Negyedik nap

Közben egyre jobban ömlik a zene és az eső a nyakunkba. A lombosokat ez csöppet sem zavarja, mert minél jobban esik az eső, annál vadabbul rázzák ki a hajukból a vizet. Rázzák a fejüket és a farkukon gitároznak. Ha felvenném filmezőgéppel, ahogyan „táncolnak”, majd megmutatnám nekik, hogyan néznek ki, biztosan megszégyelnék magukat.
Nem hiába mondta a főnököm, hogy hej, ezzel az erővel mennyi fát el lehetne rakni…

Annyi miccset sütöttem, hogy már kis barna kakákat látok a rácson magam előtt. Ahogy bemegy, épp úgy jön ki. Pfúj!!!
A társam is csillagokat lát már, na nem azért, mert este van, hanem mert az előbb beverte a fejét valami sátorvasba. Amikor visszajött a raktárból, megkérdeztem tőle, hogy vajon mi lenne itt, ha egy repülőgép tele terroristával itt becsapódna a tömegbe.

Mielőtt válaszolhatott volna,felhangzott a mikrofonban, hogy PATKÁNYIRTÁS!!!!
Hát igen. Így is mondhatni… khm.. .khm…

(Folytatjuk)

Korábbiak:

Harmadik nap

Második nap

Első nap

1. káfé főnix » Blog Archive » Berecz Edgár: Egy szakács naplója (5):
   2010. október 1. 14:31

   […] Negyedik nap […]