rajza
2010. augusztus 27. 15:15
[…] Kényes dallam (1) […]
2010. augusztus 28. 08:04
[…] Kényes dallam (1) […]
2010. augusztus 31. 13:29
[…] Kényes dallam (1) […]
2010. szeptember 3. 12:52
[…] Kényes dallam (1) […]
2010. szeptember 6. 09:07
[…] Kényes dallam (1) […]
2010. szeptember 6. 18:37
Mond e fentiek után még mit szolhatnék ?
Baráti őleléssel Guszti
2010. szeptember 8. 11:18
[…] Kényes dallam (1) […]
2010. szeptember 13. 13:44
[…] Kényes dallam (1) […]
2010. szeptember 15. 12:50
[…] Kényes dallam (1) […]