Elekes Ferenc: Kényes dallam (19)

20. Éden Bádenben

Egy reggel azt mondja nekem Miroszláv:
-Bárhová vigyen a sorsod, előbb nézz szét Bádenben. Ott van az éden, Bádenben. Ilyenkor, szőlőérés idején minden nap ünnep van Bádenben. Állj meg a központban, a szobor mellett, hallgasd a rezesbandát. Vagy ülj le egy utcai padra, s nézd a sétáló embereket. Béke és nyugalom van Bádenben.

-Sok helyet ismerek, Miroszláv, ahol béke és nyugalom van, akárcsak Bábenben.

-Nincs a világon még egy város, ahol boldogabb a nép, mint Bádenben.

Még aznap elmentem Bádenbe. Megálltam a központban, a szobor mellett, hallgattam a rezesbandát Bádenben. És leültem egy utcai padra, néztem a sétáló embereket Bádenben. Béke és nyugalom volt Bádenben.

Este, villanyoltás után, mint máskor, beszélgettünk. Egyszer azt kérdi Miroszláv :
-Na, milyen az élet Bádenben ?

-Nincs a világon még egy város, ahol boldogabb a nép, mint Bádenben, Miroszláv.
-Mégis, mit csináltál egész nap Bádenben ?-kérdezte Miroszláv.
-Egy ideig a bádeni édent csodáltam. Belefáradtam, s leültem egy utcai padra, a buszmegállóban. Ott töltöttem a legtöbb időmet, Miroszláv.
-Egy buszmegállóban ? – kérdezte Miroszláv.
-Ott, egy buszmegállóban, Bádenben.
-Mi szépet láttál ott ?-kérdezte Miroszláv.

-A cipőm orrát, s a járdaszéli köveket néztem, közben egy idős ember történetét hallgattam, ki mellettem ült az utcai padon, Bádenben..
-És érdekes történetet mesélt az idős ember ?-kérdezte Miroszláv.
-Azt mesélt, érdekes történetet, Miroszláv.
-És mi volt érdekes abban a történetben ? -kérdezte Miroszláv.
-Rólam szólt a a történet. Számomra ez volt benne érdekes, Miroszláv.
-Mit mesélt rólad az az idős ember ?-kérdezte Miroszláv.

-Azt mesélte, úgy járok, mint ő. Ha itt maradok Bádenben, s egészen megöregszem. Mint ő. Ezt mondta az idős ember, Miroszláv.
-És hogy járt az az idős ember ? -kérdezte Miroszláv.
-Bolodogan élt egy ideig Bádenben. Szőlőérés idején minden nap ünnep van Bádenben. Hallgatta a rezesbandát. Nézte a sétáló embereket Bádenben.
Egyszer megúnta a népek nyugalmát és boldogságát Bádenben. Gondolta, elutazik innen valahová, nem neki való ez a világ Badenben. Vett is magának buszjegyet. Leült egy padra a buszmegállóban és újjai közt lassan elmorzsolta azt a buszjegyet. Megvett és elmorzsolt újjai közt minden nap egy buszjegyet. Utazni nem utazott sehová.
Most már itt is marad örökre, Bádenben.
Ennyi a történet, Miroszláv. Így telt a napom Bádenben.

– Érdekes történet, – mondta Miroszláv.

– Mondok neked most valamit, Miroszláv ! Ez volt az én utolsó napom Bádenben. És ebből a táborból is elmegyek. Örökre. Elmegyek haza, Miroszláv.
– Jól tetted, hogy így döntöttél. Jól tetted. Isten veled, -mondta lehajtott fővel Miroszláv.

Vége

Korábbiak:

Kényes dallam (18)

Kényes dallam (17)

Kényelmes dallam (16)

Kényes dallam (15)

Kényes dallam (14)

Kényes dallam (13)

Kényes dallam (12)

Kényes dallam (11)

Kényes dallam (10)

Kényes dallam (9)

Kényes dallam (8)

Kényes dallam (7)

Kényes dallam (6)

Kényes dallam (5)

Kényes dallam (4)

Kényes dallam (3)

Kényes dallam (2)

Kényes dallam (1)

2010. szeptember 15.

1 hozzászólás érkezett

  1. káfé főnix » Blog Archive » Cseke Gábor: Donkihótok a lágerben:

    […] A korábban Kényes dallam munkacímet viselő kisregény fejezetei itt olvashatók! […]

Szóljon hozzá!

 
Verified by MonsterInsights