A törzsközönségbe tartozott a katolizáló Paul Claudel is:”
Claudelt 1886 karácsonyán a Notre Dame-ban „kegyelmi villámcsapás” érte, s ettől kezdve hitélete derűs, nyugodt volt. Megtérésem című, 1913-ban írt esszéjében kemény lelki küzdelmekről vall, arról, hogy négy évig ellenállt a kegyelemnek: „Merem mondani, hogy szépen védekeztem, és hogy a harc lojális és teljes volt. Semmit sem mulasztottam el. Minden eszközt felhasználtam, és egymás után el kellett hagynom azokat a fegyvereket, amelyek semmire sem szolgáltak. Létem nagy krízise volt ez, a szellemnek az az agóniája, amelyről Arthur Rimbaud ezt mondta: A lelki küzdelem éppoly brutális, mint az emberek közötti harc! Kemény Éjszaka!” Az itt sűrűn tartózkodóVerhaeren, szintén különc volt. Lelkes sportember volt, és 1896-ban a legelső olimpián ő lett az evezés világbajnoka. 27 éves korában jelent meg első verseskötete, a „Melegházi virág”.940-ben, amikor Hitler hadai elárasztották előbb Belgiumot, majd Franciaországot, a már 80. évén is túl lévő, régóta világhírű, régen Nobel-díjas, óriás jövedelmű író az Amerikai Egyesült Államokba emigrált. Ott kezdte el utolsó jelentékeny művét, az önéletrajzi jellegű „Kék buborék”-okat. Amikor a háború végén hazaköltözhetett Nizzába, folytatta és lankadatlanul írta ezt a nagyon érdekes prózát. Nem sokkal halála előtt fejezte be, és halála után néhány héttel, 1949-ben jelent meg. Ugyanolyan mozgalmas, friss fogalmazás, mint ifjúkora óta minden műve. Soha nem volt komolyan beteg, soha nem lankadt, szakadatlanul voltak szerelmi és sportsikerei. Nem csoda, hogy oly sokan irigyelték.(Hegedűs Géza)-
1912-től kezdve a költőket kiszorították a festők. Braque, Bonnard, Leger, Derain, Modigliani, Andre Salmon, Beatrice Hastings.
A huszadik század elején Párizs a művészek Mekkájának számított, amely a mozgalmas és színes éjszakai életet élő legkülönfélébb alkotók gyűjtőhelye volt. Állandó főhadiszállásuknak a La Rotonde kávéház számított. Modigliani és Pablo Picasso köztudottan nem voltak kebelbarátok. Bár mindketten a szinte kizárólag a külhonból összesereglett festők és szobrászok által “vitt” párizsi iskola (École de Paris) tagjai voltak. (Csak az íze kedvéért: ebbe a körbe sorolhatók még többek között Juan Gris, Julius Mordecai Pincas, Marc Chagall, Moïse Kisling, Chaim Soutine is.)

Folytatjuk

Előzmények: Idegen a síromban 1; Idegen a síromban 2; Idegen a síromban 3.